Wait for Me

WAIT FOR ME

fandom: harry potter 

páros: draco/hermione

műfaj: általános, AU, és tömérdek szomorúság

besorolás: +12

leírás: Draco és Hermione újból találkoznak, Fred Weasley temetésén.

figyelmeztetések: ooc!Draco és ooc!Hermione, nem annyira, de szerintem elég OOC lettek 

egyéb megjegyzések: kedvet kaptam egy szomorú Dramione novellához, amit aztán gyorsan meg is írtam, elég rövid lett, szóval előre is bocsánat érte. igazából nem is tudom mi ez, váratlanul írtam meg, so..  ja, és mivel közeledik a tél vizsgaidőszak, így valószínűleg nem mostanában lesz új novella a blogon, de sietek vissza, addig is a wip menünél (alul) megnézhetitek mikre számíthattok a közeljövőben tőlem! ❤
ajánlott zenék: 1 2 3

jó olvasást kívánok mindenkinek! x

Hermione Granger legelől ül, tekintete üres, kezei az ölében pihennek. Szorosan fogja a hófehér zsebkendőt ujjai között. Egy sóhaj hagyja el az ajkait, szemeit ismételten megtörli, immáron ötödszörre. Óvatosan oldalra sandít és Ronra pillant, aki megállíthatatlanul zokog, csakúgy, mint a Weasley család többi, élő tagja. Harry a lány másik oldalán ül, viszont a többiekkel ellentétben ő csak némán mered az előttük lévő fekete koporsóra. Harry nem sír, már nem tud.
Fred Weasley halála mindenkit megrázott, Hermione egyszerűen képtelen elhinni, hogy Fred már nincs köztük többé. Ürességet érez magában, úgy érzi az egyik családtagját vesztette el. És valóban így van. Próbál nem Fred halálára gondolni, de egyszerűen csak azon jár az esze, hogy vajon mit érezhetett a férfi, mikor ráküldték a halálos átkot. Tudta vajon előre, hogy nem fogja túlélni a roxforti csatát? Nem, nyilván nem. Senki nem számított rá, hogy meghal. Kezei megremegnek, nagyot nyel és felpillant az égre. Három fekete varjú száll az égen, szemtelenül kárognak, mintha csak a következő áldozatukra várnának. De, ez lehetetlen,  a lány csak beképzeli magának.

Hangfoszlányok ütik meg hirtelen a fülét, tudja, hogy lemarad a pap beszédéről, de már nem bírja tovább. Túl sok ez az egész, megterhelő. Óvatosan hátrapillant a válla fölött. Hatalmas a tömeg, sokan teszik tiszteletüket Fredért. A legtöbben hátul állnak, s ekkor észreveszi őt. Nem nehéz kiszúrni a tejfölszőke hajat, még ha az illető takarásban is akar maradni. Hermione pedig tudja, hogy az exmardekáros nem akarja, hogy észrevegyék őt. De, Hermione észreveszi, mindig észreveszi. Összetalálkozik a tekintetük, eggyé válik a barna és a szürke szín. Draco nem fordítja el a fejét, állja a lány tekintetét. A barnahajú boszorka elvörösödik és úgy dönt, inkább előre fordul. Majd később beszélek vele, gondolja magában, miközben azt figyeli, ahogy felemelik Fred koporsóját. Elindul a menet, Hermione remegő lábakkal feláll és követi Harryt, aki Ron mögött ballag. Az exgriffendéles férfi váratlanul hátrafordul.

– Jól vagy? – kérdi Harry.

Hermione nem válaszol, már nem a temetésen van.

Kint ül a kastély lépcsőjén, barna szemeivel figyeli, ahogy a professzorok eltávolítják a kőtörmelékeket az útból. Pihenőt tart éppen, amikor megüti egy ismerős hang a füleit.

– Jól vagy?

Hermione felnéz és Draco Malfoyjal találja szemben magát. Meg akarja kérdezni, mit keres a férfi itt, de nem teszi. Nyilván, ő is segít a Roxfort újjáépítésében. 

– Ne tegyél úgy, mintha érdekelne téged, Malfoy. 

A tejfölszőke hajú férfi megfeszül, arcán bűntudat suhan át, amit furcsának tart a lány. Draco felnéz az égre, tekintete meg akad három varjún, akik a kastély felett szállnak. Aztán ismételten az előtte ülő boszorkára tereli szemeit. Kínos a csend, nem tudják mit mondjanak egymásnak. 

– Sajnálom – nyögi ki végül a férfi.

Egyikük sem tudja, mire érti pontosan Draco, de Hermionét nem is érdekli. Minden további szó nélkül feláll, és otthagyja a másikat. 

A fiatal lány kizökken az emlékeiből, s ismételten a temetésen találja magát, Harry aggódva figyeli őt, így Hermione csak egy aprót bólint, hogy tudassa a másikkal, minden rendben van. Pedig ez nincs így. Harry egy utolsó pillantást vet rá, aztán tovább indul. Hermione követi őt, mint mindig.

Késő este van, amikor Hermione visszamegy Fred sírjához. Tudja, hogy ott lesz, hiszen a temetésnek már rég vége van, mindenki elment, csak Draco és Hermione vannak a temetőben. Az exmardekáros szótlanul áll a fekete márvány sírkő előtt, szinte beleolvad a környezetbe. Lassú léptekkel halad végig a temetőn a lány, aztán megáll Draco mellett és összefonja két kezét maga előtt. Egyikük sem szólal meg, nem akarják megtörni a nyugodt csendet. Rég nem volt ilyenben részük. Draco kinyújtja karját és ujjaival lassan végig simít az aranyozott betűkön, amik a Fred Weasley nevet alkotják. Hermione ajka megremeg. Sóhajt egyet, Draco pedig leengedi a karját maga mellé. 

– Holnap lesz a tárgyalásom.

Draco váratlanul szólal meg, Hermione akaratlanul is a férfi felé fordul, aki viszont még mindig egyenesen előre néz. 

– Tudom – válaszolja szűkszavúan a lány. 

– Valószínűleg, pár hónapra az Azkabanba kerülök. 

– Tudom – mondja ismét Hermione, immáron halkabban. 

Draco nem válaszol. Zsebre teszi két kezét. 

– Jól vagy? – kérdezi Hermione hirtelen. 

Fogalma sincs a lánynak, hogy jött neki, hogy megkérdezze a férfit a hogyléte felől. Nevetségesnek érezte magát. Mégis, hogy lenne? Nyilván szarul van. 

– Anyámon kívül, senki nem fog engem várni az Azkaban után – feleli Draco, a lány pedig kelletlenül látja be, hogy bizony igaza van az exmardekárosnak. 

Mondani akar neki valamit, bármit, de Hermione nem tudja mit kellene. Gondolatmenetét egy erőteljes zokogás szakítja félbe. Barna szemeivel Dracóra pillant, akinek a válla szinte rázkódik a zokogástól. Megtört az aranyvérű férfi, pont előtte, egy sárvérű előtt. Hermione önkéntelenül cselekszik, két karját átfonja a Draco nyaka körül és szoros ölelésbe zárja őt. Hagyja, hogy a vállán sírja ki minden bánatát, fájdalmát, szinte már átérzi a férfi érzéseit. Draco erősen szorítja a lányt, arcán megállíthatatlanul folyiknak végig a könnyei. Mindent elrontott, kegyetlenül meg fog fizetni a tetteiért. 

Hermione nem tudja megmondani, hogy hány perce lehetnek egymás karjaiban, elvesztette az időérzékét. Hatalmas sajnálatot érez a férfi iránt, annak ellenére is, hogy az iskolás éveit Draco teljesen megkeserítette. De, ő csak egy gyerek volt, nem volt választása. Sodródott az árral, s ezért most keményen megfizet.

– Megvárlak majd – feleli végül Hermione.

Draco pedig hisz neki.