Blood In The Water: Prológus

BLOOD IN THE WATER:
00. PROLÓGUS

fandom: hannibal [2013]

kategória: fanfiction, regény (az oldalát ITT érhetitek el és minden bejegyzésnél a címnél fogom belinkelni) 

páros: hannibal lecter/audrey winter (oc)/frederick chilton 

műfaj: dráma, krimi, thriller, angst, suspense, AU, horror.

besorolás: +18 

idő és helyszín: 2013 decembere, baltimore.

fejezetleírás: A jelenben járunk és hamarosan betekintést kapunk az ezt megelőző eseményekre. Két szereplőnkkel találkozunk, de vajon kikkel? ;) Ez még csak a kezdet.

figyelmeztetések: erőszakos jelenetek, erőszak, vér.

megjegyzések: Szeptember vége van és igen, ‒ végre valahára elkezdem felrakni a Hannibal fanficemet, amin már évek óta dolgozok. :) Remélem elnyeri a tetszéseteket! Tudom, rövid a prológus és konkrétan semmi nem derül ki belőle, de úgy érzem megkívánja a történet ezt a kis "bevezetőt". ❤ Az első fejezetet jövő héten fogom hozni. :) A várható frissítések valószínűleg két hetente lesznek.

off megjegyzések 2: Megírtam már most a Halloweeni novellát is (mert nem lesz rá időm az új ovi mellett) és let me tell you: imádtam írni, extra hosszú lesz! x 

playlist:

Kellemes olvasást kívánok! ❤

00. PROLOGUE

Ott állt a barna fapadlós étkezőben egy kibiztosított pisztollyal a kezében, amit szorosan maga előtt tartott, ujjai szinte elfehéredtek olyan erősen szorította a közepes méretű tárgyat, de az érdekelte őt a legkevésbé abban a pillanatban. Ha őszinte akart volna lenni magával, ő maga sem tudta volna megmondani miért fogadta el a másik ajánlatát, mikor tisztában volt azzal, hogy a férfi valójában kicsoda. Titkon talán azt remélte, hogy egyedül is el tudta őt kapni, holott ő csak egy egyszerű bűnügyi pszichológus volt, nem egy FBI ügynök. Mégis elment a házához, hogy végre pontot tegyen az ügy végére, s talán az is fog a veszte lenni. 

Mély levegővétel után ismét körbenézett a helyiségben. Őt kereste, azt mondta neki, hogy a konyhába ment a vacsoráért, de az már lassan tíz perce volt. Szinte biztosra vette, hogy a másik tisztában volt azzal, hogy a lány tudta, rájött a dolgokra. Már az ajtóban érezte a feszültséget és a vibrálást a levegőben. Mindketten érezték, mégsem cselekedtek azonnal, inkább fenntartották a látszatot, egészen addig, amíg a férfi el nem ment a konyhába. Vajon megfogja őt is ölni? Nyilván megöli, mindannyian holtan végezték. 

Reccsenés hallatszott, a lány azonnal megpördült és a terasz ablakával találta szemben magát. A hó gyönyörű pelyhekben hullott a kinti fákra és bokrokra. Aztán váratlanul megtörtént, minden előzmény nélkül. Valaki megragadta a gondosan felkötött haját és a földre rántotta teljes erőből, a pisztoly elsült, a golyó a mennyezetbe fúródott, ő pedig a kemény és hideg fapadlón kötött ki. Kellemetlenül eszmélt rá, hogy a fegyver kiesett a kezéből, s méterekkel arrébb landolt tőle. Felnyögve fordult át a hasára, majd támasztotta meg magát a könyökével, miközben felkészült a legrosszabbra. Lassú, óvatos mozdulattal emelte fel a fejét és vele találta magát szembe. Szánakozva nézett le rá, a lány pedig gyűlölte, ha valaki szánta őt. Ennek nem így kellene végződnie, gondolta magában. A másik egy percre sem vette le róla a tekintetét, szinte vizsgálta őt sötétnek látszó íriszeivel. A lány megszakította a szemkonktaktust és zöld szemeit a pisztolyra szegezte, ami az egyik cserepes növény mellett feküdt. Mennyi esélyem van arra, hogy megszerezzem? Valószínűleg semennyi. 

Sokat nem kellett azon gondolkodnia, ugyanis a másik váratlanul talpra rántotta a lányt és magához húzta. Valami megcsillant a lámpa fényében, egy hosszú, kiélezett konyhakés volt a férfi jobb kezében. Nagyot nyelt a másik, fejét pedig fintorogva elfordította, amikor végigsimított vele az arcán. 

– Annyira kár érted – hagyta el egy sóhaj a férfi ajkait, kezével gyengéden megsimogatta a lány haját. 

A férfi fokozatosan lejjebb vitte a kezét, mígnem azok a másik fedetlen nyakát el nem érték, amit abban a percben erőteljesen meg is ragadott. A lány megpróbálta lefejteni a férfi kezeit a nyakáról, azonban a másik sokkal erősebb volt nála, így lehetetlennek bizonyult a szándéka, aztán taszított egy hatalmasat rajta, aki abban a pillanatban elengedte a lányt és hátratántorodott. Messzebb viszont nem jutott, ugyanis a férfi feleszmélt és ismét lökött egyet rajta, aki annak köszönhetően beverte a fejét az asztal sarkába, s a földre zuhant. 

Azonban az az esés másabb volt, mint a korábbi, sokkal erősebb volt, s érezte a lány, hogy forgott körülötte a világ. Felnyögve emelte fel az egyik karját és szorította az ütés helyére, amiből lassan, de biztosan szivárogni kezdett a vér. Érezte, tudta, nem kellett megnéznie. A melegség végigfolyt az ujjain át a karjáig. Olyan volt, mintha a meleg vízben mártózott volna meg, ami kellemesen beborította teste minden porcikáját és lazítóan hatott rá. Egyre mélyebbre és mélyebbre merült a vízben, szinte látta maga előtt, ahogy a felszín eltűnt, s csak a kékség volt, pont, mint régen. Csak akkor nem önszántából került a vízbe. Vagy igen? Hirtelen vér csöppent a tiszta vízbe. Aztán még egy és még egy. Csöpögött a vér, s kezdte beborítani a körülötte lévő kristálykék vízet, mint évekkel azelőtt. 

Vér, vér van a vízben. 

Már megint, régen is ugyanígy volt. Aztán feleszmélt, ő az étkező fapadlóján feküdt és nem a víz borította be, hanem a saját, szivárgó vére. 

Mit tettél?