Masked – Halloween special

MASKED

fandom: kivételesen saját kútfő. 
páros: — 
műfaj: suspense, thriller, minimálisan horror, annyira nem félelmetes szerintem, oneshot. 
besorolás: +16 
leírás: Halloween van. Egyedül vagy otthon, miközben a városodat egy gyilkos tartja rettegésben. Mit teszel? Rövidke kis oneshot-szerűség. 
figyelmeztetések: vér, minimális erőszak és káromkodás

egyéb megjegyzések: Happy Halloween! Hirtelen jött ötlet szüleménye lett ez az apró kis oneshot. Tőlem kicsit szokatlan stílus, de remélem, így is tetszeni fog nektek. :) Természetesen mikor ezt írtam, egyedül voltam itthon a vak sötétben, szóval azért párszor elkapott a frász engem, miközben írtam... :D 

ajánlott zenék: 1 2 3 4 

kellemes borzongást kívánok hozzá! x

Késő délutánra jár az idő, odakint szinte mindent beborít a sűrű köd. Az őszies időjárást lehetetlen nem érezni és észre venni. Halloween napja van. Némán bámulsz a kávézóasztalodon lévő helyi újságokra. 

„A GYILKOS ÚJRA LECSAPOTT – TERRORBAN A KISVÁROS.”

„A POLGÁRMESTER SZERINT NINCS OK A PÁNIKRA – TILTAKOZÁSOK INDULTAK.”

„MÁR HÁROM ÁLDOZATA VAN A RETTEGETT MASZKOSNAK.”

Hümmögsz egyet, majd félretolod őket és a tévé távirányítójáért nyúlsz. Bekapcsolod a tévét, majd hirtelen megvillan a telefonod. A legjobb barátnőd az, Chloe. Felveszed, hiszen már régen beszéltetek, közben elindulsz a konyha irányába. Megkérdezi, hogy vagy, mi a helyzet veled. Aggódik érted, ezt te is hallod a hangján. Megforgatod a szemed, közben leveszel egy sötétkék bögrét a polcról. A kedvenced. 

– Mondtam már, hogy nem kell aggódnod értem, jól vagyok, de tényleg – válaszolod automatikusan nyugodt hangon.

– Tudom, Audrey, csak… - Chloe nagy levegőt vesz. – Most lesz majdnem 4 hónapja, hogy Brian meghalt, és tudom, mennyire nehéz lehet neked most egyedül. 

Teát öntesz a bögrédbe, s közben elindítod a mikrót. Nagyot sóhajtasz, a barátnőd szavai szinte arcul csapnak. Már majdnem elfelejtetted a dolgot. Megrohamoznak az emlékek. A jegyesed, ahogy rád néz utoljára. Az utolsó dolog, amit neked mondott. A fájdalmas hangja. Megrázod a fejedet, megállítod a mikrót, kiveszed a teát. Forró lett, szinte gőzölög.

– Ne aggódj, tudok magamra vigyázni – feleled ismételten, Chloe felnyög a telefonban.

– De hát olvastam a legújabb cikket az interneten! Megint találtak egy újabb áldozatot. 

Megforgatod a szemeidet, közben visszamész a nappaliba. 

– Igen, én is olvastam – válaszolod. – Félnem kellene? 

– Csak azt mondom, mivel ma Halloween van, lehet jobb lenne, ha elutaznál a szüleidhez. A biztonság kedvéért – ismétli meg a barátnőd. 

– Egyedül is elleszek – feleled érzelemmentes hangon. – Berakok egy horrorfilmet, aztán alszok. Semmi baj nem történhet velem.

– Ha bármi van, hívjál! – Chloe hangja még mindig aggódó, amivel próbálsz nem foglalkozni. – Azonnal ott leszek. 

– Rendben van, de nem lesz ilyen – megengedsz magadnak egy nevetést. – Szia Chloe.

Azzal lerakod a telefont, majd belekortyolsz a teádba. Barackos fekete tea, Brian kedvence. Halkan sóhajtasz egyet, aztán leülsz. Szemeid akaratlanul is a nagybetűs újságcikkekre siklik, és hirtelen azon gondolkodsz, vajon tényleg jó ötlet volt egyedül maradni az éjszakára? Nyelsz egyet, ahogy megpillantod a maszkos alak képét az egyik újságon, s közben azon merengsz, mi van ha te leszel a következő? Fejezd be, Audrey! – mondod magadnak, de megborzongsz. 

Észre sem veszed a fekete árnyat, amelyik az ablakodnál figyel téged. A kinti lámpa fényében megcsillan a hosszú kés az alak kezében, de ezt sem látod. Mással vagy elfoglalva, éppen horrorfilmet választasz estére magadnak. Sikolyra esik a döntésed, örök klasszikus, nagy kedvenced. Aztán hirtelen felpillantasz, úgy érzed, mintha valaki figyelne – és jól érzed. Kinézel az ablakodon, de nem látsz senkit. Eltűnt onnan az alak, mert már nem kint van. Aztán meghallod a csörömpölést odakintről és akaratlanul is felpattansz a kanapéról. A szürke, bolyhos takaró lehull a földre, te pedig riadtan nézel körbe. Lehetetlen, csak képzelődök, suttogod magadnak. Próbálod nyugtatni magadat, de nem sikerül. A pulzusod az egekben, szinte hallod, ahogy lüktetnek az ereid. Felkapcsolod a kinti villanyt, de nem látsz senkit. Mégis, érzed, hogy valaki figyel téged. Jók a megérzéseid, mindig is jók voltak. Ismét mély levegőt veszel, aztán kihúzod magadat, álladat magasabbra emeled. Tekinteted ide-oda vándorol, miközben a konyhában vagy. Kezeiddel kutatsz valami után, ám még te magad sem tudod, hogy mit keresel. Aztán megfordulsz és meglátod. Ott áll veled szemben, teljes valójában. Nyelsz egyet, tekinteted és testtartásod nem inog meg egy percre sem. Állod a tekintetét. Közelebb lép a maszkos férfi hozzád, de te nem mozdulsz. Farkasszemet néztek egymással. Teljesen föléd tornyosul a férfi, fehér maszkja szinte világít a félhomályban. Megremeg az ajkad egy pillanatra, szemeiddel rápillantasz a férfi kezében lévő késre, aztán ismét a maszkos arcát fürkészed.

– Nem félsz, hogy velem vagy csapdába esve? – A maszkos férfi hangja mélyen és gúnyosan cseng. 

Aztán lekerül a te álarcod is. Önelégülten elmosolyodsz. 

– Ó, nem én vagyok veled csapdába esve, Te vagy csapdába esve velem. 

A maszkos férfi felemeli a kezét, de te gyorsabb vagy. Határozott, szinte már begyakorolt mozdulattal csapsz le rá. A nyakánál találod el, teljesen belemélyeszted a hosszú, konyhakést, ami a kezedben rejtőzött. Összecsuklik a férfi térde, a márványozott konyhapultba kapaszkodik. Belerúgsz egyet, kezéből hatalmas csörrenéssel esik ki az ezüst kés.

– Tudod mennyi az esélye, hogy két gyilkos legyen egy helyen? Körülbelül egy százalék, de nem lehetetlen. 

Halkan felkacagsz, szinte visszhangzik az üres konyhában. Egyedül a férfi fájdalmas nyögései nyomják el a hangodat. Csavarsz egyet a késen és leguggolsz a maszkos férfi elé. 

– Szerinted ez a legelső alkalom, hogy valakit megöltem? Mindenki gyilkos, ha elég messzire tolod őket. 

Nyugodt, szinte már kioktató hangon válaszolsz a férfinek, aki fájdalmasan rángatózik a konyhapadlódon. Rád néz, fehér maszkja vörösben úszik. 

– Rohadt ribanc – nyögi oda neked.

– Érdekes, mi? Hogyan tud megfordulni a kocka – felnevetsz, majd letéped a maszkot róla. – Ezt akkor innentől átveszem. 

Ránézel még utoljára a földön fekvő férfire. Déjá-vu érzésed van, eszedbe jut egy másik emlék, ahol az első áldozatod arcképe jelenik meg. Megvonod a vállad, aztán kilépsz a bejárati ajtódon, az új maszkodat felöltöd magadra és lassan, de biztosan eggyé válsz a ködös éjszakával.