tag:blogger.com,1999:blog-1855394469352583092024-03-05T00:39:50.251-08:00f e k e t e k á v élina m.http://www.blogger.com/profile/00934418280763355080noreply@blogger.comBlogger15125tag:blogger.com,1999:blog-185539446935258309.post-12010623930118880532024-02-22T11:04:00.000-08:002024-02-22T11:04:05.987-08:00Körforgás write tag #1-2.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPb3gY9s0WU0Iw39AdJWuno5ZhiPRL3yGzvFxS5sbc04aJW-oQuVE0dMVqsZoYhyphenhyphen5bs4dHT2S2FoVWWS-4on7F7Lwu9nTdHgDDJxpIS1l0lWYn_400c5RHi4IVQCAnHUDdANSiqLN7D_yG2jnVu_jow5LiGERKmMD2kDGEK3OCAu9DRyTEL7NcY9Juefu5/s2000/writetag.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="2000" height="256" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPb3gY9s0WU0Iw39AdJWuno5ZhiPRL3yGzvFxS5sbc04aJW-oQuVE0dMVqsZoYhyphenhyphen5bs4dHT2S2FoVWWS-4on7F7Lwu9nTdHgDDJxpIS1l0lWYn_400c5RHi4IVQCAnHUDdANSiqLN7D_yG2jnVu_jow5LiGERKmMD2kDGEK3OCAu9DRyTEL7NcY9Juefu5/s320/writetag.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">Sziasztok!</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">Ugyan most nem új novellát vagy történetet hoztam, de időközben <a href="https://mseastbrook.blogspot.com/2024/02/korforgas-1.html" target="_blank"><b>Leah</b></a> volt olyan kedves és kihívott egy tagre, amihez kedvet kaptam, így én is belevágok a <b>Körforgás write tag</b>be, mint ahogy látom mostanság sokan mások. Ezúton is köszönöm szépen Leahnak, hogy gondolt rám! :D A kérdőív egyébként Emília ötlete, akit lentebb be is linkeltem nektek. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">Én most úgy döntöttem kivételesen egybe rakom a januárit és a februárit, ha már az utóbbi is időközben kijött, remélem senkinek nem probléma, így könnyebb nekem. :)</div><p>Ja és közben: frissült a "<a href="https://blackcoffeestories.blogspot.com/p/muhely.html" target="_blank"><b>MŰHELY</b></a>" menüpont, amit, ha gondoljátok, csekkoljatok meg! Kerültek fel új, folyamatban lévő irományok,<span style="font-size: x-small;"> <strike>amiket személy szerint még én is várok.</strike></span></p><p>Jó olvasást kívánok ehhez a bejegyzéshez is mindenkinek! ❤<span></span></p><a name='more'></a><span></span><p></p><p><b><u>Szabályok:</u></b></p><p style="text-align: justify;"></p><ul><li style="text-align: justify;">Bármikor csatlakozhatsz – a korábbi hónapok kitöltése nem kötelező, de persze szabad.</li><li style="text-align: justify;">Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzésed elejére!</li><li style="text-align: justify;">A <i>linktree</i> segítségével jelöld a játék <a href="https://linktr.ee/emilia_sumegi" target="_blank">ötletgazdáját</a>!</li><li style="text-align: justify;">Ha másnál láttad a taget, linkkel jelezd, hogy tőle hoztad!</li><li style="text-align: justify;">A játék platformfüggetlen – bárhol találkoztál vele, átviheted magadhoz, akkor is, ha más platformon vagy aktív.</li><li style="text-align: justify;">Jelölni szabad, de nem kötelező – beszállhatsz akkor is, ha senki nem hívott ki, és neked sem kell másokat jelölnöd. De ha szeretél meghívni embereket, megteheted, csak értesítsd őket.</li><li style="text-align: justify;">A bannert vinni szabad, de nem kötelező.</li><li style="text-align: justify;">Válaszolj a kérdésekre! (Ha van +1-es, azt se felejtsd ki!)</li><li style="text-align: justify;">Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget! (nem kötelező)</li><li style="text-align: justify;">Ha van kedved, kommentáld akár az ötletgazdához, akár ahhoz, akinél láttad a taget, hogy kitöltötted, hátha bekukkantanak hozzád!</li></ul><div style="text-align: justify;"><b><u>Kérdések – Január:<br /></u><i>Január – új kezdet</i></b></div><div style="text-align: justify;"><div><ol><li>Mik az írós terveid erre az évre?</li><li>Van-e olyasmi, ami közvetve vagy közvetlenül kapcsolódik az íráshoz, és idén szeretnéd letenni, a múltban hagyni?</li><li>Hogyan, mikor állsz neki egy új történetnek? Milyen elkezdeni?</li><li>Milyenek a téli írós szokásaid? Más, mint amikor jó idő van?</li><li>Hogy állsz a sztorijaidban a téllel?</li><li>+1 Bármit kérdezhetsz, ami a hónaphoz vagy az ahhoz választott témához kapcsolódik. (De ne felejtsd el ezt a szöveget is bemásolni, hogy a te jelölted is kitalálhasson valamit!)</li></ol><div><b><u>Válaszaim:</u></b></div><div><b>1. Mik az írós terveid erre az évre?</b></div><div>Jelenleg az, hogy még több bejegyzést hozzak idén, amiben nagyon reménykedek, hogy összejön. A kisebb történetek és novellák mellett szeretném a <b>Blood in the Water</b> című Hannibal fanficemet befejezni és feltölteni a blogra, amiről bővebben <b><i><a href="https://blackcoffeestories.blogspot.com/2022/12/felbehagyott-otletek.html#more" target="_blank">itt </a></i></b>beszéltem. Mostanság sokat szemeztem vele, javítgattam, de megálltam vele, mert időközben több novellát/történetet is elkezdtem, Dramione és Tomione témában, viszont azok is szüneten voltak most februárban, mert sűrű volt az óvodai programom. A BITW mellett még "nagy" tervben van egy Dramione történet, amit szintén szeretnék befejezni majd, ha egyszer elkezdem, de itt is még 1-2 történetszálat jobban ki kell gondolnom.</div><div><br /></div><div><b>2. Van-e olyasmi, ami közvetve vagy közvetlenül kapcsolódik az íráshoz, és idén szeretnéd letenni, a múltban hagyni?</b></div><div>Hajajjj. Leginkább a halogatás és a lustaság szerepel a listán, no meg ne is beszéljünk a belekezdek valamibe, aztán félbehagyom és úgy is marad című jelenségről. Naggggyon szeretnék ezekről leszokni, remélem sikerül. </div><div><br /></div><div><b>3. Hogyan, mikor állsz neki egy új történetnek? Milyen elkezdeni?</b></div><div>Az ötletek általában váratlanul és hirtelen jönnek, így folyamatosan címkéket, kulcsszavakat írok fel a jegyzeteimbe, de előfordult már olyan is, hogy jött egy jó párbeszéd és abból indítottam egy történetet. Előfordul, ha hirtelen jön ihlet, hogy rögtön belekezdek a történetbe, írom, írom és be is fejezem. A <a href="https://blackcoffeestories.blogspot.com/2019/05/wait-for-me.html" target="_blank"><b>Wait for Me</b></a> és a <b><a href="https://blackcoffeestories.blogspot.com/2022/09/just-thought.html" target="_blank">Just a Thought</a> </b>novelláim is ilyenek voltak. Ezek sajnos a ritkábbak (amikor egy nap alatt befejezem a történeteket). </div><div>Ha új történetbe kezdek, mindig nézek fanvideókat, Pinteresten moodboardokat, tumblrön editeket. Ezek is nagyon sokat segítenek az ötletadásban, meg mostanság ráálltam az AI képgenerátorra, bár nem mindig azt kapom, amit elképzelek. :)))</div><div><br /></div><div><b>4. Milyenek a téli írós szokásaid? Más, mint amikor jó idő van?</b></div><div>Nincs különbség a kettő között, maximum talán annyi, hogy nem forró italokat iszok, hanem hideget (pl.: jegeskávé). Nagyon ritkán viszem ki a teraszra a laptopomat, így azt se mondhatnám, hogy kint írok a jó időben, pedig az mennyire aesthetic lenne. :D </div><div><br /></div><div><b>5. Hogy állsz a sztorijaidban a téllel?</b></div><div>Egyszer írtam talán egy téli történetet, mert ott kulcsfontosságú szerepe jutott a havazásnak és a bezártságnak (khm, krimi történet), de nem igazán szoktam nagyobb figyelmet fordítani az évszakoknak a történeteimben.. bár, ha belegondolok, amikor a legtöbb novellámat írtam/írom, akkor ilyen őszies időjárást képzelek mindig el. Hm. </div><div><br /></div><div><b>+1. Leah kérdése: Ha választhatnál egy ötletet az írásaid közül, amelyiket lehetőséged lenne kiadatni, melyik lenne az és miért?</b></div><div>Mindenképpen a Cruel Intentions történetemet mondanám, mert az volt az életem egyik legmeghatározóbb története, amit máig nagyon sajnálok, hogy nem fejeztem be. De! Minden jegyzetem megvan hozzá, ki tudja még mit hozhat a sors, bár mostanság nem hiszem, hogy ráfogok állni.. :) </div><div><br /></div><div><br /></div><div><b><u>Kérdések – Február:</u></b></div><div><div><i><b>Február – álarc</b></i></div><div><ol><li>Szerepelt-e már valamelyik történetedben farsang, karnevál, álarcosbál, bármilyen beöltözős móka?</li><li>Ha egy hétre magadra ölthetnéd az egyik szereplőd bőrét, ki lenne az és miért?</li><li>Szokták a szereplőid másnak mutatni magukat, mint amilyenek?</li><li>Igazi vagy írói álnév? Miért?</li><li>Szoktál valakivel az írósról beszélgetni, vagy inkább „rejtőzködő” típus vagy?</li><li>+1 Bármit kérdezhetsz, ami a hónaphoz vagy az ahhoz választott témához kapcsolódik. (De ne felejtsd el ezt a szöveget is bemásolni, hogy a te jelölted is kitalálhasson valamit!)</li></ol><div><b><u>Válaszaim:</u></b></div><div><b>1. Szerepelt-e már valamelyik történetedben farsang, karnevál, álarcosbál, bármilyen beöltözős móka?</b></div><div>Nem igazán, nem szoktam ilyesfajta történeteket vagy jeleneteket írni, egyébként eddig, ha belegondolok, soha nem is fordult meg a fejemben, hogy álarcosbált vagy beöltözős, Halloweeni bulit írjak.. :D </div><div><br /></div><div><b>2. Ha egy hétre magadra ölthetnéd az egyik szereplőd bőrét, ki lenne az és miért?</b></div><div>Ha a régi történeteimre gondolok, akkor megnevezem Seraphine Rosiert, a Cruel Intentionsből, mert imádom az ő karakterét és egy napra szívesen lennék nyomozó. :D Ha az új, még nem publikált történetemre gondolok, akkor Audrey Winter (Hannibal fic-Blood in the Water) is szívesen lennék, mert a magabiztosságát és a talpraesettségét nagyon irigylem. </div><div><br /></div><div><b>3. Szokták a szereplőid másnak mutatni magukat, mint amilyenek?</b></div><div>Audrey karaktere a BITW-ben, valamennyire erre épül. Sokszor mutatja magát erősnek, meg olyannak, mint, akit nem érdekel semmi, közben pedig ez nem így van és magában örlődik, amíg az a bizonyos dolog fel nem emészti. A <a href="https://crossfire-story.blogspot.com/" target="_blank">Crossfire</a> történetemben (ami szintén kuka lett), Rachel karaktere is egyébként ilyen volt. Damaged, de nem mutatja ki. </div><div><br /></div><div><b>4. Igazi vagy írói álnév? Miért?</b></div><div>Álnév mindenképpen, nem örülnék, ha valamelyik munkatársam vagy ne adj' isten szülőm elolvasná a novelláimat. Régebben ugyanez volt a helyzet, csak akkor az osztálytársaim miatt, bár egy időbe páran tudták, hogy írok, de nem tulajdonítottak neki jelentőséget. Egyébként én nekem kényelmesebb az álnév, sokkal bátrabban írok úgy, na meg arról nem is beszélve, hogy eléggé dark, néha már megbotránkoztató párosokról írok történeteket, így nem biztos, hogy jó pont lenne, ha ezek kiderülnének.. :D <i>Yes, I'm fucked up. I know that, and it feels great.</i> Viszont én nem szeretem reklámozni, hogy írok, párom is tudja, de előtte sose blogolok, meg se nyitom, mert nem akarom, hogy elolvassa ő is őket.. :D Mivel közös laptopunk van, mindent pendrive-on tárolok, vagy különböző óvodai dolgoknak nevezem el a fájlt, és így eszébe se jut megnyitni... :D Tudom, cseles, mi?</div><div><br /></div><div><b>5. Szoktál valakivel az írásról beszélgetni, vagy inkább „rejtőzködő” típus vagy?</b></div><div>Leginkább a legjobb barátnőimmel szoktam megbeszélni, hogy éppen mit írok, vagy miket tervezek. Sajnos, mivel az elmúlt években már mi is felnőttünk, munkahelyünk és magánéletünk lett, így nem mindig osztom meg velük sem, mert nem mindig érnek rá elolvasni. De a legjobb barátnőm mindig nyitott, ha küldöm neki, hogy írtam valamit... és el is olvassa. :) Innen is köszi Vicus! ❤</div><div><br /></div><div>Plusz kérdés februárhoz nem volt, és én sem élnék vele. </div><div><br /></div><div>Jelöltjeim:</div><div><ul><li><a href="https://thenightowl-blog.blogspot.com/" target="_blank">ANNE</a> </li></ul></div></div></div></div></div><p></p>lina m.http://www.blogger.com/profile/00934418280763355080noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-185539446935258309.post-14846584560298032682023-11-02T10:51:00.001-07:002024-02-22T11:08:59.917-08:00Me and the Devil II.<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaqPvNnVmjAvO07PjzCJZOyQ9remaAaRvFNDXRWFcsRsYjJMC5z61_1l6DxywvAN0siUJTI8xj_KX3TmzuecADsPDWH_p9jPFuDQxfNVUFXPkrlroNriWJHLdxMijIjfg0fkF1OTuF1RRkWFIILf2LlWjQX6VHU2SwUSS-wtf0QTYWz5WXaasgoTR9iknw/s2000/volmione%202.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="2000" height="256" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaqPvNnVmjAvO07PjzCJZOyQ9remaAaRvFNDXRWFcsRsYjJMC5z61_1l6DxywvAN0siUJTI8xj_KX3TmzuecADsPDWH_p9jPFuDQxfNVUFXPkrlroNriWJHLdxMijIjfg0fkF1OTuF1RRkWFIILf2LlWjQX6VHU2SwUSS-wtf0QTYWz5WXaasgoTR9iknw/s320/volmione%202.jpg" width="320" /></a></div></div><div style="text-align: center;"><b>ME AND THE DEVIL</b></div><div style="text-align: center;"><b>II. RÉSZ</b></div><div style="text-align: justify;"><b>fandom:</b> harry potter</div><div style="text-align: justify;"><b>páros:</b> voldemort/hermione </div><div style="text-align: justify;"><b>műfaj:</b> thriller, horror</div><div style="text-align: justify;"><b>besorolás: </b>+18<b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>leírás: </b>Hermione tovább ássa magát a sötét varázslatok világában, s észre sem veszi, hogy szépen, lassan, Voldemort felemészti őt, ő maga pedig megszállott lesz. A valóság és a képzelet határa elmosódik, s Hermione sem tudja eldönteni már, hogy mi is az, ami tényleg megtörténik vele. </div><div style="text-align: justify;"><b>figyelmeztetések: </b><i>mindfuck</i> minden mennyiségben, ooc karakterek, AU, szereplő(k) halála, manipuláció, kínzás, durva nyelvezet, dark-themes, enyhe "erotikus" tartalom. </div><div style="text-align: justify;"><b>egyéb megjegyzések: </b>egy napos késéssel, de meghoztam nektek a második, egyben befejező részt, a korhatárat biztonság kedvéért átsoroltam, és készüljetek fel, mert bizony itt, semmi sem az, aminek látszik. 😉 kicsit hosszúra sikeredett, de remélem, nem fogtok a végén megutálni. 🙈</div><div style="text-align: justify;"><b>ajánlott zenék: <a href="https://youtu.be/ZfWSOs5YbQ8?si=T3yH3l4tUIZ5cDaz" target="_blank">1</a> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=BoatSoGva_I&pp=ygUPbGl0dGxlIGRhcmsgYWdl" target="_blank">2</a> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=M-Hv7i8-SaM&pp=ygUSdGhlIHJpdmVyIGR1YnN0ZXAg" target="_blank">3</a> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=zZauSHbbIig&pp=ygUJYmxhY2sgc2Vh" target="_blank">4</a></b></div><span><a name='more'></a></span><div style="text-align: justify;"><div style="text-align: center;"><b>II.</b></div><div>Hermione fáradtan dörzsöli meg a szemeit az ágyán ülve. Egész éjszaka ébren volt, egyszerűen nem tudott elaludni, és nem is akart. Még mindig az előző nap eseményei járnak az eszében, s minden egyes gondolatra bukfencezik egyet a gyomra. Fájdalmas felnyög, aztán kicsoszog a konyhájába, hogy egy kávét készítsen magának. Úgy érzi, nem tud racionálisan gondolkodni, ráadásul az sem segít rajta, hogy Harry kora reggel küldött neki egy levelet, amiben azt írja, szabadságra küldi, amíg el nem kapják Voldemortot. Keserűen felnevet a lány, aztán kiönti a kávéját. Hirtelen egy jól ismert pukkanás zavarja meg a csendet, Hermione pedig a nappalija felé veszi az irányt. Ginny Weasley áll ott és a kettétört asztalt figyeli felvont szemöldökkel.</div><div>– Jó reggelt, Ginny – köszönti a másikat. </div><div>– Itt meg mi történt? – húzza el a száját a vöröshajú, aztán a barátnőjére pillant. – Szörnyen festesz, ’Mione. </div><div>– Úgy is érzem magam – huppan le a kanapéra Hermione. – Semmit nem aludtam. </div><div>– Nem a te hibád – vágott bele minden kertelés nélkül a Weasley-lány. – Különben is, a látogatásod Minisztériumi ügy miatt volt, nem kenhetik rád. </div><div>A kócos, barnahajú boszorka hirtelen elfordítja a tekintetét. Alsó ajkát beharapja, kezeivel pedig a bögréjét kezdi el piszkálni. Ginnyt rossz érzés önti el.</div><div>– Hermione? – Ginny hangja aggódó, lassú mozdulattal foglal helyet a lány mellett.</div><div>A másik mély levegőt vesz, barna íriszeit a vöröshajúra emeli.</div><div>– Hazudtam, Ginny – suttogja halkan. – Hazudtam neked, Harrynek és Ronnak is. </div><div>– Miről beszélsz? – kérdez vissza a másik boszorka. – Hermione kezdesz megijeszteni. </div><div>– Nem egyszer látogattam meg Voldemortot – mondja halkan. – Többször is voltam nála azután, hogy mindent elmondott. Minden beszélgetés után volt olyan, amit nem mondott még el, és én… Én tényleg csak kíváncsi voltam. </div><div>Ginny pár percig szótlanul nézi barátnőjét, majd végül vesz egy mély levegőt, kezeivel átöleli Hermione vállát, érintése azonban kényelmetlenül hat a másikra. <i>Furcsa.</i></div><div>– Ezzel nincs semmi gond, Harryék megfogják érteni, semmi rosszat nem tettél, Hermione – mondja halkan. Hangja együtt érzően cseng, szinte már túlságosan is.</div><div>– Nem érted, Ginny! – pattan fel a boszorka frusztráltan. – Akkor voltam nála utoljára, amikor kiszabadult! Tudhattam volna, hogy készül valamire. </div><div>Azzal a mondattal pedig Hermione belekezd a mondandójába. </div><div><br /></div><div style="text-align: center;">***</div><div><i>Az exgriffendéles lány ismét a már ismerős, szürke, kopott cellák előtt áll, immáron tizedszerre. Tudja, mert számolja. Egy hónapon belül, tizedszerre jön meglátogatni Voldemortot, a volt Sötét Nagyurat. Kelletlenül elhúzza a száját eme gondolatra, aztán megigazítja fekete blúzát, sötétzöld szoknyáját. Megszállott lett, ezt ő is tudja magáról, s csak remélni meri, hogy Voldemortnak nem tűnik fel, hogy minden alkalommal, amikor meglátogatja őt, szinte issza a szavait. A hatalmába kerítette őt, bele esett a csapdájába. Hermione senkinek nem mondta volna el, de titkon alig várta a találkozókat a sötét varázslóval. Minden egyes alkalom után, úgy érezte a lány, hogy hatalmat kap. Erőteljesnek, magabiztosnak érzi magát. Minden titkot tudni akart a sötét mágiával kapcsolatban. Az őrvarázslók közül aznap csak Barker volt szolgálatban, aki unott tekintettel mérte végig a boszorkát. Nyilván már megszokták a lány jelenlétét, nem merik megkérdőjelezni a háborús hőst. </i></div><div><i>– Gondolom, nem kell elmondanom a szabályokat, Miss Granger – mondja monoton hangon Barker, mire Hermione megrázza fejét. – Remek, jó szórakozást. Két óra múlva találkozunk. </i></div><div><i>Hermione szólásra nyitja a száját, hogy szóljon, a pálcáját nem kérte el, de addigra már a másik becsapja mögötte a cella ajtaját. Őt pedig most először elönti egy ismeretlen érzés. A félelem és a hatalom. Mélyen beszívja a jéghideg, dohos levegőt, aztán a cella közepére pillant, ahol már Voldemort az asztalnál ül. Mintha csak rám várna, gondolja magában, s megremeg a gondolattól. Hermione a második találkozójuk után kitudta könyörögni az őrvarázslóktól, hogy még egy széket és egy asztalt tegyenek a cellába, mondván könnyebben tud jegyzetelni. Ám ez hazugság volt. Közelebb akart lenni hozzá, egy asztalnál vele, a Sötét Nagyúrral. A félvér és a sárvérű. Hermione felnevet. Irónikus. </i></div><div><i>– Már vártalak, Hermione – töri meg a csendet a varázsló. Hermionét furcsa érzés önti el, gyomra liftezik egyet, tenyere izzadni kezd. </i></div><div><i>Már várt rám. </i></div><div><i>Izgatottan ül le a boszorka vele szembe, két kezét az asztalra helyezi, torkát megköszörüli.</i></div><div><i>– Azt mondta van még egy utolsó dolog, amiről nem beszélt nekem, Mr. Denem – szólalt meg közömbösen a lány, leplezve a kíváncsiságát. </i></div><div><i>– Ó, igen – feleli lassan a másik. – De előtte kérnék valamit öntől, Hermione. </i></div><div><i>Hermione meglepődve néz a másikra, ajkait szólásra nyitja, de egyetlen hang sem jön ki belőle. Voldemort előrehajol. </i></div><div><i>– Sokkal kényelmesebben tudnék beszélgetni veled, Hermione, ha nem lennének rajtam a bilincsek. Úgy tudom, van valami a birtokában, amit nem szabadott volna behozni. </i></div><div><i>Voldemort hangja szinte betölti az üres, sötét cellát. Hermione olyan villámgyorsan pattan fel, hogy a széke hátraesik. Felháborodik, érzelmei megváltoznak, ideges lesz. Tudja mit kockáztatna, ha megtenné a kérését. </i></div><div><i>– Szó sem lehet róla! – feleli határozottan, hangja dühösen cseng. – Mégis hogy gondolja!? </i></div><div><i>– Ezek mágikus bilincsek, Hermione – mondja bársonyos hangon, már-már meggyőzően. – Évek óta rajtam vannak, nem tudnék ártani neked, elszívta a mágiámat. </i></div><div><i>Hazudik, Hermione! Ne higgy neki, figyelmezteti saját magát. Farkasszemet néznek, Hermione állja a tekintetét, mire Voldemort szélesen elvigyorodik, amitől a lánynak borsózni kezd a háta. Rosszat sejt. </i></div><div><i>– Nem vagy kíváncsi, hogyan lehet a másik sötét mágiáját kontrollálni? Képzeld csak el, Hermione, ahogy a sötét varázslóktól elveszed a mágiájukat. Legyőzöd őket. Mert vannak még odakint sötét varázslók, nem igaz, Hermione? Ó, de még mennyien vannak. Hatalmas lehetnél. </i></div><div><i>Hermione hátrálni kezd, magassarkúja kopogása visszhangzik a helyiségben, úgy érzi, forog körülötte a világ. Kezében a pálcája megremeg, s félő, hogy perceken belül elejti. Rettenetesen szédül, szabad kezét a fejére tapasztja, szemeit fájdalmasan behunyja. Voldemort megállás nélkül folytatja. Hermione felnyög. </i></div><div><i>– Már akkor tudtam, hogy te más milyen sárvérű vagy, amikor beléptél az ajtómon. Hatalmas mágiád van, érzem, itt vibrál körülöttünk, képzeld el, miket tehetnél, ha birtokolnád mások mágiáját! Nem akarod tudni? Mondd csak Hermione, ezért jöttél, nem igaz? Meg akartad tudni, itt a lehetőség. Hatalmába kerítheted, uralkodhatsz! Ezt akarod, igaz? Végre te akarsz irányítani. Ezért jöttél, hogy megtudjad. </i></div><div><i>Nem bírja tovább. </i></div><div><i>Hermione hangosan felordít, a zárka rácsai megremegnek. </i></div><div><i>– HALLGASS EL! HALLGASS EL!</i></div><div><i>– De hát, Miss Granger, meg se szólaltam – feleli Voldemort halkan. Hangja túlságosan nyugodtan és riasztóan cseng, aztán rosszindulatú vigyorra húzza a száját. </i></div><div><i>A boszorka lassan nyitja ki szemeit, amit rögtön a sötét varázslóra terel. Aztán körbenéz. Még mindig a széken ül, pálcája a kezében, vele szemben pedig Voldemort. Megbilincselve. </i><i>Mi történt? </i></div><div><i>Zavartan tereli vissza barna íriszeit a másikra. Ne hagyd, hogy fejedbe másszon!</i></div><div><i>– Csak egy kis varázslat – suttogja.</i></div><div><i>Hermione nem tudja eldönteni, mire érti a férfi, aztán végül minden hezitálás nélkül elmormolja a varázsigét monoton hangon, a bilincsek pedig a földön landolnak hangos koppanással. </i></div><div><i>– Nem is volt ez olyan nehéz, nem igaz, Hermione? – dörzsöli meg hófehér csuklóját a férfi. – Nos, akkor vágjunk is bele. </i></div><div><i>Voldemortot hallgatni, a boszorka számára olyan, mintha a Roxfortba lenne és az egyik professzorának előadását figyeli. Részletesen, pontról, pontra mindenről beszámol a lánynak, aki nem győz jegyzetelni, szinte issza a szavait. Tudja ő maga is, hogy túl mélyre került az egész kutatásban, de most már nem akar kiszállni. Be akarja fejezni. Amikor a Sötét Nagyúr a mondandója végéhez közeledik, a lány félbeszakítja.</i></div><div><i>– És mi történik azzal, akitől elveszik a mágiáját? – kérdi a lány. Voldemort teljesen előrehajol, arcuk szinte már összeér. </i></div><div><i>– Meghal, Hermione – suttogja. – Ahogy te is megfogsz.</i></div><div><i>Minden gyorsan történik. Hermione hátrarántja fejét, ám Voldemort jéghideg, csontos kezei a csuklói köré fonódnak, mielőtt még felállhatott volna a lány. Ujjai, mint a kígyó az áldozatára, úgy tekerednek, s nem ereszti. A férfi erőteljesen visszarántja a boszorkát, akinek alkarja hangosan koppan a kemény asztalon. Felszisszen, pálcája kiesik a kezéből, s a földön landol a lába mellett. </i></div><div><i>– Ha nem engedsz el most azonnal.. – kezdi remegő hangon a lány, a levegőt egyre szaporábban veszi. </i></div><div><i>– Akkor mi lesz? – kérdi Voldemort, fejét oldalra dönti. – Mit fogsz tenni, Hermione? </i></div><div><i>A barnahajú boszorka rosszul van, amint meghallja azt a különös hanglejtést a másik hangjában. Izgatottság. Voldemort izgatott. Hermionét pedig a hányinger kerülgeti, és ismét forogni kezd vele az egész helyiség. </i></div><div><i>– Áruld el nekem, Hermione – kezdi a Sötét Nagyúr. – Úgy gondolod, elhagytad te valaha is ezt a cellát? </i></div><div><i>– Tessék? – A boszorka hangja megremeg. Voldemort erősebben szorítja a lány csuklóit, s félő, hogy perceken belül kettétöri őket.</i></div><div><i>Csak szórakozik veled. Ne hagyd, hogy a fejedbe másszon, Hermione! Koncentrálj! </i></div><div><i>– Mit szólnál, ha azt mondanám, ez végig a fejedben játszódott le? – kérdi a másik vigyorogva, Hermione egész testében remegni kezd. Retteg. </i></div><div><i>– Nem, az nem lehet, az nem… - mondja reszkető hanggal a lány és ránt egyet a karján, ám Voldemort nem ereszti. </i></div><div><i>– Ó, te buta lány! Mégis mit hittél? Hogy nem lesz következménye annak, hogy eljöttél ide? Hogy is mondják a sárvérűek? Á, igen, szinte tálcán kínáltad magadat nekem – sziszegi a férfi, hangjából csöpög a gúny.</i></div><div><i>Hermione most először érez félelmet, mióta látogatóba jár a férfihez. Jeges, dermesztő, csontig hatoló félelem járja át a testét. Reszket, akárcsak a falevelek a szélben. El kell innen mennie. Most. </i></div><div><i>– Sose hagytad el igazán ezt a cellát, mindig itt vagy, érzem – szagol bele a levegőbe Voldemort. – Levendula, vanília és magnólia. Ó, ha nem ismernélek, Hermione, azt mondanám, nekem akarsz tetszelegni. </i></div><div><i>– Egyáltalán nem ismer engem! – sziszegi dühösen a lány. </i></div><div><i>– Dehogynem ismerlek – nevet fel Voldemort. – A legsötétebb gondolataidat én uralom, Hermione. Én vagyok a dolog, ami ébren tart este. A gonosz, ami az elméd minden sötét zugában kísért. Soha nem fogok pihenni, és te sem<b>*</b>. </i></div><div><i>– Eressz el! – kiabál a lány.</i></div><div><i>És Voldemort elengedi, Hermione villámgyorsan pattan fel, pálcáját felveszi és a cella ajtaja felé veszi az irányt. Hátra se néz, csak kopog, mire kinyílik az ajtó, ő pedig kilép a folyosóra. Minden további szó nélkül hagyja ott a sötét varázslót. </i></div><div><i>– Miss Granger, nem járt még le a két óra! – szól utána Barker. </i></div><div><i>De Hermione nem fordul vissza, sietős léptekkel távozik az Azkabanból, szinte már menekül, s még az sem fordul meg a fejében, hogy a bilincsek még mindig a cella padlóján hevernek, immáron minden varázslat nélkül. </i></div><div><br /></div><div style="text-align: center;">***</div><div>Szótlanul ülnek Hermione nappalijában, Ginny aggódó tekintettel szürcsöli teáját, amit a barátnője készített pár perccel ezelőtt. A barnahajú boszorka idegesen tördeli ujjait az ölében. Ginny aprót kortyol a teájából, aztán leteszi a megjavított asztalra. Mély levegőt vesz, tekintetét a fehér lapra emeli, amin vörös betűk éktelenkednek. </div><div>– Nem hiszem, hogy komolyan kéne venned ezt a fenyegetést – feleli megfontoltan. – Lehet, hogy valaki szórakozik veled. </div><div>– Pont tegnap érkezett, Ginny – rázza meg a fejét Hermione. – Nem hiszem, hogy véletlen egybeesés lenne. </div><div>– ’Mione, Harryék egy egész Auror csapattal keresik Voldemortot – mondja. – Csak idők kérdése és megtalálják. </div><div>– És mi lesz, ha nem? – kérdez vissza a lány, mire Ginny elfordítja tekintetét. – Pont Halloween van ma este, Ginny. Megismétlődik.</div><div>– Mi lenne, ha átjönnél hozzánk ma este? – mondja a vöröshajú. – Legalább biztonságban lennél. Én is nyugodtabb lennék.</div><div>Ugyan Ginny nem mondja ki, de a barnahajú boszorka, látja és érzi, hogy barátnője is retteg, csak ő próbálja palástolni, hisz végtére a fiatal lány ismeri azt az érzést, ha valaki belemászik az elméjébe. Hermione végül bólint egyet.</div><div>– Rendben, este találkozunk akkor – öleli meg Hermionét a lány. – Vigyázz magadra. </div><div>Azzal Ginny egy utolsó integetés kíséretében távozik, Hermione pedig ismét egyedül találja magát a saját lakásában és gondolatai fogságában. Folyamatosan jár az agya, egyszerűen nem tud nem arra gondolni, hogy Voldemort miatta van szabadlábon. Az ő hibája, visszakellett volna raknia a bilincset, ám ez ott, abban a pillanatban eszébe sem volt, s ezt senkinek nem is fogja megemlíteni. Az hatalmas hiba lenne, Hermione Granger pedig sosem követ el hibákat. Csak menekülni akart. Menekülni Voldemort elméjének a rabságából. Hermione számára lenyűgöző volt, hogy még a mágikus bilincsek ellenére is sikerült a fejébe másznia a sötét varázslónak, többször is. Hatalmas mágia van a birtokában, ezt most már Hermione is tudja. És pont ezért retteg. </div><div><br /></div><div>Későre jár az idő, mikor Hermione hazaér az Abszol Úti vásárlásából, a frissen megvett bájitalokkal teli papírzacskót egy sóhaj kíséretében rakja le a tükör előtti asztalára. Észre sem veszi közben, hogy a tükörben egy árnyék suhan el, oly gyorsan válik köddé, akár egy apró gondolat. Tekintetét az ablakra tereli, ahonnan a hold fénye teljesen betölti a nappaliját. A fényben a padlón valami csillog, Hermione pedig hunyorog egyet, de nem tudja kivenni pontosan mit is lát. Lassú léptekkel indul el a helyiség felé, ám csakhamar valami megállásra készteti. <i>Megérzés.</i> Néma csend veszi őt körbe, talán túlságosan is nagy a csend, ám még így is hallja a csöpögést. Előre lép, ám azzal a lendülettel megcsúszik, két tenyere pedig hangosan csapódik valamibe. Mi a franc? Egyik kezével megragadva a pálcáját elmormol egy halk <i>„Lumos”</i>-t, és hirtelen mindent betölt a pálcájának fénye. Hermione pedig torkaszakadtából felsikít. </div><div>Vér, mindent vér borít, s az exgriffendéles boszorka is éppen abban térdel. Ahogy lassan felfogja az eseményeket, erőteljes öklendezésbe kezd, s félő, hogy az ebédje a hófehér fapadlón fogja végezni. Két tenyerét teljesen beborítja a vörös folyadék, amiből még a szőlőfa pálcájára is jut. Villámgyorsan áll fel a lány, aztán remegő hangon egy patrónust küld Ginnynek, hogy azonnal jöjjön át hozzá, mert hatalmas baj van. Ahogy eltűnik a távolban a patrónusa, Hermione szaggatottan kezdi el venni a levegőt. Barna szemeivel körbenéz a helyiségben és elindul beljebb, hogy megkeresse a vér szivárgásának forrását. Csak remélni tudja, hogy valaki szórakozik vele Halloween alkalmából, s ráakar ijeszteni. <i>Ez nem lehet valóságos</i>, gondolja magában, ahogy körbejárja a nappaliját. <i>Csak álmodok.</i> Aztán meglátja a kandallóját, amit teljesen beborított már a vér, valami pedig lóg felette. Hermione hátradönti a fejét, felnéz a mennyezetre, kezéből kiesik a pálcája. Felsikolt. Hangosan, fájdalmasan. A kandalló felett Harry és Ron lógott, elvágott torokkal és felhasított karokkal. </div><div>– Nem! NEM! NEM! – Hermione zokogva esik össze, könnyei patakokban folynak le arcán. </div><div>Ismét felordít, immáron hangosabban, arcát két kezébe temeti, s az sem érdekli, hogy önmagát is összekeni vérrel. Hangosan zokog, mire megérez egy érintést a vállán. Szélsebes mozdulatokkal pördül meg és ragadja meg a pálcáját. Szemei vérben forognak, ami megijeszti a másikat. Másodpercekbe telik, mire Hermione rájön, hogy Ginny áll vele szemben riadtan. </div><div>– Ó, Ginny! – veti magát a lány karjaiba és ismét rátör a zokogás. – Én nem.. én nem.. Merlinre! Harry és Ron… </div><div>Ginny eltolja magától a boszorkát.</div><div>– Mi a baj, Hermione? Megijesztesz, minden rendben? – kérdi aggódva a vöröshajú.</div><div>Hermione hihetetlenkedve távolodik el tőle, ráakar kiabálni Ginnyre, hogy semmi sincs rendben, nem látja?! Megrázná, hogy elmondja neki, nem látod, itt lóg a testvéred!</div><div>– Nem, nincsen! – zihál a lány. – Harry és Ron meghalt! Valaki megölte őket! Hogy lehetsz ilyen nyugodt!? </div><div>Aztán maga mögé mutatva megfordul, ám abban a pillanatban torkán akad a szó. A kandalló makulátlanul fest az igazi színében, felette pedig csak egy kép lóg le, amit még Hermione rakott fel a beköltözésekor. A hófehér fapadló tisztán ragyog a boszorka térde alatt, sehol egy vértócsa. Két tenyerét maga elé emeli, amit szintén semmi nem borít be. <i>Mi történik?</i> A vöröshajú boszorkára pillant, aki immáron aggódó és zaklatott tekintettel nézi a másikat.</div><div>– Ginny, én… - kezdi Hermione, de egy hang sem jön ki a torkán. – Esküszöm, itt voltak! Láttam őket! </div><div>– Hermione, nem lehet, hogy csak álmodtad? – kérdi halk hangon a lány.</div><div>– Nem! Tudom mi a valóság – pattan fel Hermione. – Láttam őket! </div><div>– Figyelj, mi lenne, ha átjönnél ma hozzánk? – Ginny hangja hirtelen eltompul. Hermione ráemeli barna szemeit. Még mindig szédül.</div><div>– Ginny, hiszen ezt megbeszéltük reggel – mondja óvatosan a boszorka. </div><div>Az említett lány tekintete és teste ijedtséget sugárzik. Ginny a barátnője elé lép, két kezét a vállára helyezi. A barnahajú boszorka rosszat sejt.</div><div>– Hermione, miről beszélsz? – kérdi. – Nem voltam itt reggel, ahogy most sem. </div><div>– Micsoda? – suttogja. </div><div>Minden előzmény nélkül történik. A jeges fuvallat betölti a helyiséget, Ginny pedig köddé válik. Hermione fejébe olyan erős fájdalom hasít, hogy előre esik a tölgyfa asztalára, s beveri a homlokát. A vér erőteljesen kezd el szivárogni a sebből, s időbe telik a boszorkának rájönnie, hogy az orrából is ömlik a vér. Felkapja a pálcáját, a sebeket összeforrasztja varázslattal, orrát pedig megtörli a ruhája ujjába. Felnyög, szinte forog vele az egész helyiség, s félő, hogy nem fog tudni lábra állni. A fejében lévő hasogató fájdalom nem akar megszűnni, egyre erősödik. Szabad kezével megtámasztja az asztalt, aztán lassú, óvatos mozdulatokkal felegyenesedik. Forog vele a szoba, de nem érdekli, ki kell innen jutnia. <i>Egyáltalán, hol vagyok?</i>, gondolja magában, ahogy a szoba közepe felé veszi az irányt. <i>Honnan kellene kijutnom?</i></div><div>– Bámulatos, nem igaz, Miss Granger, hogy mire képes a vérmágia – töri meg hirtelen a csendet egy halk hang. Hermione megáll. </div><div>– Meg kell, hogy mondjam, egy sárvérűhöz képest hatalmas mágia birtokában van – folytatja a jól ismert hang. – Egészen lenyűgözött. </div><div>– <i>Capitulatus! </i>– pördül meg a boszorka, ám helyette az ő kezéből esik ki a pálca, s landol a helyiség túlsó oldalán. Nonverbális varázslattal lefegyverezték.</div><div>– Bolond lány! – sziszegi Voldemort, amint szembekerülnek egymással. – Tényleg azt hitted, hogy majd csak úgy elengedlek, azok után? </div><div>Hermione nem akarja megtudni, mire gondolok a sötét varázsló, kiakar innen jutni. <i>Élve. </i></div><div>– Mit csináltál velem? Valamit csináltál velem a cellában! Tudom! – kérdi a lány halkan, ám erőteljesen. Pedig legbelül retteg. </div><div>– Úgy gondolod, Hermione? – kezd el körülötte körözni a varázsló, mintha csak a prédája lenne. – Hihetetlen, nem igaz? Hogy mire képes egy puszta érintés két olyan varázsló vagy boszorka között, akik erőteljes mágia birtokában vannak. </div><div>Az exgriffendéles lány ismét megszédül, aztán eszébe jut, amikor Voldemort megragadta a csuklóját. Melegség járta át. <i>Átvette a mágiámat.</i></div><div>– Átvettél a mágiámból! – eszmél fel a boszorka, s hátrébb lép, amint a férfi közelebb jön hozzá. </div><div>– Tudod, Hermione, ez a legérdekesebb az egészben – kezdi a varázsló. – Ahhoz, hogy feltudjam használni a mágiádat, a te beleegyezésed is kell.</div><div>– Nem, az lehetetlen – suttogja Hermione. Voldemort még közelebb lép. – Soha nem mennék ebbe bele! </div><div>– Sose hagytad el a cellát, Granger – emeli fel a kezét a férfi, s megérinti a lány arcát. – Az én börtönöm celláját. </div><div>Azzal a mondattal villámgyorsan fordítja meg a boszorkát, ujjait a nyaka köré fonja, akár mint egy kígyó. Megszorítja, Hermione pedig felszisszen, szemeit összeszorítja. </div><div>– Nézz bele a tükörbe, Hermione – rántja magához közel a lányt, testük összeér, a boszorka pedig megremeg. Voldemort legyint egyet, s egy hosszú tükör jelenik meg előttük. – Nyisd ki a szemed. </div><div>A barnahajú boszorka még erősebben szorítja össze a szemeit, nem akar engedelmeskedni, nem fog neki behódolni. Voldemort szorítása erősödik a torkán, s félő, hogy hamarosan megfullad a lány. <i>Ki kell szabadulnom, nem halhatok meg itt.</i></div><div>– Nyisd ki a szemedet, Hermione – Voldemort hangja halk, de határozott. – Nyisd ki!</div><div>És Hermione barna szemei kipattannak. Ismét szemtől szembe találja magát vele, a tükör szinte groteszk látványt nyújt, s a boszorka erős késztetést érez arra, hogy elnevesse magát. Voldemort sápadt, csontos ujjai nyakláncként fonódnak a nyaka körül, testük összeér. Sose volt még ilyen közel hozzá. Voldemort oldalra dönti a lány fejét, amit Hermione a tükörben követ szemeivel. </div><div>– Látod, Hermione? – kérdi a másik fülébe suttogva. – Egyek vagyunk. </div><div>A tükörbeli Hermione szólásra nyitja a száját, ám egy hang sem jön ki belőle. Voldemort ujjai feljebb csúsznak a lány nyakán, egészen az ajkáig, amin lassú mozdulattal simít végig, vért hagyva maga után. Hermione lábai megremegnek, mire a sötét varázsló felemeli a másik kezét is, amit a boszorka szemei a tükörben követnek. A helyiség atmoszférája teljesen megváltozik, s az exgriffendéles úgy érzi, mintha ismét az Azkabanba került volna. A tükörben látja, hogy a lábai alatt csontok vannak, amik minden egyes mozdulatra megroppannak. Voldemort szabad keze a lány derekán pihen meg, akit ismét a szédülés kerít hatalmába. <i>Mi történik?</i> A tükörbéli Voldemort jobb kezét visszavezeti a lány nyakára, míg bal kezével lejjebb kezd el haladni a boszorka oldala mentén. Hermione megbabonázva, üres tekintettel néz a tükörbe, aztán Voldemort keze eléri a combját.</div><div>– Menj innen – suttogja maga elé a lány, ám még ő maga sem tudja, hol is van. – Menj innen.</div><div>Voldemort feljebb viszi a kezét, míg a másikkal szorít egyet a lány nyakán. Hermione úgy érzi, lábai lassan megadják magát. Összefog esni. </div><div>– Miből gondolod, hogy itt vagyok? – suttogja a lány hajába, kezével feljebb megy és eléri a lány fehérneműjét. Végigsimít rajta, hangosan felnevet.</div><div>Hermione összeesik, térde fájdalmasan koppan a fapadlóján, s minden, ami körülötte van, egy fekete ködfoszlány kíséretében szertefoszlik. Két kezét a lüktető fejére tapasztja, s igyekszik a szaggatott levegővételét rendezni, orrából ismét ömlik a vér, ami cseppekben hullik le eléje. Észre sem veszi a fájdalomtól, hogy a három csepp, apró, de biztos mozdulatokkal folyik egymásba, majd tűnik el, akárcsak egy lidérces álom. Hirtelen egy patrónus jelenik meg előtte, fénye betölti a helyiséget, Hermione hunyorogva pillant fel és ismeri meg Harry patrónusát. </div><div><i>– Remélem, minden rendben veled, ’Mione! Csak tudatni szeretném veled, hogy jó nyomon járunk Voldemort ügyében, látták őt Wiltshire-ben, hamarosan elkapjuk! Ginny partit szervez este, ha van, kedved gyere át. </i></div><div>A barnahajú boszorka hangosan felnevet. Fájdalmasan szorítja a fejére a kezét, közben egy percre sem hagyja abba a nevetést, amely már szinte kényszeressé válik. Már nem tudja eldönteni, mi a valóság és mi a képzeletének szüleménye. Voldemort teljesen a hatalmába kerítette, uralja az elméjét, játszik vele, mielőtt teljesen felemésztené őt. Hermione életében most először kérdőjelezi meg önmagát és a döntéseit. Sejtette, hogy a férfi hatalmas erővel bír, de erre még ő sem számított, nem, teljesen felülmúlta. <i>A vérmágia érintés útján is kapcsolatba jöhet két személy között, ha elég erős mágiával rendelkeznek</i>, rémlik neki fel Voldemort szavai, mielőtt az egyik találkozójuk a végéhez ért volna. Átverte, ő meg naiv volt. Immáron összeköti őket egy ősi vérmágia, amitől nem fog tudni megszabadulni, ezt ő is tudja, hiszen sokat kutatott utána. A sötétség birtokolja őt, most már végérvényesen is. <i>Mi a valóság? Mi van, ha nem is otthon van? Hol van akkor? Mi van, ha soha nem is járt Voldemortnál? Mi van, ha Ő nem is Hermione? </i></div><div>Megőrülök. </div><div>Megőrülök. </div><div><i>Picsába!</i> Hermione torkából zokogás szakad fel, aztán feláll, szemeit megtörli és óvatos léptekkel a falon lógó tükréhez sétál. Belenéz. Minden rendben van, otthon van. Vagy csak ezt szeretné hinni. Pislog egyet, aztán még egyet, és még egyet. Szembenéznek egymással. A tükörben Voldemort néz már vissza rá. </div><div>– Eljövök érted. – A tükörbéli Hermione ajkai mozognak, Hermione ajka viszont meg sem mozdul. Maga elé mered. </div><div>– Tudom. </div><div>Aztán Hermione erőteljes mozdulattal rántja le a tükröt a helyéről, ami apró szilánkokban végzi a padlóján, és ismét egy hideg cellában találja magát. A saját és Voldemort elméjének a börtönében, amit soha nem fog tudni elhagyni, a rabja marad. Örökre. </div><div><br /></div><div><br /></div><div><span style="font-size: x-small;"><b>note 1: </b>igen, szerintem már észrevettétek, hogy szeretem a nyitott befejezéseket, muhaha. :D direkt így hagyom, hátha adok neki egy folytatást. :) még gondolkodok rajta. </span></div><div><span style="font-size: x-small;"><b>note 2:</b> nem azért fáj a feje és szédül ennyit Hermione, mert nem tudtam jobbat beleírni, hanem, talán páran rájöttetek: olyankor Voldemort "betör" az elméjébe :))) </span></div><div><span style="font-size: x-small;"><b>note 3:</b> mindig is szerettem volna egy "mindfuck" féle ficet írni, remélem, sikerült átadnom az érzést, hangulatot nektek is :D </span></div><div><span style="font-size: x-small;">*<i>Az idézet Slade-től származik, ami a <a href="https://theteentitans.fandom.com/wiki/Haunted" target="_blank">Teen Titans</a> animációs sorozatban hangzott el. Szeretek párhuzamot közte és Voldemort között húzni. </i></span></div></div>lina m.http://www.blogger.com/profile/00934418280763355080noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-185539446935258309.post-69581858579951675032023-10-31T10:05:00.004-07:002023-11-02T10:40:18.544-07:00Me and the Devil I.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrDBTCQk6X6xhRNUqIUDCnHmhSFAsC5JcWsTiQIFpAzAu56r-9UFB37HAIBkC58oTbJ1mbpnxYir2U1kvT159EIza-MNtQxajyahrUpyh99gI_161Lrb4sOxrx18xaLg-8CImv2ATe87Yy0EOyAwEGQ6-PI1aaU-xlT_zLYS88iUztqRZfFLhEL2tsg-ac/s2000/volmione%201.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="2000" height="256" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrDBTCQk6X6xhRNUqIUDCnHmhSFAsC5JcWsTiQIFpAzAu56r-9UFB37HAIBkC58oTbJ1mbpnxYir2U1kvT159EIza-MNtQxajyahrUpyh99gI_161Lrb4sOxrx18xaLg-8CImv2ATe87Yy0EOyAwEGQ6-PI1aaU-xlT_zLYS88iUztqRZfFLhEL2tsg-ac/s320/volmione%201.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: center;"><b>ME AND THE DEVIL</b></div><div style="text-align: center;"><b>I. RÉSZ</b></div><div style="text-align: justify;"><b>fandom:</b> harry potter</div><div style="text-align: justify;"><b>páros:</b> voldemort/hermione </div><div style="text-align: justify;"><b>műfaj:</b> thriller, horror <strike><span style="font-size: x-small;">(pure heaven)</span></strike></div><div style="text-align: justify;"><b>besorolás: </b>+16 <b><br /></b></div><div style="text-align: justify;"><b>leírás: </b>Hermione kíváncsi volt, talán túlságosan is. Nem is gondolta volna, hogy majd egyszer az lesz a veszte. Mi baj lehetne egy látogatásból? Semmi, legalábbis ő így gondolta. Ám csakhamar, veszélyes helyzetben találja magát, miután egyességet köt az ördöggel, Voldemorttal. Akitől lehetetlen megszabadulni.</div><div style="text-align: justify;"><b>figyelmeztetések: </b>mindfuck, ooc karakterek, AU, szereplő(k) halála, manipuláció, kínzás, bloodkink, darkfic. </div><div style="text-align: justify;"><b>egyéb megjegyzések: </b>na, hát ha még nem botránkoztattalak meg benneteket, akkor ezzel a párosítással megfoglak,<i> yes, i'm f*cked up</i> 😂 a sztorit inspirálta: <b>Silence of the Lambs,</b> egy-két "dolgot" átvettem belőle, amit szerintem páran felfogtok ismerni, ha láttátok a filmet :). Ebben a sztoriban Voldemort az Azkabanba került, miután véget ért a II. Varázslóháború. 5 évvel járunk azután. Nagyon AU. Kétrészes történet. <b>Boldog Halloweent mindenkinek!</b> ❤</div><div style="text-align: justify;"><b>ajánlott zenék: <a href="https://youtu.be/1rfSHisyHdc?si=FZKmrQ7mbYE1rcIn" target="_blank">1</a> <a href="https://youtu.be/zRHNi3QfFlE?si=5ituQr-hGpP6dCkg" target="_blank">2</a> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=RLkGKkfmgjU&pp=ygUMc2V2ZW4gZGV2aWxz" target="_blank">3</a> <a href="https://youtu.be/ZfWSOs5YbQ8?si=MRPLBimJzvy7bY3U" target="_blank">4</a> <span> <br /></span></b></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;"><a name='more'></a></span><div style="text-align: center;"><b>I.</b></div><div style="text-align: justify;">Némán és üres tekintettel nézi a kávézó asztalán szétterült újságot. A mozgó képek folyamatosan ismétlődnek számára, olyan régóta mered már rá. A szalagcím olyan nagy és vastag betűkkel van nyomtatva, hogy szinte lehetetlen nem észre venni és elolvasni. <i>Újra és újra.</i> Idegesen nyel egyet, miközben ajkai megremegnek a félelemtől. Aztán vesz egy mély levegőt, lassan kifújja, remegő kezeivel pedig végig simít a Reggeli Próféta lapján és szétnyitja azt. Rideg, sötét szemek bámulnak vissza rá, szinte érzi azt a jeges hideget, amelyet a mozgó alak áraszt magából. A kígyószerű alak vérben forgó szemekkel néz a kamerába, vicsorgó fogai megvillannak a vaku fényében, amivel a képet készítették. Aztán a kamera felborul, elmosódik a láncokba vert veszélyes alak, és láthatóan a földön landol a fényképező. Aztán újból kezdődik az egész mozgókép az elejétől, a lány pedig összeszorítja a szemeit, kezei a vastag, fekete szalagcímre siklanak. <i>Minden az ő hibája. Ő okozta ezt, tudja.</i> De nem gondolta volna, hogy ez fog történni, erre nem volt felkészülve, nem is számított rá. <i>Nem kellett volna kíváncsiskodnom</i>, gondolja magában. A faliórájára pillant, ami 23 óra 40 percnél jár, aztán vissza a csúfos szalagcímre, miközben másik kezével a pálcáját ragadja meg.</div><div style="text-align: center;"><b>EXKLÚZÍV: KITÖRÉS A MAGASAN ŐRZÖTT AZKABANBÓL! – MEGISMÉTLŐDIK MINDEN?</b></div><div style="text-align: center;"><b>A SÖTÉT NAGYÚR KISZABADULT, </b></div><div style="text-align: center;"><b>VESZÉLYBEN A VARÁZSVILÁG.</b></div><div style="text-align: justify;">Hermione ismét megborzongott, immáron sokadszorra, mióta délután hazaért a Mágiaügyi Minisztériumból. A naptárjára terelte a tekintetét, ami hamarosan Október 31.-re fogja váltani saját magát. Közeledik a Halloween, minden megismétlődik, mint egykoron. A lányt baljós gondolatok vették körbe, nem tudott nem arra gondolni, hogy minden miatta van. <i>Pihenned kéne, Hermione!</i>, javasolta neki Harry, miután eljött tőle és Ginnytől. Azonban Hermione nem tud pihenni, folyamatosan jár az agya és csak üresen mered az előtte szétterülő Prófétára, s a mellette lévő levélre, ami fehéren virít a sötétbarna asztalán. A kacskaringós, vörös betűk szinte gúnyolják, kinevetik őt. </div><div style="text-align: justify;"><i>Érted jön.</i></div></div><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px;"><div style="text-align: justify;"><div style="text-align: justify;"><i>ÉRTED JÖN. </i></div></div></blockquote></blockquote></blockquote><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px;"><div style="text-align: justify;"><div style="text-align: justify;"><i>É R T E D J Ö N.</i></div></div></blockquote></blockquote></blockquote></blockquote></blockquote></blockquote><div style="text-align: justify;"><div style="text-align: justify;">Hermione hirtelen feláll, a sötétbarna asztal pedig hangos csattanással borul fel és törik ketté. </div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">***</div><div style="text-align: justify;"><i>Hermione gyors léptekkel szalad végig a Mágiaügyi Minisztérium folyosóján, magas sarkúja kopogását a sötétzöld falak visszaverik. Izgatottan keresi Harry irodájának az ajtaját, ugyanis végre megkapta az engedélyt, amire már hónapok óta várt, s a legjobb barátja fogja átadni neki. Lépteit lelassítja, ahogy elér egy fekete ajtóhoz, majd bekopogtat, és vár. Pár másodperc múlva feltárul az ajtó, Harry néz ki rajta. </i></div><div style="text-align: justify;"><i>– Gondolom az engedélyért jöttél – szólal meg a fiú, hangja kissé komoran cseng. – Biztos jó ötlet, Hermione? Még visszavonhatod. </i></div><div style="text-align: justify;"><i>– Harry, tudod, hogy erről mi a véleményem – mondja a barnahajú boszorka. – Szeretnék megbizonyosodni arról, hogy jó-e az elméletem. </i></div><div style="text-align: justify;"><i>Harry szélesebbre tárja az irodája ajtaját, Hermione pedig beljebb lép. A papírtekercs ott díszeleg a fiatal férfi kezében, sötétkék szalaggal átkötve. A lány szinte remeg az izgalomtól.</i></div><div style="text-align: justify;"><i>– Hermione, ez nagyon veszélyes – kezdi a férfi. – Te nem… te nem tudod, milyen érzés, mikor belemászik a fejedbe. </i></div><div style="text-align: justify;"><i>– Tudok magamra vigyázni, ezt te is tudod – mondja az exgriffendéles. – Különben is, az őrök végig ott lesznek az ajtaja előtt, levan bilincselve, semmi nem történhet velem.</i></div><div style="text-align: justify;"><i>– De ő Voldemort, Merlin szerelmére! – vesztette el a türelmét Harry. – Az egyik legerősebb sötét varázsló.</i></div><div style="text-align: justify;"><i>– Megtudom magam védeni, Harry – feleli határozottan a lány. – Tudom, mire vállalkoztam, amikor elkezdtem kutatni a sötét varázslatok után. </i></div><div style="text-align: justify;"><i>– Féltelek, ’Mione – suttogja Harry, hangja most már szelídebben cseng. Aztán kezét kinyújtja a másik felé. – Tessék. </i></div><div style="text-align: justify;"><i>– Mindig vigyázok magamra – feleli Hermione, aztán habozás nélkül elveszi a tekercset, ami szinte bizsereg az ujjai közt. </i></div><div style="text-align: justify;"><i>A feketehajú varázsló bólint egyet, Hermione pedig egy mosoly kíséretében távozik az irodából és a Hopp-hálózat felé veszi az irányt, hogy egyenesen az Azkabanba mehessen. Nem is gondolta volna, hogy a halálos ítéletét vette át éppen a legjobb barátjától. De kinek fordult volna meg a fejében? Abszolút senkinek.</i></div><div style="text-align: justify;"><i>Fázósan húzza össze magán a fekete szövetkabátját az exgriffendéles boszorka. Az Azkaban semmit nem változott, ugyanolyan jéghideget és félelmet áraszt, mint egykoron. A sötét toronyszerű épületet a második varázslóháború óta még szigorúbban őrzik, főleg, hogy az egykori Sötét Nagyúr is ott raboskodik. Határozott mozdulattal adja át az engedélyét az őrvarázslóknak, akik egy biccentés kíséretében elvezetik az egyik legszigorúbban és legmagasabban őrzött cellához, aminek évek óta Lord Voldemort a lakója. Egy szürke folyosón mennek végig, ami a hetedik és egyben legveszélyesebb emeleten található a varázslóbörtönben. Itt őrzik a magasrangú, ex Halálfalókat, akiket sikerült elkapni, élükön Lucius Malfoyjal, Antonin Dolohovval, Rabastan és Rodolphus Lestrange-el és Corban Yaxleyvel. Hermione megborzongva halad el a korábbi Halálfalók cellája mellett, egyikük, talán valamelyik Lestrange, kikiabál neki:</i></div><div style="text-align: justify;"><i>– Te mocskos sárvérű szuka! Gyere közelebb, ha mersz! – kiabálja a férfihang. </i></div><div style="text-align: justify;"><i>Hermione megszaporázza a lépteit, hogy még véletlenül se maradjon le az őrvarázslóktól, egy percre sem méltatja a cellákban raboskodókat. Ő nem ezért jön, nem. Azért jön, hogy megtudja Voldemorttól, hogyan tudott ekkora hatalomra szert tenni. A barnahajú boszorkát régóta foglalkoztatja a sötét varázslatok eredete, hiszen ezek ellen harcol, ám mindig is kíváncsi volt, hogyan sikerült egy félvér varázslónak ilyen hatalmat szerezni a sötét mágia területén. Meg akarja tudni, szomjazik erre az információra, hogy kíváncsiságát és teóriáit kielégítse. Hirtelen megállnak a legutolsó cellánál és egy jeges fuvallat söpör végig a lányon. Hermione nyel egyet.</i></div><div style="text-align: justify;"><i>– Tudja a szabályokat, Miss Granger, igaz? – kérdezi az őrvarázsló. – Nem mehet hozzá túl közel, nem vihet be semmit sem – nyújtja a tenyerét a férfi, amibe Hermione belerakja a pálcáját –, és, ha bármi baj van, csak kiabáljon. 1 órát kap. </i></div><div style="text-align: justify;"><i>Csak 1 óra? Az nem lesz elég, gondolja a boszorka. Aztán bólint egyet, mire a kopott, szürke vascellák kinyílnak és Hermione belép a sötétség kapuján, ahonnan már nincs visszaút.</i></div><div style="text-align: justify;"><i>Soha nem látta őt még ilyen közelről. Ott ül mereven a sarokban hús-vér valójában az egykori Sötét Nagyúr. Két keze saját maga előtt van mágikus bilincsben, ami halványkék színben izzik, megvilágítva az amúgy sötét cellát. Mozdulatlanul, egyenes gerinccel ül és előre fele bámul, nem néz rá a lányra. Csontvázas testét egy vékony, fekete talár borítja, amely már néhány helyen kopottas és tépett. Aztán felemeli a fejét, Hermione szembenéz vele és hirtelen megszédül. Sötét karikák éktelenkednek a szemei alatt, a fakó bőre mállott szinte, a ráncok már jól szétvetülnek az arcán. Arccsontja vékony, akár a kés. Az exgriffendélest nem éri meglepetésként a másik kinézete, tudja nagyon jól, mit tesz az Azkaban a rabjaival. Voldemort még talán szerencsésebben néz ki, mint némelyik, félig már haldokló rab. Hermione megelégeli a csendet, aztán leül a cellában található fehér, kopott székre a sötét varázslóval szemben. </i></div><div style="text-align: justify;"><i>– Nos, akkor kezdjük is – kezd bele a lány. – Hall engem, Mr. Denem?</i></div><div style="text-align: justify;"><i>Voldemort nem válaszol, szemeivel még mindig a lányt nézi, ami kezd Hermione számára kellemetlen lenni, de nem hagyja, hogy a másik elbizonytalanítsa, megrendítse. </i></div><div style="text-align: justify;"><i>– Nyilván kíváncsi, miért is vagyok itt, ezért úgy gondolom, hogy akár kezd…</i></div><div style="text-align: justify;"><i>– Hermione Granger. Az Arany lány. A legokosabb boszorkány. </i></div><div style="text-align: justify;"><i>Hermione megdermed, jeges borzongás fut végig a hátán, ahogy meghallja Voldemort baljósan suttogó hangját. Nem tud megszólalni, nem megy neki. </i></div><div style="text-align: justify;"><i>– Potter hírhedt sárvérűje – folytatja a másik suttogva. – Eljött engem meglátogatni. Lenyűgöző. </i></div><div style="text-align: justify;"><i>A barnahajú boszorka fészkelődni kezd a széken, kezeit szorosan összefonja maga előtt és egy mély levegőt vesz. Nem hagyom, hogy megfélemlítsen, gondolja magában. </i></div><div style="text-align: justify;"><i>– A Minisztérium megbízásából jöttem, nem baráti látogatásból – feleli a lány, miután visszanyerte a hangját. – Igazán megtisztelne, ha… </i></div><div style="text-align: justify;"><i>Voldemort ismét közbevágott.</i></div><div style="text-align: justify;"><i>– Hogy van Harry? – kérdi a másik, cserepes ajkain baljós vigyor keletkezik. – Meg kell, hogy mondjam, Miss Granger, nagyon rosszul esik, hogy Potter egyszer sem jött el meglátogatni az öt év alatt. Ez felettébb bosszantó. </i></div><div style="text-align: justify;"><i>– Nem azért vagyok itt, hogy Harryről beszélgessek – feleli határozottan a lány. – A Minisztérium egyik kutatását vezetem és…</i></div><div style="text-align: justify;"><i>– Miért pont én, Miss Granger? – vágott ismét közbe Voldemort, a lány neve szinte gúnyosan csengett az ő szájából. </i></div><div style="text-align: justify;"><i>Ne hagyd, hogy a fejedbe másszon!, csengettek Harry szavai a fülében. Hermione kihúzza magát. </i></div><div style="text-align: justify;"><i>– Találkozni akartam magával – mondja Hermione minden kertelés nélkül. – Meg akarom tudni, hogyan tudott ekkora hatalmat szerezni a sötét mágia területén. </i></div><div style="text-align: justify;"><i>Voldemort hangosan felnevet, amit az egész cella betölt. Vészjóslóan villannak meg sötét, kígyószerű szemei, ajka féloldalas vigyorra húzódik, s most először nézi meg jó alaposan a fiatal boszorkát, mióta az betette a lábát a cellájába. Hermionénak hirtelen rossz előérzete támad. </i></div><div style="text-align: justify;"><i>– Ugye tudja, Miss Granger, hogy mindennek ára van? – szólal meg Voldemort pár másodperc után. Hermione lefagy. </i></div><div style="text-align: justify;"><i>– Mit akar? – vonja fel a szemöldökét kérdőn. – Tárgyalást? Áthelyezést? </i></div><div style="text-align: justify;"><i>– Nem, én egészen másra gondoltam – suttogja halkan a férfi. – Idővel majd elmondanám önnek.</i></div><div style="text-align: justify;"><i>Hermione habozik, most már kevésbé biztos benne, hogy mindent tudni akar a sötét mágia rejtelmeiről. Ugyanakkor vágyott az elismerésre, számtalanszor elképzelte, ahogy a Reggeli Próféta címlapjain róla cikkeznek, hogy megtalálta, miképp lehet kontrollálni a sötét mágiát és elvenni azt azoktól, akik nem megfelelően használják, s elzárni. Végre nem úgy hivatkoznának rá, hogy Harry Potter legjobb barátja, hanem, Hermione Granger lenne. Elismernék, hatalmas lehetne. </i></div><div style="text-align: justify;"><i>– Nos, Miss Granger, mit választ? – töri meg a csendet Voldemort sziszegő hangja. – Van kedve alkut kötni az ördöggel? </i></div><div style="text-align: justify;"><i>– Megegyeztünk.</i></div><div style="text-align: justify;"><i>Egy szó, mégis hatalmas erővel bír. Voldemort ajkain vészjósló mosoly jelenik meg. Nem is sejtette a boszorka, hogy abban a pillanatban adja el a lelkét, magának az ördögnek, s ezzel együtt a halálos ítéletüket is aláírja. </i></div><div style="text-align: justify;"><i>– Milyen érzés a sötét oldalon lenni, <b>Hermione</b>? - szólal meg hirtelen a sötét varázsló, mire a lány gyomra liftezik egyet a neve hallatán. – Mit akar tudni?</i></div><div style="text-align: justify;"><i>– Mondjon el mindent – veszi elő a jegyzeteit a boszorka. – Mindent tudni akarok. </i></div><div style="text-align: justify;"><i>És Voldemort beszélni kezd. </i></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">***</div><div style="text-align: justify;"><i>Hermione gyomra lassan, de biztosan liftezni kezd, mikor a sötét varázsló a mondandója végére ér. Egyáltalán nem számított, olyan részletekre, mint, amiket a férfi elmondott neki az imént. Arany karórájára pillant, ami jelzi, hogy már nem sok ideje maradt. A Voldemorttal való beszélgetését majdnem az elején már félbeszakították az őrvarázslók, jelezve a lánynak, hogy lejár az egy óra. Hermione végül kiharcolt még plusz 2 órát az őrvarázslóktól, akik arra hivatkozva elfogadták, hogy a lány háborús hős, s Harry Potter legjobb barátja, no meg Minisztériumi ügy miatt van itt. A Sötét Nagyúr szinte mindent elmondott neki, amire a boszorka kíváncsi volt. Minden apró, sötét részletet megtudott a horcruxokról és azok készítéséről, az emberáldozatokról, a gyilkosságokról. Hermione azt is tudja, hogy egy bizonyos sötét vérmágiával átlehet adni két varázsló, vagy boszorkány között a sötét varázslatokat. A legelzártabb könyveknél találta meg a varázslatot, tud róla minden részletet. De ezt még Harrynek és Ronnak sem mondta el, nem is fogja. Nem akarja kipróbálni, eszébe sem jutna. Csak kíváncsi volt, az pedig nem bűn, még a varázslóvilágban sem. Mogyoróbarna tekintetét Voldemortra szegezi, aki némán nézi a boszorkát. </i></div><div style="text-align: justify;"><i>– Nos, hát, nem is tudom, mit mondjak – kezdi Hermione. – Úgy gondolo…</i></div><div style="text-align: justify;"><i>– Kielégítettem minden vágyát, Hermione? – szakítja félbe hirtelen Voldemort. Az exgriffendéles megfeszül, arcán enyhe pír keletkezik. Nem válaszol.</i></div><div style="text-align: justify;"><i>– Nem hallom, Hermione a válaszát – sziszegi a másik, gúnyosan megnyomva a nevét. </i></div><div style="text-align: justify;"><i>– Igen, mindent megtudtam, amit akartam, Mr. Denem – feleli összeszorított fogakkal a lány. – Úgy gondolom a látogatásom végéhez értünk. </i></div><div style="text-align: justify;"><i>– Sajnálattal hallom, Hermione – dönti oldalra a fejét a varázsló. – Pedig nagyon kellemes a jelenléte. </i></div><div style="text-align: justify;"><i>Ha lenne még miről beszélni, akkor lehet jönnék máskor is, gondolja magában a lány, majd minden további szó nélkül feláll és elindul a cella ajtaja felé.</i></div><div style="text-align: justify;"><i>– Pedig lehet, tudok még egy-két dolgot az ősi mágiáról – suttogja Voldemort, mire Hermione megáll. Lassú mozdulattal fordul hátra, kezeivel a cella ajtaját szorítja. A sötét varázsló ajka féloldalas vigyorra húzódik. </i></div><div style="text-align: justify;"><i>– Holnap ugyanebben az időben, Miss Granger? – jön a baljós, mindent eldöntő kérdés. </i></div><div style="text-align: justify;"><i>Hermione pedig bólint, belemegy a játékba, és minden további szó nélkül kilép a cellából. Meg se fordul a fejében, hogy soha többé nem fogja elhagyni a Sötét Nagyúr börtönét. Miért is gondolna ilyenre? Végtére is, biztonságban van. Legalábbis Ő így hiszi. Azonban valaki másnak, teljesen más tervei voltak ezzel kapcsolatban. Nem fogja elereszteni őt soha többé. Mindig ott lesz vele, még a rémálmaiban is. </i></div></div>lina m.http://www.blogger.com/profile/00934418280763355080noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-185539446935258309.post-74850069083707034692022-12-18T02:46:00.005-08:002022-12-18T03:16:57.505-08:00Félbehagyott ötletek <p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgLyyo96WmQ-8FTWuyx4DWkTkdH447C62S4t6DcN9eQK289qBxcyqJFjSmLHgj8vERTxgjPQCDW2CMC7BZuXyeXN6fiFzZvUL2lFi_fv5Shv2FPX10ntxDj-WvzV-1bNLZ9Ry2lTDKdgDmvqZf5HM3xRCfUx7AMRZ9w8HjkihXCWQm9GSh7Zsgp8JIGg/s2000/F%C3%A9lbehagyott%20%C3%B6tletek.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="2000" height="256" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgLyyo96WmQ-8FTWuyx4DWkTkdH447C62S4t6DcN9eQK289qBxcyqJFjSmLHgj8vERTxgjPQCDW2CMC7BZuXyeXN6fiFzZvUL2lFi_fv5Shv2FPX10ntxDj-WvzV-1bNLZ9Ry2lTDKdgDmvqZf5HM3xRCfUx7AMRZ9w8HjkihXCWQm9GSh7Zsgp8JIGg/s320/F%C3%A9lbehagyott%20%C3%B6tletek.png" width="320" /></a></div><p></p><p>Sziasztok!</p><p style="text-align: justify;">Sokat gondolkoztam, hogy melyik blogomra rakjam ki ezt a bejegyzést, ugyanis a mindenes blogom <i>elvileg </i>a <a href="http://cofffeewithmilk.blogspot.com">tejeskávé</a> de azt már olyan szinten elhanyagoltam, hogy inkább erre rakom ki, plusz úgy is erre a blogomra kerültek volna fel ezek a történetek, vagy külön blogba, úgyhogy inkább ide posztolom. Az ötlet <a href="https://abetharc.blogspot.com/2021/06/10-1-felbehagyott.html" target="_blank">Abethtől</a> és <a href="https://mseastbrook.blogspot.com/2022/12/cserbenhagyott-otletek.html" target="_blank">Leahtól</a> származik, ők ihlettek meg eme bejegyzés létrehozásában. Úgy gondoltam én is megcsinálom, mert hát nekem aztán <b><u>bőven</u></b> vannak félbehagyott ötleteim, melyek hirtelen felindulásból megszülettek, aztán olyan hirtelen alább maradt a lelkesedés is. Mindegy is, jöjjön akkor a bejegyzés, kellemes olvasást kívánok hozzá mindenkinek! 💖😘<span></span></p><a name='more'></a>Sajnálatos módon nagyon sok ötletem a kukába végezte, vagy valahol egy füzetben porosodik a régi otthonomban, de a legtöbbjét egy Word dokumentum őrzi, amit csodás módon visszatudtam keresni, mert anno telepítés miatt mindent felpakoltam a Drive-ba. Novellák közül csak párat fogok felsorolni, mert abból túl sok van. <p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivYHUwZJs99QNQiwyXxq109eSYNg1Q9ylAqyQmt8UZStor7PoL6M0eeaUCsiWDyusRP-gNIddaNZkv7SZLTpw4Dnq8gXQiT3jUS4f05g1oimQvnBUtWV1jlmFsISJNyN2-g9uyMVZsdutAPceIEfSVA7zdJMgdlWJ4_ER5h4RqNCjY3eW-_dUQp1bTFA/s1708/blood%20in%20the%20water%20poster%202.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1708" data-original-width="1667" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivYHUwZJs99QNQiwyXxq109eSYNg1Q9ylAqyQmt8UZStor7PoL6M0eeaUCsiWDyusRP-gNIddaNZkv7SZLTpw4Dnq8gXQiT3jUS4f05g1oimQvnBUtWV1jlmFsISJNyN2-g9uyMVZsdutAPceIEfSVA7zdJMgdlWJ4_ER5h4RqNCjY3eW-_dUQp1bTFA/w312-h320/blood%20in%20the%20water%20poster%202.jpg" width="312" /></a></div><b>BLOOD IN THE WATER - HANNIBAL FANFICTION.</b><div><div style="text-align: justify;">Talán ez az egyik történet, amit nagyon sajnálok, hogy félbehagytam, mert 5 részt megírtam belőle és nagyon sok mindent terveztem hozzá (legalább 4 fejezet címe megvan + történet haladása is). </div><div style="text-align: justify;">Eredetileg Frederick Chilton + Saját karakter párosítás lett volna, aztán átment volna szerelmi háromszögbe a történet, Hannibal Lecter miatt.</div><div style="text-align: justify;">A történet szerint Jack megkéri régi ismerősét, Audrey Wintert, hogy segítsen a chesapeake-i hasfelmetsző ügyében és dolgozon össze Frederick Chiltonnal, mivel a lány kriminálpszichológus. Aztán Audrey nem is gondolta volna, hogy akár az életébe is kerülhet az ügy. </div><div style="text-align: justify;">Nyilván nem vittem volna bele túl sok romantikát, de anno Frederickkel szerettem volna összehozni Audreyt, később pedig Hannibállal. Itt is mindent felépítettem, valamennyire követtem is az évadokat történet szerint. Erre a történetre azt mondom, hogy lehet valamikor folytatni fogom, ha lemegy végre a pedagógus minősítésem tavasszal, mert nagyon szerettem írni, és mai napig imádom a Hannibal sorozatot, könyveket, filmeket. Ennek szerintem adni fogok egy esélyt, épp ezért nem árulok el több olyan dolgot, ami spoileres lenne. Hehe. Reméljük összejön. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjK2toZV3SV6Xlog4GqdcSvL-fFi6ZWduzUX1BuIAVdgR_hqY3F0zvjFOSrbZSGNNH7nCVdcpY0CaIAUvJYaFpScz6_OL1sxW4H7EyRcfXt_qgf4C7GEIBElrDktvi9y0TmHHtM1Mi0p7R5UUzeges2nM5iPIAkk2eAScyEcr5vp2OToBrYhHUOSbg4A/s800/CROSSFIRE%20BOR%C3%8DT%C3%93%203.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="512" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjK2toZV3SV6Xlog4GqdcSvL-fFi6ZWduzUX1BuIAVdgR_hqY3F0zvjFOSrbZSGNNH7nCVdcpY0CaIAUvJYaFpScz6_OL1sxW4H7EyRcfXt_qgf4C7GEIBElrDktvi9y0TmHHtM1Mi0p7R5UUzeges2nM5iPIAkk2eAScyEcr5vp2OToBrYhHUOSbg4A/w205-h320/CROSSFIRE%20BOR%C3%8DT%C3%93%203.jpg" width="205" /></a></div><a href="http://crossfire-story.blogspot.com/" target="_blank"><b>CROSSFIRE - KERESZTTŰZBEN.</b></a></div><div>Ezt a történetet akkor kezdtem el írni, amikor hatalmas <b>Stiles/Allison</b> shipper lettem (ne kérdezzétek hogyan történt, én se tudom, talán túl sok Youtube videó editet néztem róluk). Ez egyébként egy másik történetemnek az átdolgozása, amiből szintén nem lett semmi. Itt is teljesen, részletesen felépítettem a történetet, a fejezeteket, amik egy füzetben csücsülnek valahol a régi szobámban. Pedig összesen <b>18</b> fejezetig megírtam, mik lesznek, mi fog történni. Hihetetlen, mi? </div><div>A történetről annyit, hogy Rachel Sawyer lesz az ID új ügynöke, miután egy kényes dolog miatt átkerül oda, aztán meg is kapja az egyik legveszélyesebb ügyet. Egyik bevetése pedig olyan jól félresikerül, hogy ott megismerkedik Mark Logannel a konkurens ügynökség tagjával. A balulsült bevetést követően pedig kénytelen lesz a két ügynök és a rivális ügynökség összedolgozni, ha leakarnak végleg számolni az Imperiummal. </div><div>Ezt a történetet is szerettem írni, csak valahogy feledésbe merült, plusz itt kezdtem el az egyetemet, aztán nem jutott már időm írni, meg a lelkesedésem is alulmaradt, pedig ennek is "nagy jövőt" szántam. Nem tudom, hogy fogom-e folytatni, szerintem nagy valószínűséggel nem, de jó élmény visszanézegetni az eltervezett dolgokat. Ennek még külön blogot is csináltam és a régi nevemen írtam (Faithe C.). </div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-grD-C4qRRn3laJ4jstzUkTAGADtbxJ28jolrz19U4H9wmceiHIu-qEGNGx-HQvtwYByAl_UZ7tLlpDCm2j4ZSbos5Lc1R8PnJzYNGdfN72ZrCo9ka1tJtadMNvw5aU6kja4pNd5Uy6mzQZZbpCp3I2jifs1OpY_9M7ncyfmHEPcqovdmYWok5vwymA/s800/downfall%20bor+%C5%9Ft+-.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="512" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-grD-C4qRRn3laJ4jstzUkTAGADtbxJ28jolrz19U4H9wmceiHIu-qEGNGx-HQvtwYByAl_UZ7tLlpDCm2j4ZSbos5Lc1R8PnJzYNGdfN72ZrCo9ka1tJtadMNvw5aU6kja4pNd5Uy6mzQZZbpCp3I2jifs1OpY_9M7ncyfmHEPcqovdmYWok5vwymA/s320/downfall%20bor+%C5%9Ft+-.jpg" width="205" /></a></div><b>DOWNFALL - ZUHANÁS. </b><div>Ez volt a Crossfire eredeti ötlete és inspirálója, amit átalakítottam. Ez a történet akkor született meg, amikor a Rey/Kylo shipper korszakom a tetőponton volt. Mai napig egyébként az egyik kedvenc párosom, csak picit háttérbe szorultak, pedig velük is terveztem/tervezek novellát. Nevermind. </div><div>A történet alapja, hogy Dena Hastings kezdő FBI-os ügynökként megkapja az FBI egyik legsötétebb és veszélyesebb aktáját, ami az Empire (Star Wars hello) bűnszervezettel foglalkozik. Segítségére pedig dr. Christopher Barden elismert kriminológus lesz, aki nem mellesleg mindent tud az alvilági dolgokról<strike> (na vajon miért?)</strike>. Együtt nekivágnak az ügynek, azonban nem is sejtették, hogy az igazsághoz vezető út olyan sötét titkokkal jár, amely véglegesen a mélybe rántja őket. Dena pedig megkérdőjelezi, hogy ki ő valójában?</div><div>Igazából már nem emlékszem, hogyan is akartam a sztorit kihozni, de nagyjából annyi lett volna, hogy ők ketten együtt menekültek volna az FBI elől, mert valahogy bekerültek volna a bűnszervezetbe. Tényleg fogalmam sincs már, hogyan akartam volna alakítani a történetet, nem is írtam le, mert fejben megvolt, de hát azóta már 4-5 év eltelt. Annyi biztos, hogy kicsit Hannibal beütése lett volna, mert Christopher is elárulta volna az FBI-t. Denát pedig magával rántotta volna. Egyébként ezt először Rey/Kylo AU ficként akartam volna megírni, de semmi nem belőle, s inkább átírtam. <strike>(aztán így se lett belőle semmi, pfff.)</strike></div><div><strike><br /></strike></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhweOUfhpq9lezeqqjKoBdHlIx9QFXCHQkLlJ8q8z5-gW0HDRwoA47n6LMok7UJstJylWTkKX3rPKYEsZMMzlerZMMLg6gKkxLhxO9o3nLwI-xKv7r1QwBv3kro_xVlQqjE_sfwp269DwvvULi9LksP5lEb8EB5EzoQ8oxFSf3QZjyLpB7UaziWqUAjYQ/s763/Cruel%20Intentions%20Promo%20Photo%201.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="763" data-original-width="557" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhweOUfhpq9lezeqqjKoBdHlIx9QFXCHQkLlJ8q8z5-gW0HDRwoA47n6LMok7UJstJylWTkKX3rPKYEsZMMzlerZMMLg6gKkxLhxO9o3nLwI-xKv7r1QwBv3kro_xVlQqjE_sfwp269DwvvULi9LksP5lEb8EB5EzoQ8oxFSf3QZjyLpB7UaziWqUAjYQ/s320/Cruel%20Intentions%20Promo%20Photo%201.jpg" width="234" /></a></div><br /><div><b><a href="http://the-cruel-intentions.blogspot.hu">CRUEL INTENTIONS.</a></b></div><div><div style="text-align: justify;">Szándékosan utoljára hagytam talán az egyik legjobb történetemet, amit a mai napig hatalmas fájdalommal "gyászolok", hogy félbehagytam. Ez az egyik legrébbi történetem, amivel rengeteg blogversenyt megnyertem, nagyon sok mindent kidolgoztam hozzá (kódokat, adatokat, cselekményt), ami teljesen kárba veszett, mert nem folytattam. Ezt akkor írtam, amikor gimis voltam, és a blogger közösség a fényéveit élte, emlékszem mennyire aktívak voltak akkor a blogos csoportok. Sorra jöttek a visszajelzések és milyen jó is volt! A történet a frissen lediplomázott Seraphine Rosierről szól, aki a Grim Reaper után nyomoz, aki rettegésben tartja Londont. Minden bűntény után egy rejtvényt hagy, aminek vannak jelentései és a nyomozóknak rá kell jönnie, mielőtt még túl késő lesz. A rejtvények (vagy kódok) a következő áldozatra utalnak. Emlékszem, számokat és betűket is raktam bele, s mindenki azt kérdezgette, hogy azoknak mi az értelme? Volt értelme, de nem akartam lelőni a poént, hogy mi is... :D Ez a történet a végéig megvan piszkozatban, nyilván nem a fejezetek, de a történet felépítése, végkimenetele. Sőt, még folytatást is terveztem neki, ami a <i>Hide and Seek</i> lett volna. Ez az, ami a szívemhez a legközelebb van, talán ezért sajnálom is a mai napig, hogy semmi nem lett belőle és befejezetlenül áll. Meghatározó szerepet töltött és tölt be az életemben ez a sztori, de a mai napig nem vagyok hajlandó elmondani senkinek sem, hogy ki is a gyilkos. Barátnőimnek is azt mondtam, még én se tudom, pedig ez hazugság, mert tudom. Én építettem fel, persze, hogy tudom, ki a gyilkos. :D <strike>Talán egyszer kiadom, bár nem hiszem, ahhoz túl sok minden kellene... :) </strike></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ehhez még a legjobb barátnőm készített nekem videókat, amik a mai napig nagy kedvenceim:</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/zonle8f1qcY" width="320" youtube-src-id="zonle8f1qcY"></iframe></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/UZE4Ey3qjqM" width="320" youtube-src-id="UZE4Ey3qjqM"></iframe></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Történetek közül csak ezeket sorolom fel, de rajtuk kívül <b><i>még 4-5</i></b> van, aminek csak leírását írtam meg, fejezet nem készült hozzá. <b>Novellák</b> közül ezek lennének:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMs7iAYGzTRPwl06F4uTmr6TcX_FaGmyMhQPnZLYgyMSjmKUj4LLJiVoeynGi1akMvl1WBIs9TS3tMzNNBMEQTpodwqFaesti5mXpCfW5vBJrzMrFKQtkjc0JETcGNsSgZq3H_Px-EaGG3U6pk8lLOOgmXzSAYLIXyxWKUKxs0aAGdOUypUUWd1kqFkA/s948/hades%20and%20persephone%20au%20moodboard.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="750" data-original-width="948" height="253" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMs7iAYGzTRPwl06F4uTmr6TcX_FaGmyMhQPnZLYgyMSjmKUj4LLJiVoeynGi1akMvl1WBIs9TS3tMzNNBMEQTpodwqFaesti5mXpCfW5vBJrzMrFKQtkjc0JETcGNsSgZq3H_Px-EaGG3U6pk8lLOOgmXzSAYLIXyxWKUKxs0aAGdOUypUUWd1kqFkA/s320/hades%20and%20persephone%20au%20moodboard.jpg" width="320" /></a></div><b>HADES/PERSEPHONE AU: </b></div><div>Miközben írtam a Hannibal fanficemet, eszembe jutott, Mads milyen jó lenne Hadesnak, Daisy pedig Persephonénak. Aztán megszületett így egy ötlet, amiből végül semmi nem lett. Modernebb AU ahol, szomszédok lettek volna, aztán Persephonénak feltűnt volna a sok gyilkosság, amit Hades elkövet. De hááát így is beleszeretett volna. Ezt nem is fogom megírni, de tumblr-re, azért felraktam ezt a képet, meg egy gifsetet, amit <b><i><a href="https://daisvridley.tumblr.com/post/180048329522/i-asked-him-for-it-for-the-blood-for-the-rust" target="_blank">itt</a></i></b> megtudtok nézni.</div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwp12NIlbq2E5NHWwiMXLc9PVMc4EdgVDI8is6g4OgHcd80WhrYrhOPqgFgEnRydt6TnPWlQz9i1h9heR5V8FXY7JQom_sj1NUJfDoYtlcp-d6r3Ou6lKYvV02XvAIGYtlHnJqpObn1vAwNEth2EBa7WVe21X62qQSOupC2r_PQDwMNHJ7KhvkzAHocQ/s800/twisted%20cover%202_by_brooklynbabyy.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="512" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwp12NIlbq2E5NHWwiMXLc9PVMc4EdgVDI8is6g4OgHcd80WhrYrhOPqgFgEnRydt6TnPWlQz9i1h9heR5V8FXY7JQom_sj1NUJfDoYtlcp-d6r3Ou6lKYvV02XvAIGYtlHnJqpObn1vAwNEth2EBa7WVe21X62qQSOupC2r_PQDwMNHJ7KhvkzAHocQ/s320/twisted%20cover%202_by_brooklynbabyy.jpg" width="205" /></a></div><div><b>TWISTED - DRAMIONE ONESHOT.</b></div><div><div style="text-align: justify;">Ehhez különösebben nem tudok mit hozzá fűzni, csak annyit, hogy valamilyen novella lett volna. Történet alapom egyébként nem volt ehhez, csak írtam hirtelen felindulásból egy Draco/Hermione novellát, ami természetesen magamhoz hűen dark!Draco lett volna. Ha jól emlékszem a tőlem elvárható <i>angst</i> meg lett volna, meg egy kis <i>obsessive</i> Draco. Nyilván valami sötétebbet írtam volna ehhez, de már fogalmam sincs, hogy mit vagy, hogy mit akartam kihozni a történetből. Ofc, Hermione lett volna a szenvedő alany. Talán jobb is, hogy ebből se lett semmi, de egy ehhez hasonló novellám készülőben van, annak viszont van alapja. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div><br /></div></div><div><br /><div style="text-align: justify;"><br /></div><p style="text-align: justify;">És ennyi lett volna. Azokat a novellákat nem rakom ide, amiket még nem volt időm megírni, de tervezésben vannak. :D Ők várhatóak a blogon majd... :) Ezek a műhely menüpontnál megtalálhatóak. </p></div></div>lina m.http://www.blogger.com/profile/00934418280763355080noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-185539446935258309.post-11121662917292148572022-12-10T09:03:00.006-08:002023-10-31T08:17:03.206-07:00Up In Flames<div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6g5CG_yhSrn6vPMikjggELnPWxIJQRoHdAbviNtcHoI2jMEnstV8PHMoBISFXDIXBSrmt2O6BzWT17pfvZZ6_VCkh1KCJ0IsTaxlQZC3B9j99V6Y4HEsXMQ0Jp826X2mzzUbnn6a6ZGDE-eAKy8wGxybd2wwJnCr_Ku7VGzx0PD7Ry-fRcffeql-pDQ/s2000/up%20in%20flames%20jonsa_by_trulymadly.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="2000" height="256" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6g5CG_yhSrn6vPMikjggELnPWxIJQRoHdAbviNtcHoI2jMEnstV8PHMoBISFXDIXBSrmt2O6BzWT17pfvZZ6_VCkh1KCJ0IsTaxlQZC3B9j99V6Y4HEsXMQ0Jp826X2mzzUbnn6a6ZGDE-eAKy8wGxybd2wwJnCr_Ku7VGzx0PD7Ry-fRcffeql-pDQ/s320/up%20in%20flames%20jonsa_by_trulymadly.jpg" width="320" /></a></div></div><div style="text-align: center;"><b>UP IN FLAMES</b></div><div style="text-align: justify;"><b>fandom: </b>game of thrones</div><div style="text-align: justify;"><b>páros: </b>jon snow/sansa stark</div><div style="text-align: justify;"><b>műfaj:</b> nagyon <i>AU</i> (8.évadtól), ficlet, többrészes <strike><span style="font-size: x-small;">(így van, jól olvastátok),</span></strike> és talán romantikus?</div><div style="text-align: justify;"><b>besorolás: </b>+12 egyelőre, aztán majd meglátjuk <i>*wink-wink*</i></div><div style="text-align: justify;"><b>leírás:</b> Sansa nem tudja mit érez pontosan Jon iránt, de abban az egyben biztos, hogy nem szerelmes belé... vagy talán mégis? És ha még ez nem lenne elég, közeleg a hosszú éjszaka is. </div><div style="text-align: justify;"><b>figyelmeztetések: </b>lehet, hogy<b> OOC karakterek</b>, de próbáltam hű maradni, biztonság kedvéért bejelölöm még a <i><b>half-sibling incestet</b></i> avagy féltestvér vérfertőzés (?), bár ezzel vitatkoznék, szerelmi háromszög, és mindannyiunk kedvence: <b>mutual pining</b>! :D</div><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;"><b>egyéb megjegyzések: </b>8. évadnál járunk, az előtte lévő eseményeket meghagytam, <b>kivéve</b> azt, hogy Jon lefeküdt Daenerysszel, azt tekintsük most meg nem történtnek. A történet szerint a Hosszú Éjszaka előtt járunk. Leginkább Sansa érzéseire fókuszálok, eredetileg 1 részesre terveztem, de hát, az élet kiszámíthatatlan, így két részes lesz. :)) x</div><div style="text-align: justify;"><b>dedikálás:</b> Legjobb barátnőmnek, Vicának, aki lassan, de biztosan miattam Jonsa shipper lesz. Imádlak! 😌😘💖</div><div style="text-align: justify;"><b>ajánlott zenék: </b><a href="https://youtu.be/GOqL3QLhdRw" style="font-weight: bold;" target="_blank">1</a> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=Lt31xoOq00g" style="font-weight: bold;">2 </a><a href="https://www.youtube.com/watch?v=zx_dTSPzXlk" style="font-weight: bold;" target="_blank">3</a> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=iKJUxhdMOtw" style="font-weight: bold;" target="_blank">4</a><b> </b></div><span><a name='more'></a></span><div style="text-align: justify;"><div><div>Ott ülnek kettesben, beszélgetésüket csak a tűz ropogása töri meg. A két szempár egymást figyeli, mindegyik keresi azt a buktatót, amivel bajba sodorhatja a másikat, ám ezt egyik se mondja ki. A feszültség szinte tapintható a levegőben, de még csak aprókat szikrázik. <i>Valamikor lángra fog kapni, de mikor? </i>Még csak pattog. Szinte idegőrlő a várakozás mindkettejük számára, egyik se akar barátkozni, ez csak látszat. Mindketten tudják, okos nők, sok mindent láttak már. Olyanokat tapasztaltak meg, amit más nem. A feketébe öltözött töri meg a csendet végül. </div><div>– Szeret téged, ezt te is tudod – feleli a hosszú, vöröshajú lány. </div><div>– Ez zavar téged – állapítja meg a másik, akinek hosszú, fonatokkal teli fehér haja van. </div><div>Sansa nyel egyet és még határozottabban néz a vele szemben ülőre. Eddig se szívlelte a lányt, de ezek után nem is fogja. Daenerys áthatóan vizsgálgatja a Stark lányt, ami neki is feltűnik. <i>A reakciódra kíváncsi</i>, mondja magában és Sansa nem reagál. Nem, ő annál sokkal okosabb. Még jobban kihúzza magát, úgy válaszol, érzelmeit palástolja. </div><div>– Szeretem őt – mondja Sansa. – A fivérem. – teszi még gyorsan hozzá.</div><div>Daenerys arcán olyan érzelem suhan át, ami egyáltalán nem tetszik a Stark lánynak, s úgy érzi, túlságosan sokat mondott, vagy éppen olyat, amit nem kellett volna. Hirtelen feláll, a szék fájdalmasan felnyikordul, majdnem oldalra dől mögötte.</div><div>– Engedelmeddel, lepihennék, <i>felség</i> – mondja halvány gúnnyal a hangjában Sansa érzékeltetve az ellenszenvét, Daenerys pedig bólint. </div><div>Sietős léptekkel távozik a teremből, hátra se néz, hogy vajon a Targaryen lány őt nézi-e, de nem is kell neki megfordulnia. Szinte magán érzi a két világos szempárt, ami majdnem lyukat éget a hátán. Csapódik az ajtó, Daenerys pedig elgondolkodva nézi a rozoga faajtót, ami mögött a Stark lány eltűnt. Hümmög egyet, két kezét összefonja maga előtt. Most már minden egyértelmű számára is. Mögötte a tűz hangosan ropog, a lángok szabad utat kaptak a feltöréshez.<i> És a tűzön kívül más is lángokban áll.</i></div><div style="text-align: center;">***</div><div>Sansa kint áll a frissen hullott hóban és mélyen a gondolatai világában van. Hol Daenerysen, hol az Éjkirályon, hol pedig Jonon jár folyamatosan az agya, s egyre inkább úgy érzi, hogy lassan ő is megfog őrülni. Aztán eszébe jut a korábbi beszélgetése a Targaryen lánnyal és már nem is őrületet, hanem tomboló dühöt érez magában. Ha megkérdezték volna tőle korábban, hogy vetélytársának érzi-e a hófehér hajú nőt, csak nevetve legyintett volna. Ám, miután Kisujj még a halála előtt felnyitotta a szemét arra, hogy Jon akár el is vehetné a Sárkányok anyját, azóta riválist és fenyegetést lát a másikban. Mélyen beszívja a levegőt, majd kifújja. Sansa nem tudná megmondani, mit is érez Jon iránt, de abban az egyben biztos, hogy nem testvéri szeretetet. <i>Akkor sem vagyok szerelmes, Jonba</i>, gondolja magában keserűen, aztán sorra bevillan neki egy csomó emlékkép. </div><div><i>Amikor hosszú idő után végre először látott valakit a családjából. Ahogy Jonnal egymásra néztek, majd szoros ölelésbe zárták egymást. Az érzés, amit érzett, amikor Jon a karjaiba zárta. Otthon, haza érkezett. </i></div><div><i>Amikor a tűznél melegedtek, iszogattak és jókat nevetgéltek. Jon ránéz, összetalálkozik a tekintetük. Melegség tölti el, egymás kezét szorítják. Jon homlokon csókolja. Miért nem az arcára ad? Vagy a szájára? Nem, nem vágyhat ilyenre. </i></div><div><i>Jonnal egymás mellett ülnek, két karjuk összeér, a férfi rámosolyog, Sansa zavartan veszi a levegőt, alsó ajka megremeg. </i></div><div><i>Amikor Kisujj megemlíti, hogy Jon és Daenerys akár össze is házasodhatna. A féltékenység, harag, amit érzett. A késztetés, hogy ott helyben elvágná Kisujj torkát. </i></div><div><i>Amikor a férfi megjelenik a Sárkány királynővel Deresben. Mintha gyomorszájon vágták volna. Miért pont ő?, fut át az agyán, aztán rájön magától is. Nézz már rá, Sansa! Meg se közelíted őt. Gondolatai pedig fájdalmasan fúródnak bele az agyába. </i></div><div><i>És amikor megkérdezi Jontól, hogy szereti-e Daeneryst, de választ nem kap. Jon csak meglepetten néz rá. Sansát átjárja talán a megkönnyebbülés? Igen, úgy érzi, újra tud lélegezni.</i></div><div>– Sansa? </div><div>Egy jól ismert hang rántja ki hirtelen a gondolatai világából. Közben ismét havazni kezd, vörös haján megülnek a jéghideg hópelyhek, a hideg levegő lágyan cirógatja a Stark lány arcát. Rápillant a feketehajú férfire. </div><div>– Jon! – vesz egy mély levegőt a lány, s megereszt egy mosolyt. – Micsoda kellemes meglepetés. </div><div>Jon rámosolyog, Sansa szíve pedig dobban egyet. </div><div>– Mit csinálsz idekint? – kérdi tőle a férfi, a lány pedig ráemeli a tekintetét. </div><div>– Levegőre volt szükségem – von vállat Sansa. – Bent már fojtó és zavaró volt a tűz ereje. </div><div>A feketehajú férfi halkan felnevet. </div><div>– Vagyis Daenerys jelenléte? – Jon felvonja a szemöldökét, Sansa elhúzza a száját a másik hallatán.</div><div>– Úgy is mondhatjuk – fonja össze két kezét a Stark lány, aztán eszébe jut. – Tudod, múltkor nem válaszoltál a kérdésemre, Jon. </div><div>A hó továbbra is hatalmas pelyhekben hullik rájuk, de egyiküket sem zavarja, hozzászoktak már. A férfi hirtelen szembefordul a vöröshajú lánnyal. </div><div>– Miért akarod ennyire tudni, Sansa? – kérdi a férfi és tesz egy lépést a másik felé. Sansa mozdulatlanul áll, a szemkontaktust egy percre sem szakítja meg. </div><div>– Mert jogom van hozzá – feleli kissé erősebb hangnemben a lány, miközben előre lép egyet. – Észak kedvéért esküdtél neki hűséget, vagy azért mert szereted? </div><div>– Mit akarsz Sansa, mit mondjak? – Jon tehetetlenül tárja szét karjait. – Milyen válasz felelne neked meg? </div><div><i>Hogy nem szereted őt</i>, akarná mondani a lány, de nem teszi. Közel vannak egymáshoz, Sansa akár magához is húzhatná, annyira közel, de nem ragadja meg Jont és rántja magához, inkább összeszorítja az ajkait és elsöpri egy távoli helyre a nem megfelelő gondolatfoszlányait. </div><div>– Az igazat szeretném, Jon! – emeli fel a hangját a Stark lány. – Szereted őt? </div><div>– Mi változik, ha azt mondom, hogy nem? – suttogja Jon előre lépve, orruk most már összeér. – Mond meg nekem, Sansa. Mi fog megváltozni?</div><div>Sansa megremeg a férfi közelségétől. <i>Csak egy apró lépés kellene,</i> gondolja magában, <i>tedd meg!</i> Tekintetét egyik sem veszi le a másikról, Jon és Sansa is egyre hevesebben veszi a levegőt. A két szempár találkozik, szinte eggyé válnak, egybe olvad a sötét és világos írisz. Jon szeme hirtelen még sötétebb lesz, vagy <i>csak képzeli? </i>A Stark lány lassú mozdulattal nyalja meg az ajkait, aztán válaszol. Kék szemei a tájra terelődnek. </div><div>– Nyugodtabb leszek – feleli végül halkan. – Tudod, hogy féltelek és nem szeretném, hogy Észak elveszítse a királyát. </div><div>– Nem én vagyok már Észak királya – suttogja továbbra is Jon, kezével pedig megsimítja a lány arcát, mire Sansa ismét ránéz.</div><div>– Számomra mindig az leszel – mondja a másik, majd megragadja Jon kezét. </div><div>Sansa apró csókot lehel Jon kézfejére és észrevétlenül közelebb húzza magához a férfit, aki hagyja magát. Kezeit átfonja a lány dereka körül, testük szinte összeér, Sansát pedig szinte megbénítja ez a fajta közelség. Kék szemeivel teljesen elveszik a másik sötétbarna íriszeiben, csakúgy, mint Jon, akinek a lehelete szinte simogatja a lány ajkait. <i>Csak egy apró fejbillentés, Sansa, tedd meg! </i></div><div>– Ígérd meg nekem, ha elbukunk, együtt fogunk lángokban állni – szólal meg Jon hirtelen. Sansa kérdőn és kábán pillant rá, mire a férfi megrázza a fejét. – Csak ígérd meg. </div><div>– Megígérem – suttogja, aztán szoros ölelésbe zárják egymást. </div><div>A lány nem kérdezi meg mit is ért ez alatt pontosan Jon, de ott, abban a pillanatban nem is érdekli, csak az, hogy közel legyen a másikhoz. Otthon van, a megfelelő helyen van, ott, Jon karjaiban. Körülöttük szinte már mindent beborít a frissen esett hó, közeleg a hosszú éjszaka, mindketten tudják, fel kell készülniük a legrosszabbra. Azt viszont egyikük sem tudja és látja, hogy egy hosszú, hófehér hajú lány őket nézi a távolból a lépcsőkön állva. Hogyan is látnák? Hiszen szinte teljesen beleolvad a hófehér környezetbe. Őket nézi, egy másodpercre sem veszi le tekintetét a két ölelkező Stark testvérről, egészen addig, amíg a feketehajú férfi ki nem bontakozik az ölelésből. Daenerys szótlanul, de ugyanakkor elégedetten hagyja ott őket, végtére is, a kérdéseire most is megkapta a választ. Akárcsak Sansa, aki viszont kevésbé örül annak, hogy bebizonyosodtak a Jonnal kapcsolatos gondolatai és érzelmei is. És ott, abban a pillanatban már nem csak a tűz állt lángokban, hanem a két Stark testvér is. </div><div style="text-align: center;"><i>„És érzem, ahogy végigfut az ereimben,</i></div><div style="text-align: center;"><i>És szükségem van arra a tűzre, hogy tudjam, ébren vagyok.</i></div><div style="text-align: center;"><i>Amíg együtt el nem bukunk.”*</i></div><div style="text-align: center;"><i><br /></i></div><div style="text-align: right;"><i><span style="font-size: xx-small;">*RUELLE <span style="text-align: justify;">– UNTIL WE GO DOWN c. zeneszám</span></span></i></div><div><br /></div></div><div><br /></div></div>lina m.http://www.blogger.com/profile/00934418280763355080noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-185539446935258309.post-41676702406508062182022-12-07T09:26:00.005-08:002022-12-09T12:24:20.106-08:00helyzetjelentés; és winter is here! <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://img.freepik.com/premium-vector/draw-banner-animals-snow-winter-christmas_45130-1141.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="313" data-original-width="626" height="160" src="https://img.freepik.com/premium-vector/draw-banner-animals-snow-winter-christmas_45130-1141.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><i><b>Heyho drágáim!</b></i></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">Tudom, tudom, nagyon régen jelentkeztem új bejegyzéssel, de mentségemre szolgáljon, hogy eléggé legfoglalt a pedagógus portfólióm elkészítése, ugyanis most fogok Pedagógus I.-be minősülni. Nagyon sok mindent kellett csinálnom, feltöltenem, így is az óvodai gyakorlati naplómmal, olyan szinten elvagyok maradva, hogy fáj belegondolni is. <strike>Ráadásul mindez, ha nem elég, romlott is a szemem a rengeteg gépelt dokumentumnak köszönhetően. Yay. </strike> Anyway, most nem ezért írok. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><b>Először is:</b> Boldog adventi készülődést mindenkinek! Boldog Mikulást mindenkinek! 💖🎅 Remélem, mindenki hangolódik már a karácsonyra (én tutira). Remélem, még 2023 előtt tudok hozni 1 vagy legalább 2 novellát a blogra, <i><b>de nem szeretnék semmit ígérgetni,</b></i> mert bármi közbejöhet. Jelenleg is tüszős mandulagyulladással fekszek itthon, ma már épp, hogy jobban érzem magam, így két pihenés és lázcsillapító között gondoltam pötyögök nektek gyors egy bejegyzést. Rövidebb helyzetjelentést hoztam nektek... a címben már elhintettem egy készülő novellával kapcsolatos dolgot. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><b>"WINTER IS HERE"</b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">Na, vajon ki mondta ezt? <span style="font-size: x-small;"><strike>Nem én.</strike> </span>Vagy melyik sorozatból származik? Úgy ám, Trónok harca! A <a href="https://blackcoffeestories.blogspot.com/p/muhely.html" target="_blank">műhely menüpont </a>alatt <span style="font-size: x-small;">(igen, közben egy ilyen is kialakult az oldalon, hihetetlen mi?)</span> már beharangoztam egy Jon/Sansa novellát, ami készülőben van. Mindezek mellett még <b>+2 Jonsa</b> novellával készülök, bár az egyik jobbára <i>Petyr Baelish és Sansa</i> körül fog forogni (nem párosítás). Ehhez volt egy ihletem is, amit szeretnék veletek megosztani:</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/yKye7ugPJI4" width="320" youtube-src-id="yKye7ugPJI4"></iframe></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">Régóta nagy kedvenc párosom Jon és Sansa, aztán most, hogy a párommal újranéztük az összes nyolc évadot, megint előjött a Jonsa mániám, így hát, fogtam magam aztán ihletet gyűjtöttem és kedvet kaptam ahhoz, hogy írjak velük egy-két novellát. <b>Szeretném itt is kijelenteni:</b> nem vérfertőzés, tekintve, hogy nem testvérek, csak rokonok (jó ez se jobb, de ne felejtsük el a Lannisterek esetét, és a Targaryenek is volt, hogy egymással házasodtak, rokon is meg édestestvér is. besides, Dany meg Jon nagynénje, ami szerintem rosszabb... naaaaaaaaaaa mindegy! nem mentegetem magam). </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><u><b>Szóval összegezve:</b></u></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><ul><li>Készülőben van 1 Jon/Sansa novella, amely remélhetőleg hamarosan befejezett lesz (100% kész)</li><li>Jön még 2 Jon/Sansa novella, mert nem bírok magammal, bár az egyik Petyr/Sansa jobbára.</li><li>És még mindig írok Draco/Hermione novellát, ahol possessive/obsessive/dark!Draco az alany... igen, I need to go to therapy. BUT ANYWAY.</li></ul><div>Remélhetőleg hamarosan jövök velük! Addig is mindenkit puszilok, vigyázzatok magatokra! Mert az éj sötét és tele van iszonyattal. 💗😜</div></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div>lina m.http://www.blogger.com/profile/00934418280763355080noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-185539446935258309.post-3412584346645419982022-10-31T10:18:00.005-07:002022-11-01T07:35:50.789-07:00Masked – Halloween special<div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKv1JxqrdCaIZSBmlxpbQ8eUCQ2EUPY2PSvetgv40dt4siCWvDExb-VLI6-COzO3YqSJxhNZemUSnwvP_ZgaQQMV5ogWGqTJsApBtWYUYX8w9Ga_BjjcIT_a1UR7T_cTb5v3pGEzZVV-UAORtdk4jhYSIf9x2274btSFZkKK89P8ch6x6r4NFC74papw/s2000/masked%20oneshot_by_trulymadly.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="2000" height="256" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKv1JxqrdCaIZSBmlxpbQ8eUCQ2EUPY2PSvetgv40dt4siCWvDExb-VLI6-COzO3YqSJxhNZemUSnwvP_ZgaQQMV5ogWGqTJsApBtWYUYX8w9Ga_BjjcIT_a1UR7T_cTb5v3pGEzZVV-UAORtdk4jhYSIf9x2274btSFZkKK89P8ch6x6r4NFC74papw/s320/masked%20oneshot_by_trulymadly.jpg" width="320" /></a></div></div><div style="text-align: center;"><b style="text-align: justify;">MASKED</b></div><b style="text-align: justify;">fandom: </b><span style="text-align: justify;">kivételesen</span><b style="text-align: justify;"> </b><span style="text-align: justify;">saját kútfő. </span><br /><b style="text-align: justify;">páros: </b><span style="text-align: justify;">— </span><br /><b style="text-align: justify;">műfaj:</b><span style="text-align: justify;"> suspense, thriller, minimálisan horror, annyira nem félelmetes szerintem, oneshot. </span><br /><b style="text-align: justify;">besorolás: </b><span style="text-align: justify;">+16 </span><br /><b style="text-align: justify;">leírás:</b><span style="text-align: justify;"> Halloween van. Egyedül vagy otthon, miközben a városodat egy gyilkos tartja rettegésben. Mit teszel? Rövidke kis oneshot-szerűség. </span><br /><b style="text-align: justify;">figyelmeztetések: </b><span style="text-align: justify;">vér, minimális erőszak és káromkodás</span><br /><div style="text-align: justify;"><b>egyéb megjegyzések: <i>Happy Halloween!</i></b> Hirtelen jött ötlet szüleménye lett ez az apró kis oneshot. Tőlem kicsit szokatlan stílus, de remélem, így is tetszeni fog nektek. :) Természetesen mikor ezt írtam, egyedül voltam itthon a vak sötétben, szóval azért párszor elkapott a frász engem, miközben írtam... :D </div><div style="text-align: justify;"><b>ajánlott zenék: <a href="https://www.youtube.com/watch?v=7YvAYIJSSZY" target="_blank">1</a> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=wjNln9mXuTI" target="_blank">2</a> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=AW4vejDcVe8" target="_blank">3</a> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=0HgJwrwEEKQ" target="_blank">4</a> </b></div><div style="text-align: center;"><i>kellemes borzongást kívánok hozzá! x</i></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: "Times New Roman", serif; text-align: justify;"><span><a name='more'></a></span></span></div><div style="text-align: center;"><div style="text-align: justify;"><div>Késő délutánra jár az idő, odakint szinte mindent beborít a sűrű köd. Az őszies időjárást lehetetlen nem érezni és észre venni. Halloween napja van. Némán bámulsz a kávézóasztalodon lévő helyi újságokra. </div><div style="text-align: center;"><b>„A GYILKOS ÚJRA LECSAPOTT – TERRORBAN A KISVÁROS.”</b></div><div style="text-align: center;"><b>„A POLGÁRMESTER SZERINT NINCS OK A PÁNIKRA – TILTAKOZÁSOK INDULTAK.”</b></div><div style="text-align: center;"><b>„MÁR HÁROM ÁLDOZATA VAN A RETTEGETT MASZKOSNAK.”</b></div><div style="text-align: justify;">Hümmögsz egyet, majd félretolod őket és a tévé távirányítójáért nyúlsz. Bekapcsolod a tévét, majd hirtelen megvillan a telefonod. A legjobb barátnőd az, Chloe. Felveszed, hiszen már régen beszéltetek, közben elindulsz a konyha irányába. Megkérdezi, hogy vagy, mi a helyzet veled. Aggódik érted, ezt te is hallod a hangján. Megforgatod a szemed, közben leveszel egy sötétkék bögrét a polcról. A kedvenced. </div><div>– Mondtam már, hogy nem kell aggódnod értem, jól vagyok, de tényleg – válaszolod automatikusan nyugodt hangon.</div><div>– Tudom, Audrey, csak… - Chloe nagy levegőt vesz. – Most lesz majdnem 4 hónapja, hogy Brian meghalt, és tudom, mennyire nehéz lehet neked most egyedül. </div><div>Teát öntesz a bögrédbe, s közben elindítod a mikrót. Nagyot sóhajtasz, a barátnőd szavai szinte arcul csapnak. Már majdnem elfelejtetted a dolgot. Megrohamoznak az emlékek. A jegyesed, ahogy rád néz utoljára. Az utolsó dolog, amit neked mondott. A fájdalmas hangja. Megrázod a fejedet, megállítod a mikrót, kiveszed a teát. Forró lett, szinte gőzölög.</div><div>– Ne aggódj, tudok magamra vigyázni – feleled ismételten, Chloe felnyög a telefonban.</div><div>– De hát olvastam a legújabb cikket az interneten! Megint találtak egy újabb áldozatot. </div><div>Megforgatod a szemeidet, közben visszamész a nappaliba. </div><div>– Igen, én is olvastam – válaszolod. – Félnem kellene? </div><div>– Csak azt mondom, mivel ma <i>Halloween</i> van, lehet jobb lenne, ha elutaznál a szüleidhez. A biztonság kedvéért – ismétli meg a barátnőd. </div><div>– Egyedül is elleszek – feleled érzelemmentes hangon. – Berakok egy horrorfilmet, aztán alszok. Semmi baj nem történhet velem.</div><div>– Ha bármi van, hívjál! – Chloe hangja még mindig aggódó, amivel próbálsz nem foglalkozni. – Azonnal ott leszek. </div><div>– Rendben van, de nem lesz ilyen – megengedsz magadnak egy nevetést. – Szia Chloe.</div><div>Azzal lerakod a telefont, majd belekortyolsz a teádba. Barackos fekete tea, Brian kedvence. Halkan sóhajtasz egyet, aztán leülsz. Szemeid akaratlanul is a nagybetűs újságcikkekre siklik, és hirtelen azon gondolkodsz, vajon tényleg jó ötlet volt egyedül maradni az éjszakára? Nyelsz egyet, ahogy megpillantod a maszkos alak képét az egyik újságon, s közben azon merengsz, mi van ha te leszel a következő?<i> Fejezd be, Audrey! </i>– mondod magadnak, de megborzongsz. </div><div><br /></div><div>Észre sem veszed a fekete árnyat, amelyik az ablakodnál figyel téged. A kinti lámpa fényében megcsillan a hosszú kés az alak kezében, de ezt sem látod. Mással vagy elfoglalva, éppen horrorfilmet választasz estére magadnak. Sikolyra esik a döntésed, örök klasszikus, nagy kedvenced. Aztán hirtelen felpillantasz, úgy érzed, mintha valaki figyelne – és jól érzed. Kinézel az ablakodon, de nem látsz senkit. Eltűnt onnan az alak, mert már nem kint van. Aztán meghallod a csörömpölést odakintről és akaratlanul is felpattansz a kanapéról. A szürke, bolyhos takaró lehull a földre, te pedig riadtan nézel körbe. <i>Lehetetlen, csak képzelődök</i>, suttogod magadnak. Próbálod nyugtatni magadat, de nem sikerül. A pulzusod az egekben, szinte hallod, ahogy lüktetnek az ereid. Felkapcsolod a kinti villanyt, de nem látsz senkit. Mégis, érzed, hogy valaki figyel téged. Jók a megérzéseid, mindig is jók voltak. Ismét mély levegőt veszel, aztán kihúzod magadat, álladat magasabbra emeled. Tekinteted ide-oda vándorol, miközben a konyhában vagy. Kezeiddel kutatsz valami után, ám még te magad sem tudod, hogy mit keresel. Aztán megfordulsz és meglátod. Ott áll veled szemben, teljes valójában. Nyelsz egyet, tekinteted és testtartásod nem inog meg egy percre sem. Állod a tekintetét. Közelebb lép a maszkos férfi hozzád, de te nem mozdulsz. Farkasszemet néztek egymással. Teljesen föléd tornyosul a férfi, fehér maszkja szinte világít a félhomályban. Megremeg az ajkad egy pillanatra, szemeiddel rápillantasz a férfi kezében lévő késre, aztán ismét a maszkos arcát fürkészed.</div><div>– Nem félsz, hogy velem vagy csapdába esve? – A maszkos férfi hangja mélyen és gúnyosan cseng. </div><div>Aztán lekerül a te álarcod is. Önelégülten elmosolyodsz. </div><div>– Ó, nem én vagyok veled csapdába esve, Te vagy csapdába esve velem. </div><div>A maszkos férfi felemeli a kezét, de te gyorsabb vagy. Határozott, szinte már begyakorolt mozdulattal csapsz le rá. A nyakánál találod el, teljesen belemélyeszted a hosszú, konyhakést, ami a kezedben rejtőzött. Összecsuklik a férfi térde, a márványozott konyhapultba kapaszkodik. Belerúgsz egyet, kezéből hatalmas csörrenéssel esik ki az ezüst kés.</div><div>– Tudod mennyi az esélye, hogy két gyilkos legyen egy helyen? Körülbelül egy százalék, de nem lehetetlen. </div><div>Halkan felkacagsz, szinte visszhangzik az üres konyhában. Egyedül a férfi fájdalmas nyögései nyomják el a hangodat. Csavarsz egyet a késen és leguggolsz a maszkos férfi elé. </div><div>– Szerinted ez a legelső alkalom, hogy valakit megöltem? Mindenki gyilkos, ha elég messzire tolod őket. </div><div>Nyugodt, szinte már kioktató hangon válaszolsz a férfinek, aki fájdalmasan rángatózik a konyhapadlódon. Rád néz, fehér maszkja vörösben úszik. </div><div>– Rohadt ribanc – nyögi oda neked.</div><div>– Érdekes, mi? Hogyan tud megfordulni a kocka – felnevetsz, majd letéped a maszkot róla. – Ezt akkor innentől átveszem. </div><div>Ránézel még utoljára a földön fekvő férfire. Déjá-vu érzésed van, eszedbe jut egy másik emlék, ahol az első áldozatod arcképe jelenik meg. Megvonod a vállad, aztán kilépsz a bejárati ajtódon, az új maszkodat felöltöd magadra és lassan, de biztosan eggyé válsz a ködös éjszakával. </div><div><br /></div></div></div><div style="text-align: justify;"></div>lina m.http://www.blogger.com/profile/00934418280763355080noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-185539446935258309.post-28262800668068638102022-09-02T10:57:00.003-07:002023-10-31T08:16:48.418-07:00Just a thought<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUFhqzf_L5seyQEUOqLy5rmjCCc3moMlNWAgGYydBFWfbuevNO6rUYTKj7SqN0A2c7tZKFjHBCWnnYMPu4EQXDv9Opp-IoR45dZGjA6aoXeDI8fl5LyIDPQ7LxJqR0fW_eI7PTeeI9dIbtRno4JJVUhYarq_FDgpxHt6r4nvXziIIqQKTQqKFFqQyAsA/s500/justathough_moodboard_by_trulymadly.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="500" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUFhqzf_L5seyQEUOqLy5rmjCCc3moMlNWAgGYydBFWfbuevNO6rUYTKj7SqN0A2c7tZKFjHBCWnnYMPu4EQXDv9Opp-IoR45dZGjA6aoXeDI8fl5LyIDPQ7LxJqR0fW_eI7PTeeI9dIbtRno4JJVUhYarq_FDgpxHt6r4nvXziIIqQKTQqKFFqQyAsA/s320/justathough_moodboard_by_trulymadly.jpg" width="320" /></a></div><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><b>JUST A THOUGHT</b></div><p></p><div style="text-align: justify;"><b>fandom: </b>you<b> </b></div><div style="text-align: justify;"><b>páros: </b>love/joe</div><div style="text-align: justify;"><b>műfaj:</b> általános, <i>nagyon</i> AU, ficlet és talán egy pici angst</div><div style="text-align: justify;"><b>besorolás: </b>+12</div><div style="text-align: justify;"><b>leírás:</b> vajon mikre képes egy bizonytalan nő, ha egyedül van a gondolataival? vagy talán még sincs egyedül? hiszen mindig van vele valaki... no, de mi az? <br /><b>figyelmeztetések: </b>szereplő(k) halála, <span>ooc!Joe és ooc!Love</span></div><div style="text-align: justify;"><b>egyéb megjegyzések: </b>imádom ezt a sorozatot, főleg a főszereplő párost, így hát ofc, hogy megihlettek egy rövidke ficlet erejéig (no meg mostanság <u><i><b>megint</b></i></u> túl sok thrillert olvastam). igazából ennek nincs se eleje, se vége.. amolyan hirtelen jött ötlet egy tiktok videó után.. :) Love-t szerintem nem kell bemutatnom, ha a féltékenység egy személy lenne, biztos, hogy ő lenne az. :D na, hát így jött az ötlet részben. </div><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;"><b>ajánlott zenék: <a href="https://youtu.be/b6UazdAlqhs" target="_blank">1</a> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=yL7IRngzIdk" target="_blank">2</a> <a href="https://youtu.be/HW2gS4oBI2w">3</a> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=f95XNxVkZac" target="_blank">4</a></b></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div style="text-align: center;">jó olvasást kívánok mindenkinek! ✨</div><div style="text-align: center;"><span><a name='more'></a><div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;">Nézi őt, a másik ebből mit sem vesz észre, túlságosan leköti más a figyelmét, ami nem is baj. Elnéz, aztán megint ránéz. Hosszan, elgondolkodva, aztán összeszűkíti a szemét. Hirtelen a másik ráemeli a tekintetét, a kék és barna szempár összetalálkozik. Szinte már egybeolvadnak, pupilláik még jobban kitágulnak. Felvonja a szemöldökét a másik, ő azonban nem reagál rá, csak újból elpillant. Elgondolkodik, hogy vajon mikor kezdődött, hogy azon mereng hányféleképpen és miként tudja megölni a férjét. Sokszor játszik el a gondolattal, főleg, amikor rátör a féltékenység. Képes lenne rá? Van benne annyi erő, hogy véghez tudná vinni? Mekkora adrenalin löket kellene hozzá? <i>Nyilván sok</i>, legalábbis ő erre a következtetésre jut mindig, amikor ezen mereng. Nem mondaná, hogy tervezgeti, csak fantáziál róla, végtére is, az nem számít bűnnek, <i>igaz?</i> Legalábbis abban a pillanatban szeretné azt hinni, hogy ez csak egy ártatlan, kósza gondolat. <i>De sose volt az. </i>Megvillan a telefonján a kijelző, ő pedig ránéz. A lány pedig a férfire, aki nem törődve oldalra hajítja a telefonját. </div><div style="text-align: justify;">Olyan egyszerű volna pedig, csak oda kellene mennie mögé, halkan, szinte lopakodva, aztán teljes erőből meg kellene lendítenie a karját, minél többször, hogy biztosra menjen. Legalábbis ő ezt gondolja. Elmosolyodik, túlságosan unalmasnak és egyszerűnek gondolja ezt a lehetőséget. </div><div style="text-align: justify;">Rámosolyog a férfi, olyan őszintén, tisztán. Meglágyul a szíve. <i>Majd inkább máskor</i>, magától jön a gondolat. Mindig maguktól jönnek. Feláll a kanapéról és a konyha felé veszi az irányt. Kezei végig siklanak a szürke márványlapon, aztán megállapodnak a fekete serpenyőn. Csak megsimítja, nincsen hátsó szándéka. Amilyen gyorsan jön a gondolat és az érintés, olyan hamar alább is hagy. Mindig így van.</div><div style="text-align: center;">****</div><div style="text-align: justify;">A zuhany alatt áll, éppen a haját mossa, amikor megint megjelenik az az aprócska gondolat. <i>Megint kinek ír üzenetet? Mi van, ha valamit titkol? </i>Görcsbe rándul a lány gyomra, mélyen beszívja a levegőt, aztán kifújja. Legalább kétszer ismétli el, s közben észre se veszi, hogy mennyire erősen és mélyen vési bele a körmeit a tenyerébe. Már fel se tűnik neki, a gondolat viszont igen. Mindig ilyenkor jön, amikor éppen rátörne a féltékenység, vagy túlgondol valamit. <i>De tényleg túlgondolja, vagy csak alaposan látja a dolgokat?</i></div><div style="text-align: justify;">Arra a következtetésre jut, hogy talán pisztolyt kellene használnia, persze a hangot valamivel tompítania kellene. Végtére is, nincsen szüksége a kéretlen szomszédokra, hogy mi a fészkes fene történhetett náluk. Azonban szinte biztos benne, hogy nem kapna engedélyt fegyvertartásra. Pedig olyan jó lenne megtenni. Csak két lövés, vagy három. Rosszabbik esetben négy vagy öt is kellene, ő úgy számolta. </div><div>Kilép a fürdő ajtaján, ő pedig ott áll. Felnéz rá, ő meg lenéz. Ilyenkor veszi csak észre, hogy mennyire kisebb és gyengébb hozzá képest. Kelletlenül elhúzza a száját, mikor rájön, hogy szinte esélye se lenne, simán leterítené, ha fegyvert fogna rá. </div><div>− Mi az? – kérdezi az ajtóban a másik.</div><div>− Semmi – mondja a lány. – Csalódott vagyok. </div><div>Aztán otthagyja. Nem kell neki tudnia, miért is csalódott annyira. <i>Majd máskor</i>, jön az újabb gondolat. Mindig csak máskor. </div><div style="text-align: center;">***</div><div style="text-align: justify;">Néha rájön, hogy nem hibáztatja a többi lányt azért, hogy őt akarják*. Végtére is jól néz ki, magas, jóképű, jó stílusa van. Minden lány megakarja őt kapni, szinte száz százalékig biztos abban, hogy nem utasítanák őt vissza. Felhorkant hangosan. Páran ránéznek, megrovó pillantásokat kap, de nem foglalkozik vele, mert a fülében ott szól a <i>Question of time</i> a Depeche Mode-tól. Leakarja kötni a gondolatait, nem akar megint arra gondolni, de már elkésett vele. <i>Megint ott van. </i>Aztán rájön, miképpen tudná megtenni, csak az az egyetlen lehetősége van. Ha nem lenne magánál sokkal könnyebb dolga lenne. Igen, akkor biztos sikerülne. Aztán hirtelen észhez tér. Megrázza a fejét, szemeit megdörzsöli. Ez csak egy kósza gondolat, <i>nem igaz</i>? Nem kell komolyan vennie, csak elmerengett, mert eszébe jutott valami, semmi több nem történt. Meg nem is fog, ugye? De hiába próbált nem venni tudomást róla, egyre jobban felemészti a gondolatait. Beleharap az ajkába, talán túl erősen is. Kiserken a vére, ő pedig egy apró mozdulattal lenyalja. Próbálkozik, de nem megy neki. Ott van az a kis aprócska gondolat, megint a semmiből jelen meg. Mindig a semmiből jelenik meg. </div><div style="text-align: justify;">Ahogy odaér a kávézóba meglátja őt. És azt a másik nőt. Beszélgetnek, kellemesen, aztán integet neki a férje. <i>Ó, a picsába is!</i> Odahívja, ő meg kelletlenül odasétál. Apró mosolyt ereszt a férfi felé, nem reagál a nőre. </div><div style="text-align: justify;">Régi osztálytárs. Csak beszélgettek. Mosolyogva bólint, tenyere viszket a vágytól. </div><div style="text-align: justify;">Még mindig csak egy apró gondolat. Igaz? Igen. </div><div style="text-align: center;">***</div><div style="text-align: justify;">Már nem csak egy apró gondolat, amikor ott áll felette. Ő pedig egy tócsa közepén fekszik, gyűrűsujján lévő gyűrűt kezdi beborítani a vörös folyadék. Most már ő tornyosul a másik fölé. <i>Szóval ilyen érzés, amikor <b>Te</b> vagyok</i>, gondolja magában. A sűrű vértócsa elérte a cipőjének orrát. Elhúzza a száját, aztán kortyol egyet a vörösboros poharából. Marja a nyelvét, kék szemeit egy percre sem veszi le a lábánál fekvőről. Erőteljesen nézi, szinte már lyukat éget bele, várja, hogy jöjjön. De nem jön. Az a fránya gondolat, ami eddig jött, most már nem jön. Összeszorítja a száját, fogai egymásnak feszülnek, s félő, hogy kitöri őket az erős szorításnak köszönhetően. Nyomasztja a csend, szinte már túlságosan is, úgy érzi, perceken belül megfullad. <i>Hol van már!?</i> Aztán elpattan. Nem látja, nem hallja, de tudja, valami elpattant és az nem az üveg volt. Felordít. Frusztráltan, hangosan. Minden ránehezedik, nyomja őt. Teljes erőből vágja a földhöz az üvegpoharat, ami apró darabokban végzi a szürke faparkettán. <i>A picsába is már!</i> Nincs ott. Hiába vár, nem jelenik meg. Nem jön a gondolat. </div><div style="text-align: justify;">És most már nem is fog jönni. Többet nem jön, mert már nem csak egy gondolat. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: right;"><i><span style="font-size: x-small;">nem mindig szép szín a zöld.. :)</span></i></div><div style="text-align: right;"><i><span style="font-size: x-small;">*dalszöveg részlet a question of time-ból </span></i></div><div><br /></div></div></span></div></div>lina m.http://www.blogger.com/profile/00934418280763355080noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-185539446935258309.post-14363137940442877732019-10-28T10:20:00.004-07:002023-10-31T08:16:32.212-07:00See you again<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi781viPDemNNgkgD8NBxRmcUfjIRdD7PFFzYv_Adke9nQRetkt9lxd2CuTKvhge8NsSCRBte1ovng5Dvyg3xEd6VhBNaWnjaoL7QVJNItkxB8i2WrKYmAQoSe4keE1a5wn8nMpuO0SPK2X/s1600/seeyouagain2_by_trulymadly.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="756" data-original-width="945" height="256" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi781viPDemNNgkgD8NBxRmcUfjIRdD7PFFzYv_Adke9nQRetkt9lxd2CuTKvhge8NsSCRBte1ovng5Dvyg3xEd6VhBNaWnjaoL7QVJNItkxB8i2WrKYmAQoSe4keE1a5wn8nMpuO0SPK2X/s320/seeyouagain2_by_trulymadly.jpg" width="320" /></a></div>
<b>SEE YOU AGAIN</b></div>
<b>fandom: </b>one tree hill [tuti gimi]</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>páros: </b>brooke/lucas</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>műfaj:</b> általános, <i>nagyon</i> AU, drabble, ficlet és sok keserűség</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>besorolás: </b>+12</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>leírás:</b> Brooke összefut egy ismeretlen férfivel a vonatútja során, akiről hamarosan kiderül, nem is annyira ismeretlen, mint azt gondolná..<br />
<b>figyelmeztetések: </b>talán egy kicsit ooc!Lucas, also gyertek és csatlakozzatok a szenvedés expresszre, because ez egy wild-ride lesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>egyéb megjegyzések: </b>mondanám, hogy a <a href="http://blackcoffeestories.blogspot.com/2019/08/didnt-say-back.html" target="_blank">Didn't say back</a> folytatása, de nem egészen ?, eléggé AU lett a történet, szóval konkrétan átírtam az egész Tuti Gimit a <b>4. évad</b>tól, <i>többi megjegyzés majd a novella végénél</i><strike>, hogy ne spoilerezzek.</strike></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>ajánlott zenék: <a href="https://www.youtube.com/watch?v=LrWwtU7iyl0" target="_blank">1</a> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=4JjXAZlaelA" target="_blank">2</a> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=4n-AbC6GK1Y" target="_blank">3</a> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=nGjRBYieY00" target="_blank">4</a></b><br />
<div style="text-align: center;">
jó olvasást kívánok mindenkinek! ✨</div>
<a name='more'></a><br />
<div>
A leghátsó vagon egyik fülkéjében áll, és az ablakot húzza éppen le, amikor váratlanul meghallja a nevét. Kezével elengedi az ablakot, aztán érdeklődve megfordul a hang irányába. Zöld szemei a fülke ajtajára terelődnek, s egy kék szempárral találja szembe magát. Vállig érő, barna hullámos haja hanyagul leng ide-oda a vonat zötykölődésének köszönhetően. Brooke nyel egyet, egyik szemöldökét felvonja.</div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div>
<div>
− Brooke? </div>
<div>
Szinte kihallatszik a rejtett öröm a másik hangjából, amit a lány nem tud hova tenni. <i>Ki lehet ez a férfi?</i> Ismerős neki, de egyszerűen nem jut neki eszébe, hogy hol láthatta már őt. </div>
<div>
− Ne haragudj, de ismerjük egymást? – szólal meg végül Brooke. </div>
<div>
Letegezi. <i>Miért ne tegezhetné?</i> Hiszen az idegen úgy is a keresztnevén szólította őt. A férfi arcán meglepődés suhan át, ami nem kerüli el a lány figyelmét. Megütközve néz a másik rá. </div>
<div>
− Ó, nem emlékszel rám? – kérdezi a férfi meglepett hangon, már majdnem csalódottan. </div>
<div>
Brooke megrázza a fejét. </div>
<div>
− Kellene?</div>
<div>
Az idegenen látszik, hogy egyre kellemetlen számára a helyzet, így inkább beljebb lép, majd becsukja maga mögött a fülke ajtaját. Brooke nem szól semmit, hagyja, hogy a férfi leüljön, végtére is nem köthet bele abba, hogy hova és melyik fülkébe menjen. </div>
<div>
− Te nem ülsz le? – kérdi érdeklődve a másik, mire Brooke azonnal helyet foglal az ismeretlennel szembe. </div>
<div>
Egymásra néznek, a két tekintet találkozik, s a lánynak hirtelen bukfencezik egyet a gyomra, amit a vonatra fog, <i>végtére is, mi más miatt lenne gyomoridege? </i></div>
<div>
− Szóval, elárulod, hogy honnan ismerjük egymást? – töri meg a csendet a lány. Az ismeretlen ajkain egy félmosoly táncol.</div>
<div>
− Gimi. </div>
<div>
− Egy suliba jártunk? – vonja fel a szemöldökét, Brooke. </div>
<div>
<i>Nem csak suliba</i>, akarta mondani a férfi, de nem tette. Nem meri, még nem hozza fel.</div>
<div>
− Igen, Brooke – erősíti meg az állítását az ismeretlen.</div>
<div>
− Igazán elmondhatnád, hogy ki vagy – húzza el kirúzsozott száját a lány. – Bocsi, de nem igazán emlékszek rád. </div>
<div>
− Pedig nem változtam sokat a gimi óta – mondja a másik. – Csak 34 éves lettem. </div>
<div>
− Mindenki változik az évek múlásával – vágja rá azonnal, Brooke.</div>
<div>
A férfi megrázza a fejét. </div>
<div>
− Te ugyanolyan gyönyörű vagy, mint 15 éve – feleli a férfi.</div>
<div>
Brooke akaratlanul is elpirul a mondat hatására, s hazudna, ha azt mondaná, nem esik jól, hogy a férfi ilyet mond neki. </div>
<div>
− Mondj valamit, amiből rájövök, hogy ki vagy – fűzi össze maga előtt két karját a lány.</div>
<div>
− Ígérd meg, hogy nem fogsz felállni és kimenni, miután elmondtam. </div>
<div>
− Megígérem – bólint egyet Brooke, aztán előrébb hajol. – Na?</div>
<div>
Az ismeretlen követi a példáját és ő is előrébb hajol, tekintetük ismét találkozik, a férfi mosolyog. Őszinte mosoly van az ajkán, amitől megrémül a lány. Tudja, mi fog következtetni.</div>
<div>
− <i>Brooke Davis egy nap majd meg fogja változtatni a világot, és nem vagyok biztos benne, hogy ő is tudja.</i></div>
<div>
Brooke felpattan, Lucas követi a példáját és a fülke ajtaja elé lép, hogy még véletlenül se meneküljön el a lány. </div>
<div>
− Lucas! – figyelmezteti Brooke a másikat. </div>
<div>
− Megígérted – emlékezteti a lányt az ígéretére, mire Brooke sértődötten helyet foglal ismételten. </div>
<div>
Lucas ajkait elhagyja egy halk sóhaj, aztán ő is helyet foglal volt szerelmével szemben. Várakozóan néznek egymásra, egyikük se tudja, hogy mit mondjon a másiknak, most, hogy kiderült ki-kicsoda valójában. A férfi rögtön felismerte a lányt, még ha 15 év is telt el azóta, hogy utoljára látta. Sose fogja elfelejteni azt a bankettet, nehéz is lenne, hiszen tudja, mélységesen megbántotta akkor a lányt. </div>
<div>
− Szóval, hogy vagy mostanság? – töri meg a csendet Lucas hirtelen, kezeivel beletúr szőkésbarna hajába. </div>
<div>
Brooke gúnyosan felnevet.</div>
<div>
− Ez most komoly, Lucas? – nevet a lány. – <i>Fergetegesen</i> vagyok, csak tudod nem számítottam arra, hogy egy kellemetlen ismerős meg fogja zavarni a nyugodt vonatútamat. </div>
<div>
− Csak próbálok beszélgetést kezdeményezni, Brooke – feleli halkan a másik.</div>
<div>
− Oké, beszélgessünk. Miről szeretnél beszélgetni, Luke?</div>
<div>
A lány hangszíne gúnyos, amin meg se lepődik már, Lucas. Elmereng egy pillanatra, a bankett estéjén találja magát. Bocsánatot akar kérni az miatt, de nem tudja, hogyan tegye. </div>
<div>
− A bankett estéjén történtekről. </div>
<div>
− Peytont választottad, nincs miről beszélnünk – feleli ridegen a lány. </div>
<div>
− A bankett után két héttel később szakítottunk Peytonnal, nem éreztem már azt, amit az elején, nem voltam szerelmes belé. Megbeszéltük a dolgokat, utána Peyton talált magának valakit, vele, ha jól tudom, még most is együtt van.</div>
<div>
− És hol érint engem ez? </div>
<div>
− Én csak rád tudtam utána gondolni, Brooke. Azóta se találtam olyan lányt, mint te. Téged nem lehet pótolni, különleges vagy és annyira bántott, ahogy bántam veled. Bocsánatot akartam kérni, de sose mertelek felkeresni. </div>
<div>
Brooke alsó ajkai megremegnek, aztán oldalra néz. Az elhaladó tájat kezdi el nézni, szinte már tüntetőleg fordítja el a fejét. Egyszerűen képtelen ránézni a másikra. Lucas felsóhajt.</div>
<div>
− Hallottam, hogy hozzámentél Julian Bakerhez. </div>
<div>
− Jól hallottad – motyogja Brooke. </div>
<div>
− Boldog vagy vele?</div>
<div>
A kérdés hallatán a lány zöld szemei ismét Luke-on állapodnak meg. </div>
<div>
− Van két gyönyörű gyerekünk. </div>
<div>
Most Lucason volt a sor, hogy hangosan felnevessen.</div>
<div>
− Ez nem válasz a kérdésre – rázza meg a fejét. </div>
<div>
− Mégis mit akarsz, mit mondjak? – tárja szét két karját Brooke. </div>
<div>
− Megnevetett téged, mint ahogy én tettem évekkel ezelőtt? </div>
<div>
− Miatta nem sírok – válaszolja végül a lány, célzását pedig Lucas rögtön megérti. </div>
<div>
Néma csend telepedik rájuk, mindketten máson gondolkodnak el. Brooke szinte már magában számolja a perceket, hogy mikorra fog a vonatuk beérni Tree Hillbe. Alig várja, hogy leszálljon a vonatról és soha többet ne lássa, Lucas Scottot. Túl sok keserű emléke van vele kapcsolatban, amiről úgy tűnt, a fiú teljesen megfeledkezett. <i>Kétlem, hogy nem emlékezne arra, hogy hányszor bántott meg</i>, gondolja magában a lány, s óvatosan megdörzsöli a szemeit.</div>
<div>
Lucas szemei megállapodnak a lány kezein, majd akaratlanul is megszólal:</div>
<div>
− Nem viseled a jegygyűrűdet. </div>
<div>
Nem kérdés, kijelentés. Mindketten tudják. Brooke-nak beletelik válaszolni, másodpercekig penge vékony ajkakkal ül, aztán vesz egy nagy levegőt és elmosolyodik. </div>
<div>
− Elváltam – feleli szűkszavúan, aztán ránt egyet a vállán.</div>
<div>
Türelmetlenül várja már Brooke, hogy végre elérjék a végállomást, egyszerűen kellemetlennek érzi az egész helyzetet. <i>Frusztráló</i>, gondolja magában, azonban azt nem tudja eldönteni melyik az idegesítőbb, Lucas vagy a férfi kérdései?</div>
<div>
− Nem akarod újrakezdeni vele? – jön az újabb kérdés, s hirtelen a Davis lány úgy érzi, mintha valami vallatáson lenne. </div>
<div>
− Nem vagyok köteles válaszolni neked, Lucas – mondja halkan a másik. – Feleségedet is így szoktad faggatni? </div>
<div>
− Nincs feleségem – vágja rá Luke gyorsan. Szinte már <i>túl</i> gyorsan.</div>
<div>
Brooke hezitál egy pillanatig, hogy válaszoljon-e a férfi mondatára. Nem válaszol végül, nem látja értelmét. </div>
<div>
− Julian szeret engem, ő újra akarja kezdeni, de én nem érzek már úgy.</div>
<div>
A szőkésbarna hajú férfi hümmög egyet, mintha csak meg lenne elégedve a válasszal. Holott sajnálta a lányt, csak nem fogja azt vele közölni, hiszen Brooke Davis nem szerette, ha sajnálják vagy szánják őt. Túl büszke ahhoz, még ennyi év után is. Ha őszinte akart lenni magával, akkor nem tudta volna megmondani, miért is szólította meg a lányt. Talán a régi emlékek rohamozták őt meg, amikor meglátta Brooke-ot, vagy talán a rég elfeledett érzések jöttek elő benne újra. Tovább gondolkodni ezen, azonban nem tud, ugyanis hirtelen megáll a vonat. Megérkeztek Tree Hillbe. Brooke az első, aki felpattan, cuccait szélsebesen szedi össze, szinte már menekül. Lucas nézi a lányt, nem szól semmit, úgy gondolja már nincs értelme, nem erőlteti. Már az ajtóban van a barnahajú lány, amikor megáll, s lassan hátrafordul.</div>
<div>
− A te szemeidet örökölte – szólal meg halkan. – Sose tudlak elfelejteni, Lucas, mert minden egyes nap, ha belenézek a lányom szemeibe, te nézel vissza rám. </div>
<div>
Brooke keserűen elmosolyodik, szemei csillognak, kevés tartja vissza attól, hogy elsírja magát. </div>
<div>
− Viszlát, Luke.</div>
<div>
Azzal a mondattal a lány kifordul a fülkéből, s magára hagyja a megdöbbent férfit. Lucas némán figyeli, ahogy Brooke elhagyja a vonatot, aztán arcát a tenyerébe temeti és csak a válla rázkódását lehet látni. Mást nem. </div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<i><span style="font-size: x-small;">írói megjegyzések 2:</span></i></div>
<div>
<span style="font-size: x-small;">Aki számára nem lenne világos, Brooke már a legelejétől kezdve tudta, hogy Lucas az ismeretlen férfi, csak úgy tett, mintha nem ismerné fel. </span></div>
<div>
<span style="font-size: x-small;">Oh, és igen, a bankett után Brooke megtudta, hogy terhes Lucastól, de nem mondta el neki, egészen eddig. That's it.</span></div>
</div>
lina m.http://www.blogger.com/profile/00934418280763355080noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-185539446935258309.post-73814777036474431752019-08-30T09:58:00.002-07:002023-10-31T08:16:17.278-07:00Didn't say back<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8tBtpxRYNwEg8fB4yKAAKGpM0-Apym02g_g4NmhLO_S-Y_4WYcx2-E_i80nfFVqd1MfOien_lMa3En1E5YPA4WUgbZY5sBrnHyGQr1MnhtOSJCikO75y4nC54jBF4UsD-a2aGbNSiIi1N/s1600/didntsayback_by_trulymadly.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="756" data-original-width="945" height="256" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8tBtpxRYNwEg8fB4yKAAKGpM0-Apym02g_g4NmhLO_S-Y_4WYcx2-E_i80nfFVqd1MfOien_lMa3En1E5YPA4WUgbZY5sBrnHyGQr1MnhtOSJCikO75y4nC54jBF4UsD-a2aGbNSiIi1N/s320/didntsayback_by_trulymadly.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<b>DIDN'T SAY BACK</b></div>
<b>fandom: </b>one tree hill [tuti gimi]</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>páros: </b>brooke/lucas</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>műfaj:</b> általános, AU, egyperces, drabble <strike><span style="font-size: x-small;">és</span> <span style="font-size: x-small;">szomorú romantika (?)</span></strike></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>besorolás: </b>+12</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>leírás:</b> Lucas végre kimondta mit érez a lány iránt, azonban Brooke-tól nem azt a választ kapja, mint amire számított.. igazából, nem is kap választ. </div>
<div style="text-align: justify;">
<b>egyéb megjegyzések: </b>rövid egyperces, amit csak puszta "felindulásból" írtam, hogy kiírjam magamból a jelenlegi érzéseimet, ja és ebben az írásban kivételesen Brooke nem szereti Lucast. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>ajánlott zenék: <a href="https://www.youtube.com/watch?v=l7N8xXaAcuk" target="_blank">1</a> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=4JjXAZlaelA" target="_blank">2</a> </b><br />
<div style="text-align: center;">
kellemes olvasást kívánok! x</div>
<a name='more'></a>Ha megkérdezték volna, hogyan kerültek egy egyszerű, hétköznapi beszélgetést követően abba a szituációba, valószínűleg Brooke nem tudott volna rá választ adni. Jelentéktelen dolgokról beszéltek Lucasszal, aztán egyszer csak, minden előzmény nélkül kimondta neki. Ő pedig nem tudott rá választ adni, egyszerűen nem ment neki. Eszébe jutott minden olyan pillanat, amikor Lucas megbántotta őt, és azt a férfi nem vette észre. <i>Vagy csak nem akarta</i>. Tudta, hogy komikus látványt nyújtott azzal, hogy ajkai félig nyitva voltak a meglepettségtől, s azzal is tisztában volt, hogy tekintete döbbenetet sugárzott. Nem tudott mit mondani, hazudni nem akart, mert azzal csak még jobban megbántotta volna Lucast, ráadásul nem lett volna képes arra, hogy visszamondja neki. Főleg a nemrég történtek után, szimplán üres hazugságnak érezte az egészet. Hetekkel azelőtt ölni tudott volna, hogy azt a bizonyos szót hallja a férfitől, de most? Semmit nem érzett, csak ürességet, csalódottságot és keserűséget. Csalódott magában, mert nem tudta neki megmondani időben, hogy fontos volt számára, még valamikor hetekkel azelőtt. Brooke sose volt jó az érzései kimutatásában, azt ő is tudta magáról, no meg a legjobb barátja, Peyton is. Túl sok volt számára az elmúlt hónapok eseményei, egész egyszerűen betelt nála az a bizonyos pohár. Már nem tudta elviselni a hangulatingadozásait, különféle válaszait, kifogásait és szinte biztos volt benne, hogy Lucas se tudta, mit szeretne. Akkor ő, Brooke Davis honnan tudja? Elege volt. Végre valakinek az első választása szeretett volna lenni, hiszen ő nem egy b-terv, vagy egy második opció. Szüksége van valakire, aki viszont akarja őt, s akinél végre első lehet, és nem kell azon aggódnia, hogy átveszik a helyét, vagy éppen lecserélik. Magának se szerette volna bevallani, de tudta, hogy csak szenvedett volna abban a kapcsolatban, mindig úgy érezte volna, hogy nem elég jó a férfinek. Megakart volna Lucasnak felelni.<br />
<div>
<i>Jobb ez így?</i> Kérdezte magában, miután nem mondta vissza azt a bizonyos szót. Nézőpont kérdése, neki jobb, de a Lucasnak? Az már nem fontos, döntötte el magában Brooke. Most végre figyelhet magára és a céljaira is. Talán idővel elfelejti az egészet, s majd könnyed, kellemes gimis emléknek fogja fel a dolgot. Addig is, ha netán rá fog gondolni, mosollyal az arcán fogja letörölni a könnyeit. Mint ahogy mindig is tette, mert Brooke Davis egy erős nő volt, aki nem akarta, hogy mások gyengének lássák őt.</div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div>
<div>
<i>− Szeretlek – mondta neki Lucas halk hangon, tekintetét egy percre sem vette le a másikról.</i></div>
<div>
<i>Brooke nem mondta vissza. </i></div>
<div>
<i>(Soha nem is fogja.)</i></div>
</div>
</div>
lina m.http://www.blogger.com/profile/00934418280763355080noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-185539446935258309.post-44163228163155917412019-05-05T08:42:00.003-07:002023-10-31T08:16:05.684-07:00Wait for Me<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8A7M3hpE1DKK1-18Oz72AAdpMYVIoXlqHCkMWfnqzzsLL7Ile5n8NbB1Nn-vAuQ5c9mgRENy_WurElKfzmncC4FS0hwKu4dH8tefhoDMpCmOYZY0SOWU_6FTkrbzqWbY4WEwjx5lobq90/s1600/dramione+fic_by_trulymadly.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="756" data-original-width="945" height="256" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8A7M3hpE1DKK1-18Oz72AAdpMYVIoXlqHCkMWfnqzzsLL7Ile5n8NbB1Nn-vAuQ5c9mgRENy_WurElKfzmncC4FS0hwKu4dH8tefhoDMpCmOYZY0SOWU_6FTkrbzqWbY4WEwjx5lobq90/s320/dramione+fic_by_trulymadly.jpg" width="320" /></a></div>
<b>WAIT FOR ME</b></div>
<b>fandom: </b>harry potter </div>
<div style="text-align: justify;">
<b>páros: </b>draco/hermione</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>műfaj:</b> általános, AU, és tömérdek szomorúság</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>besorolás: </b>+12</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>leírás: </b>Draco és Hermione újból találkoznak, Fred Weasley temetésén.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>figyelmeztetések: </b>ooc!Draco és ooc!Hermione, nem annyira, de szerintem elég OOC lettek </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>egyéb megjegyzések: </b>kedvet kaptam egy szomorú Dramione novellához, amit aztán gyorsan meg is írtam, <u>elég rövid</u> lett, szóval előre is bocsánat érte. igazából nem is tudom mi ez, váratlanul írtam meg, so.. ja, és mivel közeledik a <span style="font-size: x-small;"><strike>tél</strike> </span>vizsgaidőszak, így valószínűleg nem mostanában lesz új novella a blogon, de sietek vissza, addig is a <b>wip menü</b>nél (alul) megnézhetitek mikre számíthattok a közeljövőben tőlem! ❤<br />
<b>ajánlott zenék: <a href="https://www.youtube.com/watch?v=LrWwtU7iyl0" target="_blank">1</a> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=xd9LpME3jnk" target="_blank">2</a> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=jFg_8u87zT0" target="_blank">3</a></b><br />
<div style="text-align: center;">
jó olvasást kívánok mindenkinek! x</div>
<a name='more'></a>Hermione Granger legelől ül, tekintete üres, kezei az ölében pihennek. Szorosan fogja a hófehér zsebkendőt ujjai között. Egy sóhaj hagyja el az ajkait, szemeit ismételten megtörli, immáron ötödszörre. Óvatosan oldalra sandít és Ronra pillant, aki megállíthatatlanul zokog, csakúgy, mint a Weasley család többi, élő tagja. Harry a lány másik oldalán ül, viszont a többiekkel ellentétben ő csak némán mered az előttük lévő fekete koporsóra. Harry nem sír, már nem tud.<br />
Fred Weasley halála mindenkit megrázott, Hermione egyszerűen képtelen elhinni, hogy Fred már nincs köztük többé. Ürességet érez magában, úgy érzi az egyik családtagját vesztette el. És valóban így van. Próbál nem Fred halálára gondolni, de egyszerűen csak azon jár az esze, hogy vajon mit érezhetett a férfi, mikor ráküldték a halálos átkot. Tudta vajon előre, hogy nem fogja túlélni a roxforti csatát? <i>Nem, nyilván nem. </i>Senki nem számított rá, hogy meghal. Kezei megremegnek, nagyot nyel és felpillant az égre. Három fekete varjú száll az égen, szemtelenül kárognak, mintha csak a következő áldozatukra várnának. De, ez lehetetlen, a lány csak beképzeli magának.<br />
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Hangfoszlányok ütik meg hirtelen a fülét, tudja, hogy lemarad a pap beszédéről, de már nem bírja tovább. Túl sok ez az egész, megterhelő. Óvatosan hátrapillant a válla fölött. Hatalmas a tömeg, sokan teszik tiszteletüket Fredért. A legtöbben hátul állnak, s ekkor észreveszi <i>őt</i>. Nem nehéz kiszúrni a tejfölszőke hajat, még ha az illető takarásban is akar maradni. Hermione pedig tudja, hogy az exmardekáros nem akarja, hogy észrevegyék őt. De, Hermione észreveszi, mindig észreveszi. Összetalálkozik a tekintetük, eggyé válik a barna és a szürke szín. Draco nem fordítja el a fejét, állja a lány tekintetét. A barnahajú boszorka elvörösödik és úgy dönt, inkább előre fordul. <i>Majd később beszélek vele</i>, gondolja magában, miközben azt figyeli, ahogy felemelik Fred koporsóját. Elindul a menet, Hermione remegő lábakkal feláll és követi Harryt, aki Ron mögött ballag. Az exgriffendéles férfi váratlanul hátrafordul.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Jól vagy? – kérdi Harry.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hermione nem válaszol, már nem a temetésen van.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Kint ül a kastély lépcsőjén, barna szemeivel figyeli, ahogy a professzorok eltávolítják a kőtörmelékeket az útból. Pihenőt tart éppen, amikor megüti egy ismerős hang a füleit.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>– Jól vagy?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Hermione felnéz és Draco Malfoyjal találja szemben magát. Meg akarja kérdezni, mit keres a férfi itt, de nem teszi. Nyilván, ő is segít a Roxfort újjáépítésében. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>– Ne tegyél úgy, mintha érdekelne téged, Malfoy. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A tejfölszőke hajú férfi megfeszül, arcán bűntudat suhan át, amit furcsának tart a lány. Draco felnéz az égre, tekintete meg akad három varjún, akik a kastély felett szállnak. Aztán ismételten az előtte ülő boszorkára tereli szemeit. Kínos a csend, nem tudják mit mondjanak egymásnak. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>– Sajnálom – nyögi ki végül a férfi.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Egyikük sem tudja, mire érti pontosan Draco, de Hermionét nem is érdekli. Minden további szó nélkül feláll, és otthagyja a másikat. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
A fiatal lány kizökken az emlékeiből, s ismételten a temetésen találja magát, Harry aggódva figyeli őt, így Hermione csak egy aprót bólint, hogy tudassa a másikkal, minden rendben van. Pedig ez nincs így. Harry egy utolsó pillantást vet rá, aztán tovább indul. Hermione követi őt, mint mindig.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Késő este van, amikor Hermione visszamegy Fred sírjához. Tudja, hogy ott lesz, hiszen a temetésnek már rég vége van, mindenki elment, csak Draco és Hermione vannak a temetőben. Az exmardekáros szótlanul áll a fekete márvány sírkő előtt, szinte beleolvad a környezetbe. Lassú léptekkel halad végig a temetőn a lány, aztán megáll Draco mellett és összefonja két kezét maga előtt. Egyikük sem szólal meg, nem akarják megtörni a nyugodt csendet. Rég nem volt ilyenben részük. Draco kinyújtja karját és ujjaival lassan végig simít az aranyozott betűkön, amik a Fred Weasley nevet alkotják. Hermione ajka megremeg. Sóhajt egyet, Draco pedig leengedi a karját maga mellé. </div>
<div style="text-align: justify;">
– Holnap lesz a tárgyalásom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Draco váratlanul szólal meg, Hermione akaratlanul is a férfi felé fordul, aki viszont még mindig egyenesen előre néz. </div>
<div style="text-align: justify;">
– Tudom – válaszolja szűkszavúan a lány. </div>
<div style="text-align: justify;">
– Valószínűleg, pár hónapra az Azkabanba kerülök. </div>
<div style="text-align: justify;">
– Tudom – mondja ismét Hermione, immáron halkabban. </div>
<div style="text-align: justify;">
Draco nem válaszol. Zsebre teszi két kezét. </div>
<div style="text-align: justify;">
– Jól vagy? – kérdezi Hermione hirtelen. </div>
<div style="text-align: justify;">
Fogalma sincs a lánynak, hogy jött neki, hogy megkérdezze a férfit a hogyléte felől. Nevetségesnek érezte magát. <i>Mégis, hogy lenne? Nyilván szarul van. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
– Anyámon kívül, senki nem fog engem várni az Azkaban után – feleli Draco, a lány pedig kelletlenül látja be, hogy bizony igaza van az exmardekárosnak. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mondani akar neki valamit, bármit, de Hermione nem tudja mit kellene. Gondolatmenetét egy erőteljes zokogás szakítja félbe. Barna szemeivel Dracóra pillant, akinek a válla szinte rázkódik a zokogástól. Megtört az aranyvérű férfi, pont előtte, egy sárvérű előtt. Hermione önkéntelenül cselekszik, két karját átfonja a Draco nyaka körül és szoros ölelésbe zárja őt. Hagyja, hogy a vállán sírja ki minden bánatát, fájdalmát, szinte már átérzi a férfi érzéseit. Draco erősen szorítja a lányt, arcán megállíthatatlanul folyiknak végig a könnyei. Mindent elrontott, kegyetlenül meg fog fizetni a tetteiért. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hermione nem tudja megmondani, hogy hány perce lehetnek egymás karjaiban, elvesztette az időérzékét. Hatalmas sajnálatot érez a férfi iránt, annak ellenére is, hogy az iskolás éveit Draco teljesen megkeserítette. De, ő csak egy gyerek volt, nem volt választása. Sodródott az árral, s ezért most keményen megfizet.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Megvárlak majd – feleli végül Hermione.</div>
<div style="text-align: justify;">
Draco pedig hisz neki.</div>
</div>
</div>
lina m.http://www.blogger.com/profile/00934418280763355080noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-185539446935258309.post-40196313288279919652019-04-09T04:42:00.001-07:002023-10-31T08:15:54.563-07:00We'll always have Madrid<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiH6aEckn6vIGZSgr8-Ahtv-UW42OeBfmqQLZH-fERub5eG1uPgIa5blbunCGCVHwahVYVTsbPr8RpYPTl1NYxB0UspgWA3M8GhujpGU4KPKPjx1DfP6jplaOFNHhNchmT2h6q2i09DURsB/s1600/you+dont+love+him_by_trulymadly.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="756" data-original-width="945" height="256" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiH6aEckn6vIGZSgr8-Ahtv-UW42OeBfmqQLZH-fERub5eG1uPgIa5blbunCGCVHwahVYVTsbPr8RpYPTl1NYxB0UspgWA3M8GhujpGU4KPKPjx1DfP6jplaOFNHhNchmT2h6q2i09DURsB/s320/you+dont+love+him_by_trulymadly.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b>WE'LL ALWAYS HAVE MADRID</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>fandom:</b> pretty little liars </div>
<div style="text-align: justify;">
<b>páros:</b> spencer/caleb</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>műfaj:</b> általános, AU, romantikus (mondhatni)</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>besorolás:</b> +12</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>leírás:</b> Spencer mindig is azt mondogatta magának, hogy nem kedveli őt úgy, nem tetszik neki, de, akkor miért gondol rá egyfolytában? És miért kísérti őt a Madridban eltöltött nap?</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>figyelmeztetések: </b>kivételesen nincsen, max enyhe smut a végénél, de nem is igazán mondanám annak, no meg Spencer folyamatos önmarcangolása <strike><span style="font-size: x-small;">(figyelmeztetésnek számít egyáltalán?)</span></strike></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>egyéb megjegyzések: </b>a novella a <b>6x10</b> után játszódik <b>2 évvel, és fél évvel </b>az után, hogy Caleb és Spencer Madridban összefutottak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>ajánlott zenék:</b> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=jL-bFm9vdd4" target="_blank">1</a> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=rAEmpGPYpZ8" target="_blank">2</a> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=ABFz2Qag6Dw" target="_blank">3</a> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=OIKO5n8f9Xg" target="_blank">4</a> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=nt26yjdItdA" target="_blank">5</a> (+ a sztoriban említett <a href="https://www.youtube.com/watch?v=gJQTd0aoqHY" target="_blank">zene</a>)</div>
<div style="text-align: center;">
jó olvasást kívánok! x<br />
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: center;">
<i>MADRID ÖRÖKKÉ A MIÉNK LESZ</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Spencer Hastings mostanában gyakran kapja magát azon, hogy különböző helyeken elmerül a gondolatai világában. Legutóbb az egyik metrószerelvényen beszélt magában és nézték őrültnek, most pedig egy taxi hátsó ülésén próbál dűlőre jutni magával kapcsolatban. Szemeivel az ablakon lassan lefolyó esőcseppeket nézi, miközben kezeit idegesen tördeli. Nem érti mi van vele, soha nem szokott ilyen lenni. Utoljára akkor nem tudott magán kiigazodni, amikor Toby iránt kezdett érzéseket táplálni, de az már nagyon rég volt. Azóta két év eltelt, ő pedig most Washingtonban van és a karrierjét építgeti. Minden más lett. </div>
<div style="text-align: justify;">
A taxi hirtelen megáll, Spencer elszakítja a tekintetét az ablakról és előre néz. Piros a lámpa. <i>Várakozik. Ő is, a taxis is. De nem egy dologra várnak.</i> Ismételten gondolatok ezrei lepik el a fejét, s megdörzsöli fáradtan a szemeit. <i>Tényleg, mire várakozik ő?</i> Még maga, a nagy Spencer Hastings se tudja megfogalmazni. Most, évek óta először érzi magát bizonytalannak, ami nagy szó nála. Elindul a taxi, a sofőr belenéz a visszapillantó tükörbe, őt figyeli a tekintetével. Látja rajta, hogy valamin rágódik. </div>
<div style="text-align: justify;">
– Minden rendben? – kérdezi a taxis.</div>
<div style="text-align: justify;">
Na, ez az a kérdés, amit Spencer nem akart hallani. <i>Persze, hogy akkor pont felteszi.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
– Igen – próbál mosolyogni a lány. – Csak elgondolkodtam. </div>
<div style="text-align: justify;">
– Ó, értem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Spencer nem válaszol, nem akar. Mindketten érzik, tudják. Újból kitekint az autó ablakán, gondolatai ismételten más helyen járnak. Arra a napra gondol, amikor Madridban voltak és együtt nézték meg a napfelkeltét. Ajkaira akaratlanul is kiül egy mosoly, s Spencer tudja, hogy ez baj. Újból elmondja magában a szokásos mantráját, amit már hetek óta folyamatosan csinál, ha éppen <i>rá</i> gondol. <i>Nem kedvelem őt úgy, nem tetszik nekem.</i> Csak barátok. Caleb csak egy barát, semmi több, igaz? <i>Igaz?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
A taxi hirtelen megáll, Spencer kifizeti az utat és szélsebesen távozik a kocsiból, mert nem akarja megválaszolni a saját kérdéseit.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: justify;">
Már megint azon kapja magát, hogy Calebet nézi. Egy elegáns étteremben vannak, a szokásos péntek esti, baráti találkozásukat tartják. Mert a barátok egy étterembe mennek és vörösbort iszogatnak, igaz? <i>Micsoda hazugságban élnek</i>, gondolja magában Spencer majd belekortyol a poharába. A vörösbor kellemesen bizsergeti az ízlelőbimbóit, már régen volt, hogy utoljára ilyen alkoholt ivott (amikor Madridban voltak Calebbel). A pincér lerakja eléjük a rendelt ételeiket, aztán magukra hagyja őket. Ketten vannak, meg a vörösboros poharak, ami már négy. Spencer hirtelen ráeszmél, hogy zavarba van, ugyanis csak akkor szokott felesleges dolgokat megszámolni. Most is így van. Kellemesen elbeszélgetnek mindenről, Spencer elmeséli neki milyen volt a napja, Caleb pedig szintén ugyanígy tesz. Remekül eltudnak szórakozni, élvezik egymás társaságát. </div>
<div style="text-align: justify;">
Spencer tölt magának egy újabb adag vörösbort, majd felpillant. Találkozik a tekintetük, Caleb rámosolyog, míg a lány szótlanul nézi őt. Szinte már elemzi. Soha nem gondolta volna, hogy a legjobb barátnője volt barátja után fog sóvárogni. <i>Tényleg, vajon mi lehet Hannával?</i> Utoljára az egyik képmegosztó oldalon látott róla és Jordanről képet, amint az Eiffel-torony előtt pózolnak. Hanna tovább lépett, de vajon Caleb is? Spencer kétségbeesetten meg akarja kérdezni a férfitől, hogy még mindig szereti-e a lányt, de nem teszi. <i>Soha nem teszi. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Caleb váratlanul megtöri a csendet, felfigyel arra, hogy Spencer megállás nélkül őt nézi.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Mi az, Spence? – jön az ártatlan kérdés, Caleb hangja lágy, kellemes. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Azt akarom, hogy megcsókolj.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
– Semmi – válaszolja végül, mert soha nem azt mondja ki, amit éppen gondol. – Éppen Madridon járt az eszem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Már <i>megint</i> Madrid. Spencer legszívesebben lefejelte volna az asztalt. Miért jár mindig az esze Madridon? De tényleg, miért? Nem akarja megválaszolni gondolataiban ezeket a kérdéseket, inkább egy nagyot kortyol az italából. <i>Mintha az lenne a jó megoldás a problémáira.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
– Sokszor gondolok én is Madridra – mereng el Caleb. – Szép időt töltöttünk ott. </div>
<div style="text-align: justify;">
– Nyáron visszamehetnénk – mondja Spencer. – Aztán utána mondjuk elmehetnénk Veronába is. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Persze, menjünk a szerelmesek városába, bravó Spencer</i>, mondja magában a lány és most már kezd egyre jobban megijedni magától. No, meg az érzéseitől is. Caleb pár másodpercig néma tekintettel fürkészi a másikat, aztán kuncog egyet. Spencer megkönnyebbül.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Verona szép hely – bólint egyetértően a férfi.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egymásra mosolyognak és egymást nézik. Talán egy kicsit túl sokáig is néznek egymásra, hogy azt mondhassák ők csak barátok. </div>
<div style="text-align: justify;">
Spencer kezében megáll a borospohár, ajkait megnyalja és közben azon gondolkodik, vajon milyen lehet Caleb csókja. És akkor jön a szokásos mantrája: <i>Nem kedvelem őt úgy, nem tetszik nekem.</i> </div>
<div style="text-align: justify;">
De, amikor Caleb lába véletlenül megérinti az övét, s Spencer zavarában a fehér asztalterítőre önti a maradék vörösborát, akkor ott azért elgondolkodik, hogy talán hazudik saját magának. És mindenki másnak is <i>(Calebnek)</i>. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: justify;">
A kedvenc kávézójánál ül az egyik kinti asztalnál és azt várja, hogy a rendelt feketekávéja kihűljön. Jobb kezében a telefonja van, ahol éppen az egyik képmegosztó alkalmazás van megnyitva. Caleb profilját nézi és Spencer hirtelen úgy érzi magát, mint egy megszállott zaklató, pedig csak a férfi legutóbb feltöltött képe alatti kommenteket olvassa. Az <i>ő</i> hozzászólását keresi, ugyanis Hanna néhanapján egy-két megjegyzést otthagy Caleb képei alatt. De, csak azoknál, ahol nincsen Spencer bejelölve. Nyilván nem tetszik neki, hogy a legjobb barátnője sok időt tölt a volt barátjával, bár eddig még nem kapott Hannától üzenetet ezzel kapcsolatban. Spencer megfújja a kávéját, majd óvatosan a szájához emeli és aprót kortyol belőle, aztán leteszi a csészét. Még mindig úgy érzi nem tud kiigazodni magán, vagy csak nem akarja bevallani magának az érzéseit. Túlságosan makacs. </div>
<div style="text-align: justify;">
Tovább marcangolná magát, azonban váratlanul egy ismerős hang szakítja meg a gondolatmenetét, Spencer pedig ijedten zárja le a telefonját. <i>Mint, akit rajtakaptak valami illegális dolgon. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
– Hadd találjam ki, egy erős fekete Hastingsnek? – Mona jelenik meg a lány asztala előtt, hangja vidáman cseng. <i>Túl vidáman.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Spencer egy erőltetett mosollyal az arcán pillant fel a másikra. </div>
<div style="text-align: justify;">
– Mona – jelenti ki. – Micsoda kellemes meglepetés. </div>
<div style="text-align: justify;">
– Én inkább jegeskávé párti vagyok – mondja tovább Mona, figyelmen kívül hagyva Spencer előző mondatát.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Persze, mert te magad is jeges és hideg vagy</i>, akarná mondani a Hastings lány, de inkább lenyeli a mondandóját. Mona minden további kérdés nélkül helyet foglal Spencerrel szemben, aztán rendel magának egy közepes méretű jegeskávét és csokis brownie-t. A Hastings lány kelletlenül fűzi össze két karját maga előtt, s látszik rajta, hogy szívesebben lenne máshol. Monát ez nem érdekli.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Hogy megy a tanulás? – kérdi Mona, mintha ez egy baráti csevej lenne.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Miért nem térsz inkább a lényegre? – dönti oldalra a fejét, Spencer. – Hagyjuk ezt az egész körítést és áruld el, hogy mit akarsz, Mona. </div>
<div style="text-align: justify;">
A feketehajú lány ártatlanul beleiszik a jegeskávéjába, majd utána válaszol.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Nem is tudtam, hogy a használt cuccokat szereted, Spence.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mona hangja olyan kellemesen és barátságosan cseng, hogy Spencer erős késztetést érez arra, hogy arcon csapja a lányt. De nem teszi, mert Spencer Hastings nem egy olyan lány. Mona ajkain egy féloldalas vigyor van. Mindketten tudják, mire értette a feketehajú lány a mondatot. Spencer kortyol egyet a kávéjából, majd nyugodt hangon megszólal.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Nem tudom mire gondolsz – válaszolja. – Barátok vagyunk, Calebbel. Nem kedvelem őt úgy, nem tetszik nekem. </div>
<div style="text-align: justify;">
– Ó, hát persze – feleli Mona. – Én is szeretnék olyan barátot, aki elvisz egy étterembe borozgatni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Spencer előre dől, szemeit összeszűkíti.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Keress új hobbit magadnak, követni másokat már nem menő. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mona feláll, megragadja a csokis brownie-t és a jegeskávéját. </div>
<div style="text-align: justify;">
– Nem követtelek, pont arra jártam és megláttalak titeket – mondja a lány. – Mellesleg, nem én vagyok az, aki mások profilját és képeit nézegeti. Legyen szép napod, Spencer.</div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán otthagyja a másikat és sarkon fordul egy elégedett mosollyal az arcán. Spencer megforgatja a szemeit, s vesz egy mély levegőt. Utálja, amikor másnak van igaza és azt is utálja, ha nem ő jön ki nyertesként egy veszekedésből. Mondani szeretné magában a szokásos mantráját, de valamiért nem megy neki. <i>Miért nem tudja mondani?</i> </div>
<div style="text-align: justify;">
Spencer megmasszírozza az orrnyergét, majd úgy dönt, rendel magának valami erősebbet egy feketekávénál. </div>
<div style="text-align: justify;">
Vörösbort rendel. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: justify;">
Spencer unott tekintettel nézi a tévé képernyőjét, miközben a kezében egy vörösboros pohár pihen. Mellette Caleb némán figyeli a közösen kiválasztott krimi filmet. Mindketten szeretik a bűnügyeket, ezért döntöttek egy olyan témájú filmnél. Előttük, az asztalon egy pizzás doboz hever és egy kibontott vörösbor, a közös kedvenc italuk. Spencer már túlságosan klisésnek érzi az egész helyzetet. Már megint elmereng és már megint Madridon jár az esze.</div>
<div style="text-align: justify;">
Iszik egy kortyot a poharából. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Madridban vannak, ő az erkélyen áll, Caleb pedig vele szemben.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Iszik még egy kortyot.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Egy étteremben vannak, ahol spanyol zenére táncolnak. Caleb megforgatja, Spencer hangosan felnevet.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Újabb kortyot iszik.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A hotelszobában vannak, a háttérben Barns Courtney – Sinners zenéje szól. Spencer mezitláb táncol a márványpadlón. Forog, nevet, énekel. Felszabadultnak érzi magát. Caleb nevetve nézi őt. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Még egyet kortyol a vörösborból, aztán hirtelen megszédül. Megüti az alkohol, szemeit lehunyja, majd elszámol tízig és újból kinyitja. Calebre pillant, aki mintha csak megérezné, hogy őt nézik, leveszi a tekintetét a tévéről és Spencerre irányítja. Összenéznek.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Mi az? – kérdi Caleb.</div>
<div style="text-align: justify;">
Spencer megrázza a fejét.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Elmegyek felbontok még egy üveggel, mindjárt jövök – mondja a lány.</div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán minden további szó nélkül feláll és a konyhába sétál. Beérve a a helyiségbe, kinyitja az italos vitrint és kiemeli az egyik vörösboros üveget, amit ki is nyit. Azonnal megtölti a poharát és beleiszik az alkoholos italba. El akarja tompítani a gondolatait az alkohollal, nem akar többet arra gondolni, hogy mit érez Caleb iránt. Úgy érzi lassan az egész az őrületbe kergeti. <i>Miért hazudnak még mindig egymásnak? </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Újabb adag bort tölt a poharába, lassan már azt gondolja magáról, hogy alkoholista lesz. <i>Lehet már az is vagyok.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Halk lépteket hall, nem akar megfordulni, inkább továbbra is előre néz, de nem nyúl a pohárért. Aztán megérzi maga mögött a másikat. Caleb megáll mögötte. <i>Újabb klisé.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Spencer úgy érzi mondania kell valamit. <i>Bármit. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
– Mindjárt megyek vissza – mondja végül. Caleb lép egyet. Még közelebb van.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem mond semmit sem, hanem csak két karját átfonja Spencer dereka körül és magához húzza. A barnahajú lány reflexszerűen lehunyja a szemeit. <i>Nem kedvelem őt úgy, nem tetszik nekem</i>, ismétli el magában a szokásos mantráját, de amint megérzi Caleb ajkait a nyakán, a mantrája valahogy elfelejtődik és kellemetlenül állapítja meg, hogy igenis kedveli Calebet úgy és tetszik is neki a férfi. A jelek szerint pedig kölcsönös az érzés.</div>
<div style="text-align: justify;">
Caleb gyengéden, felfelé haladva végigcsókolja a lány nyakát, akinek az ajkait jól eső sóhajok hagyják el. Élvezi a kialakult helyzetet. Aztán a férfi eléri a lány ajkait és maga felé fordítja a fejét, ajkuk pedig összeér. Spencer nem ellenkezik, akarja. <i>Nagyon is. </i>Szüksége volt arra, hogy valaki őt is viszont akarja. Láthatóan meg is kapja. </div>
<div style="text-align: justify;">
Spencer kezéből kicsúszik a megtöltött borospohár és a földön landol. Apró darabokban végzi, a vörösbor pedig lassan szétfolyik a járólapon. Egy percre sem veszik le egymásról kezeiket, Caleb egyre lejjebb viszi sajátját, Spencer pedig kellemesen felsóhajt. A kiömlött vörösbor lassan eléri a lány lábát. <i>Már csak pár centi</i>. Mindkettejük pólója a földön landol az üvegszilánkok mellett. Az óra hangosan kattog a háttérben, a tévé még mindig szól. De, ők ketten már máshol járnak. <i>A fellegekben? Talán. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
A kiömlött vörösbor eléri Spencer talpát, pont akkor, amikor Caleb a lány alsóneműjébe csúsztatja az egyik kezét. Aztán megszűnik számukra a külvilág. Csak ők vannak, csak ők számítanak. Más senki. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mindig azt mondta magában, hogy nem kedveli őt úgy, nem tetszik neki. Pedig de, kedvelte őt. Nagyon is.</div>
<div style="text-align: center;">
<i>"Valaki egyszer azt mondta, hogy maradjak távol azoktól a dolgoktól, </i><i>amik nem az enyémek.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>De, tényleg a tiéd volt, hogy ha engem akart?"</i></div>
<div>
<br /></div>
</div>
lina m.http://www.blogger.com/profile/00934418280763355080noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-185539446935258309.post-24740328953408653922019-03-10T05:14:00.003-07:002019-03-21T13:37:24.719-07:00Talking Body<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimarGKgvxuqnGsgljbKnfyCFOD4xv9Pv7xQmRRpTithpQJ65sAfPDEWurpwoZ-geXc_R1ydcwofG6Vm2y2xz7Pgp6iztxDBzq_zZJrYSuHrCqNSg9q-D3oNCG0kqiQn4TDVD1jY_b0eHdL/s1600/talking+body_by_trulymadly.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="756" data-original-width="945" height="256" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimarGKgvxuqnGsgljbKnfyCFOD4xv9Pv7xQmRRpTithpQJ65sAfPDEWurpwoZ-geXc_R1ydcwofG6Vm2y2xz7Pgp6iztxDBzq_zZJrYSuHrCqNSg9q-D3oNCG0kqiQn4TDVD1jY_b0eHdL/s320/talking+body_by_trulymadly.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b>TALKING BODY</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>fandom:</b> umbrella academy</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>páros:</b> klaus hargreeves x saját karakter x diego hargreeves </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>műfaj: </b>AU<b>, </b>erotikus<b>, </b>PWP (Porn with Plot, kivételesen) és picit songfic</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>besorolás:</b> <i><b>explicit, szigorúan +18.</b></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>leírás: </b>a testek beszélnek, legalábbis az övéké igen, avagy egy átlagos, szombat esti buli is teljesen fel tud borulni egy vagon alkoholtól és drogtól. következmény? valószínűleg, meggondolatlan cselekedetek.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>figyelmeztetések:</b> <b>tw:</b> <i>erős drog és alkohol használat, threesome (hármas szex)</i>, knife kink (kés fétis), biting kink, és minden egyéb mocsok, ami éppen eszembe jutott. <strike><span style="font-size: x-small;">szóval ja, ez durva. </span></strike></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>egyéb megjegyzések: őszinte leszek,</b> ezt a novellát azért írtam meg, hogy a határaimat feszegessem, hogy meglássam meddig tudok elmenni írás terén. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>fontosabb megjegyzés:</b> szeretném leszögezni, hogy nem támogatom, <b><i>sőt</i></b> szigorúan a drog használata ellen vagyok. <u>az írásomat nem azért írtam, hogy a drog használatát istenítsem. </u></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>ajánlott zenék:</b> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=nlYbDjwBe2Y" target="_blank"><b>1</b></a> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=k0qbZttt0lw" target="_blank">2</a> <b><a href="https://www.youtube.com/watch?v=hYi4jkFpRBA" target="_blank">3</a> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=GTISI3Bg4Mc" target="_blank">4</a></b> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=FS_YQB3l3UQ" target="_blank">5</a> <span style="font-size: x-small;">(1, 3, 4, amelyik fontosabb a sztorihoz)</span></div>
<div style="text-align: center;">
jó szórakozást, olvasást hozzá! x<br />
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: center;">
1.<span style="white-space: pre;"> </span>DAY DRUNK INTO THE NIGHT</div>
<div style="text-align: justify;">
<div>
Kritikus tekintettel néz körbe a tömegen, barna szemei megvillannak egy-egy pár láttán, akik túlságosan jól érzik magukat. Egymáshoz dörgölőznek, ajkaik félig nyitva vannak, mintha csak egy béna, nedves csókra vágynának, de mégsem kapják azt meg. <i>Vágyakoznak.</i> Akárcsak mindenki más ebben a klubban. Dübörög a zene, szinte nem is hallja a saját gondolatait, amelyek most leginkább arról szólnak, hogy miért is van még itt, ebben a lebujban. Aztán felpillant és rájön, mikor a látókörébe libben a legjobb barátja, név szerint Klaus Hargreeves. A lány felvonja az egyik szemöldökét, amikor a férfi dob egy hátast a táncparketten. <i>Egyértelműen jól szórakozik, Klaus. </i>Valaki mozgolódni kezd mellette, a személy hangja ismerősen cseng neki, mikor amaz rendel magának egy dupla whiskyt, de nem tudja hova tenni a hangos zene miatt. Felé fordulni viszont nem akar azért se. Várakozik, két karja a bárpulton pihen, miközben továbbra is a táncparkettet figyeli. Sejti, hogy ki van mellette, magán érzi az égető tekintetét. <i>Ne fordulj felé</i>, kántálja magában, de végül mégis megteszi. <i>A francba.</i></div>
<div>
Két barna szempár találkozik egymással, aztán a lány elszakítja tekintetét és újból Klausra irányítja azt, aki immár feléjük igyekszik lihegve. </div>
<div>
– Nem is értem, mit keresek én itt – mondja a lány.</div>
<div>
Klaus felnevet.</div>
<div>
– Hogy kilépj a komfortzónádból – feleli egyszerűen és lehúz egy felest.</div>
<div>
– Vagy inkább legyen egy újabb indokom a szorongásra – válaszolja keserű hanggal a másik.</div>
<div>
– Melody, ne legyél ilyen.</div>
<div>
Szólásra nyitja száját a megszólított, meg akarja kérdezni <i>„mégis milyen?”</i>, de a mellette ülő megelőzi őt.</div>
<div>
– Én sem értem, miért vagyok itt, Klaus – szólal meg Diego Hargreeves, Klaus testvére. </div>
<div>
Csörömpölnek mögöttük a poharak, a csapos éppen újabbakat vesz elő, Melody számára felerősödik a zene, szinte már fáj a feje tőle. Fintorog, de nem tudja eldönteni pontosan miért is. </div>
<div>
– Hogy jól érezd magad! – nevetés hagyja el Klaus ajkait, hófehér fogsorát megvillantja.</div>
<div>
Melody és Diego összenéz egy pillanatra, mindketten ugyanarra gondolnak. Már megint be van állva a másik férfi. </div>
<div>
– Diego és a jól érzés két külön fogalom, Klaus – Melody gúnyos hangja tölti be a teret, nyelvével csettint egyet. </div>
<div>
– Mert te aztán nagyon jól szórakozol, Crimson – vág vissza Diego sértett hangnemben. </div>
<div>
A lány elvigyorodik, kihívóan pillant Diegóra. Imádja idegesíteni. </div>
<div>
– Jól fogok, ha végre valami erősebb piát kapok – Melody megvonja a vállát. </div>
<div>
Hirtelen koccanás hallatszik, mindketten megugranak és a közöttük állóra tekintenek. Klaus mindkettejük felé egy-egy poharat csúsztat. Melody érdeklődve nézi az italt, Diego viszont azonnal lehúzza. </div>
<div>
– Ettől majd beindul a buli – vigyorog Klaus, aztán bevesz egy ecstasy tablettát. </div>
<div>
Végül Melody is lehúzza az italt, amely azonnal égetni kezdi a nyelőcsövét, ám mellette valami mást is érezni kezd. Meg akarja kérdezni a legjobb barátját, hogy mit tett még bele, de nem tudja, ugyanis Klaus már rég visszatért a táncparkettre vonaglani. </div>
<div>
Kellemes érzés és forróság járja át a testét, kiszáradtnak érzi a száját, így Melody újabb kör italt rendel magának. Aztán még egyet, és még egyet. A felesek könnyen csúsznak le a torkán, mintha sima víz lenne. Diegóra pillant, még mindig mellette ül és hunyorogva nézi a táncoló tömeget. Mintha keresne valakit. Melody hátrafordul, pont akkor, amikor a csapos újabb pohár italt rak le eléjük. </div>
<div>
– Én ezt nem rendeltem – értetlenkedik a lány, a csapos pedig balra mutat, ahol Klaus áll és vigyorogva integet neki. </div>
<div>
– Aha – bólint lassú mozdulattal Melody, majd oldalba böki Diegót. </div>
<div>
– Hmm? – kérdőn néz rá a férfi, mire a másik a pohárra mutat.</div>
<div>
– Klaus küldi.</div>
<div>
Mindketten szó nélkül lehúzzák az újabb alkoholos italt. Klaus vigyorogva figyeli őket, a tablettás zacskót vissza csúsztatja a zsebébe. Hagyja, hogy elszabaduljon a pokol. <i>Élvezi. </i></div>
<div>
A gátlások szépen lassan feloldódnak, Melody egyre szélesebben vigyorog, kitűnően érzi magát, a boldogság teljesen átjárja a testét. Diego pedig egyre közelebb csúszik hozzá, miközben újabb és újabb whiskys italt fogyaszt el. </div>
<div>
A zene hangosodni kezd. Mindketten érzik. Sokkal jobban érzékelik a külvilág eseményeit. Tudják, hogy felgyorsult a szívritmusuk, de különösebben nem foglalkoznak vele. Melody megnyalja a kiszáradt ajkait, Diegóra pillant, aki ugyanazt teszi, mint a lány. Kitágul a pupillájuk. Tompán érzékelnek mindent. </div>
<div>
<i>Mi történik?</i>, akarja kérdezni hangosan Melody, de helyette más csúszik ki az ajkán.</div>
<div>
– Táncolunk, Hargreeves? </div>
<div>
Közelebb megy a férfihez, Diego pedig azon mereng, mikor kelt fel a székről a lány. <i>Ilyen gyorsan mozogna? Vagy csak ő lassult le?</i></div>
<div>
– Ha nem taposol el, akkor igen – féloldalas vigyor van Diego arcán, Melody megforgatja a szemeit, aztán talpra rántja. </div>
<div>
Tele van a táncparkett. Mindenki tombol, a szabadság illata ott terjeng a levegőbe. Tove Lo zenéje szól a háttérben, Melody átkarolja Diego nyakát, a férfi két kezét a lány derekára rakja. </div>
<div style="text-align: center;">
<i>Now if we're talking body,</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>You got a perfect one,</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>So put it on me</i></div>
<div>
Melody Crimson túlságosan felszabadultnak érzi magát. Elgondolkodik, hogy mitől lett hirtelen ilyen gátlástalan, aztán eszébe jut a sok ital és inkább felnevet. Vigyorogva pillant fel Diegóra, aki őt nézi, ajkain széles mosoly van. </div>
<div>
Megpördülnek. Kuncognak. Közelebb mennek egymáshoz. Újabb pörgetés. Hangos sikoly. Diego magához rántja. Melody kacarászik, majd pördül egyet. Háttal van a férfinek. Akaratlanul is hozzá simul a másikhoz, együtt mozognak a pörgös ritmusra. Még mindig Tove Lo szól a háttérben. Diego átöleli Melody derekát, még közelebb húzza magához. A lány az ajkaiba harap. </div>
<div>
– Túl közel vagy – pihegi Melody.</div>
<div>
Nem zavarja őt. Élvezi. </div>
<div>
– Ne mondd, hogy nem tetszik – feleli halkan a férfi, ajkai súrolják a lány fülét. </div>
<div>
Melody ismét felnevet, még jobban hozzá dörgölőzik. </div>
<div>
– De, tetszik.</div>
<div>
Diego hümmög. Klaus jelenik meg előttük hirtelen. </div>
<div>
– Nyisd ki a szádat – mondja és Melodyra néz.</div>
<div>
A lány engedelmeskedik, Klaus pedig egy rózsaszín tablettát helyez a másik nyelvére. Aztán tovább libben, és folytatja az ecstasyk osztogatását a táncolók között.</div>
<div>
Melody fordul egyet, két keze közé fogja Diego arcát, aztán megcsókolja. Diego automatikusan szétnyitja az ajkait, mire Melody azonnal átcsúsztatja a nyelvét a férfi szájába, hogy ő is megízlelhesse a tablettát.</div>
<div style="text-align: center;">
<i>Anything you want I'll give it up,</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Lips, lips I kiss</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Bite me while I taste your fingertips</i></div>
<div>
A bódító anyag elolvad mindkettejük szájában, ajkaik továbbra is össze vannak forrva, nyelvük vad csatát vív egymással. Melody akar lenni a dominánsabb fél, de Diego nem engedi. Lejjebb csúsznak a kezei, végig simít a lány fenekén, majd belemarkol. Melody felnyög. Megszűn érzékelni a külvilágot. </div>
<div>
– Kéne indulnunk – szakítja meg Diego a csókot. </div>
<div>
Melody kihívóan megnyalja az ajkait. </div>
<div>
– Szerintem mehetünk, Klaus haza talál úgy is.</div>
<div>
Mindketten bólintanak, aztán kilépnek a bárból, a hangos zenét még kint is lehet hallani. Diego kocsija felé indulnak, Melody magában számolja a perceket. </div>
<div>
Három perc. Beülnek a kocsiba, majd elindulnak az akadémia felé. </div>
<div>
Öt perc. Melody idegesen harapja az alsó ajkát. Diego rá pillant. Kacsint egyet.</div>
<div>
Tíz perc. A lány meglepődik, hogy még beállva és részegen is gyorsan vezet a férfi. </div>
<div>
Tizenkettő perc. Leparkolnak, aztán belépnek az akadémia ajtaján. </div>
<div>
Melody már csak arra eszmél fel, hogy elérik Diego szobáját, majd csapódik a hálószoba ajtaja, csakúgy, mint a lány teste a falnak. </div>
<div>
A férfi ajkai rögtön megtalálják a másikét, Melody pedig engedelmesen szétnyitja ajkait, hogy Diego nyelve könnyen behatoljon. Összeforrnak, eggyé vállnak. Még mindig eufórikus állapotban vannak, nem gondolkodnak, hanem cselekednek. Könnyebb azt tenniük. Melody átfonja a férfi derekát lábaival, hogy még közelebb érezhesse őt. Egymáshoz simulnak. Belenyögnek a csókba, s ködös tekintettel merengenek egymásra. Melody megnyalja Diego felső ajkát, majd kihívóan néz vele farkasszemet. Provokálni akarja, amire válaszként a férfi erőteljesen megmarkolja a lány nőiességét. Melody megszédül az élvezettől, Diego erős kölnijének az illata megcsapja az orrát, amely mámorítóan hat rá. </div>
<div>
A lány egy gyors mozdulattal megszabadítja magát a fekete topjától, amit a nadrágja követ, s egy szál csipke bralette-ben, alsóneműben áll a férfi előtt. Diego tekintében valami sötét villan meg, leül az ágya szélére, aztán maga elé húzza Melodyt. Vágyakozva néz rajta végig, minden egyes testrészét alaposan szemügyre veszi, szinte már elemzi őt. Melody kéjesen felsóhajt, lép egyet, s beleül Diego ölébe. Karjaik szorosan tekerednek egymásra, a férfi közelebb húzza magához a lányt, s ajkával végignyalja Melody nyakát, egészen a dekoltázsáig. Egyik kezét feljebb csúsztatja, hogy gyengéden belemarkoljon a lány mellébe, aki válaszként a férfi haját ragadja meg, s hozzá préseli nőiességét Diego férfiasságához.</div>
<div>
A férfi torkából egy mély nyögés szakad fel. Kínzóan hat rá, amit a lány művel vele. Melody ismét előre lendül, Diego ajkai újból a lány nyakára tapadnak, aztán hirtelen kitárul az ajtó. Mindegyik fél megáll egy pillanatra. Melody meglepetten pillant fel, míg Diego megforgatja a szemeit testvére láttán. Klaus áll az ajtóban érdeklődő tekintettel. </div>
<div>
– Miattam ne hagyjátok abba – töri meg a csendet Klaus.</div>
<div>
Melody, Diegóra tereli szemeit, aki szintén őt nézi. Mindketten túlságosan be vannak állva ahhoz, hogy józanul gondolkodjanak. </div>
<div>
– Mi lenne, ha még jobban szórakoznánk? – suttogja Melody, aztán feláll Diego öléből, s Klaus felé veszi az irányt. </div>
<div>
A hálószoba ajtaja ismételten becsapódik, a lány pedig megragadja Klaus karját és maga felé rántja. Meglepődik, de nem ellenkezik. <i>Miért is tenné?</i> Melody hátat fordít a legjobb barátjának, ismét Diegóval van szemben. Aztán lassú mozdulattal maga mögé nyúl, s kikapcsolja a melltartóját, ami megadóan hullik a padlóra. Diego döbbenten nézi a lányt, majd idegesen nyel egyet. Melody előrébb lép, megragadja Diego két kezét, aztán a mellére helyezi azokat. Klaus szorosan a lány mögött van, még mindig nem érti pontosan mibe is keveredett. </div>
<div>
– Mindannyian akarjuk, nem igaz? – töri meg a csendet, Melody, majd a két keze közé fogja Diego arcát, hogy közelebb húzza magához. </div>
<div>
Diego idegesen bólint. Melody heves szenvedéllyel megcsókolja, amit a férfi azonnal viszonoz, közben pedig Klaus ajkai a lány nyakát találják meg, melyet gyengéden harapdálni és szívni kezd. Diego kezei Melody derekát szorítják, míg Klaus kezei a csípőjén pihennek. Melody gyors mozdulatokkal szabadítja meg Diegót a ruháitól, amit utána Klausé követnek. Másodpercek múlva mindannyian egy szál fehérneműben vannak. Melody most Klaus felé fordul, nyelvét végig szántja Klaus nyakán, majd gyengéden beleharap a férfi alsó ajkába. Ajkuk találkozik, csakúgy, mint a nyelvük. Diego, az egyik kezével a lány melleit simogatja, kényezteti, míg a másikkal lassú mozdulattal végig simít Melody hasán. Ajka egy perce sem hagyja el a lány nyakát. Klaus és Diego tekintete találkozik, aprót bólintanak, aztán mindketten Melody nyakát kezdik el csókolgatni, amelynek köszönhetően a lány torkából jóleső sóhajok törnek fel. Élvezi az egész kialakult helyzetet. </div>
<div>
Diego teszi meg az első lépést. Minden előzmény nélkül becsúsztatja a kezét Melody csipkés bugyijába, majd először lassan végig simít a nedves nőiességén, aztán apró, körkörös mozdulatokkal kényeztetni kezdi a csiklóját. Melody megremeg, fejét hátraveti, s Diego vállán pihenteti azt. Klaus gyengéden masszírozza a lány melleit, miközben Melody két keze is felfedező útra indul. Bal kezével a legjobb barátja alsónadrágját találja meg, míg a jobb keze Diegójét ragadja meg. Egyszerre húzza le őket. Pihegve ragadja meg őket, s kezeivel azonnal munkához lát. Először lágyan mozgatja fel-le a kezeit, aztán egyre gyorsabb, határozottabb tempóban. Mindkét férfi lélegzetvétele felerősödik. Melody alól kezd kicsúszni a talaj. Kezdi elveszteni a kontrollt. Diego ujjai egyre gyorsabban simogatják a lány csiklóját, egészen addig, amíg Klaus át nem veszi az irányítást. Egy határozott mozdulattal Melodyba hatol. Felnyögve kapaszkodik bele a két férfiba. Míg jobb kezével még mindig Diego férfiasságát kényzeteti, addig Klaus a tettek mezejére lépett. Melody erőteljes lökéseket érez, szemeit lehunyja, s átadja magát az élvezetnek. </div>
<div>
Majd hirtelen hideget érez a bőrén. <i>Megborzong.</i> Barna szemeit kinyitva megpillantja, hogy Diego az egyik saját, hegyes kését simítja végig a nyakán, majd fokozatosan lejjebb viszi a dekoltázsáig. Melody beleharap az alsó ajkába. Tompán hallja, ahogy a férfi megkérdezi <i>„élvezed, mi?”</i>, és újból elindítja a kést, ami most a lány állánál áll meg. Cirógatja. Simogatja. </div>
<div>
Melody megragadja Diego kezét, majd óvatosan a kést az ajkához érinti és nyelvét kidugva végig nyalja a fémes tárgyat, tekintetét egy percre sem veszi le Diegóról, aki döbbenten mered a másikra. Ám legbelül élvezi, amit lát. </div>
<div>
Klaus egyre mélyebbre hatol a lányban, s végül Diego is beléhatol hátulról. Melody körül forogni kezd a világ. Mindkét férfi erőteljes, határozott lökéseket ad, s lassan, de biztosan mindhárman egy ritmusban kezdenek el mozogni. Melody megfordítja fejét, Diego ajkaira pillant, aztán vágyakozva megcsókolják egymást. Nyelvük azonnal találkozik, táncba hívják egymást, majd Melody megnyalja a férfi felső ajkát, azután összeérinti a nyelvüket. Kuncogás hallatszik. Mindketten élvezik. Melody újból fordul, s most Klaus ajka találkozik az övével. Szinte tépik egymás ajkát, mindketten harapnak, ami még inkább felizgatja őket. Felgyorsulnak a mozgások. Mindannyian kielégülést akarnak. </div>
<div>
Szinte már beszélnek a testeik. Értik egymást. Szavakkal, vagy szavak nélkül. Összeforrnak.</div>
<div>
Három ember zihálása tölti be a szobát. Három ember ruhája van szanaszét a földön. Három ember teste tapad össze. Három ember engedi el magát. Három ember adja át magát az eufórikus élménynek. Három ember válik eggyé. Három ember elégül ki. Három ember zuhan egymás mellé. </div>
<div>
<i>Melody, Klaus, Diego.</i></div>
<div>
Három ember. Se több, se kevesebb. </div>
<div style="text-align: center;">
<i>Bodies!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Let's use them up 'til every little piece is gone.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>On and on and on..</i></div>
</div>
lina m.http://www.blogger.com/profile/00934418280763355080noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-185539446935258309.post-83651947355671539402018-11-21T07:14:00.001-08:002023-10-31T08:15:41.499-07:00Sinners <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVS4YMwMdoOsAn3aKj4eiLl1HqWS10sl76yD88OBv6DmQIeLtwsGBTaj_YmA-jbGJCdR2JmZUJ_bq4WR_FYi6yC-zG3l3KFAJnDN-dZrSUsyyUxc2hgVGjMEm3NiLmzruK1qwrtPA9eSAN/s1600/sinners_milloryoneshot_by_trulymadly.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="756" data-original-width="945" height="256" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVS4YMwMdoOsAn3aKj4eiLl1HqWS10sl76yD88OBv6DmQIeLtwsGBTaj_YmA-jbGJCdR2JmZUJ_bq4WR_FYi6yC-zG3l3KFAJnDN-dZrSUsyyUxc2hgVGjMEm3NiLmzruK1qwrtPA9eSAN/s320/sinners_milloryoneshot_by_trulymadly.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b>SINNERS</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>fandom:</b> american horror story </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>páros:</b> michael langdon/mallory </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>műfaj:</b> nagyon angst és hurt/comfort, meg AU</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>besorolás:</b> +16, csak a biztonság kedvéért, bár semmi durva nincs benne.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>leírás: </b>Mallory soha nem gondolta volna, hogy bűnbe fog esni. Ártatlan léleknek tartotta magát, azonban a sötétség ereje nagyobb volt, és csábítóbb. Ő pedig bűnös lett.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>figyelmeztetések: </b>sok-sok vér, blood-kink, szereplő halála és asszem' ennyi.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>egyéb megjegyzések: </b>szórakozásnak indult, aztán ez lett belőle.<b> </b><i>Hádész és Perszephoné</i> által inspirált <u><b>nagyon AU</b></u> történet, leginkább csak a karaktereket vettem kölcsön, semmi spoiler az AHS 8. évadával kapcsolatban.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>ajánlott zenék: <a href="https://www.youtube.com/watch?v=RLkGKkfmgjU" target="_blank">1</a> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=ATfUdaZQLMA" target="_blank">2</a> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=Da6bBKLPEGg" target="_blank">3</a> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=VUw5pxM4ZBQ" target="_blank">4</a></b></div>
<div style="text-align: center;">
kellemes olvasást kívánok hozzá! x<br />
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: center;">
<i>„Ő volt az Ördög,</i><br />
<i>Én pedig egy angyal,</i><br />
<i>De valahogy összeállítottunk,</i><br />
<i>Egy saját mennyországot együtt.” </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Megállíthatatlanul remegett. Mindkét kezét sötétvörös vér borította be, s a cseppek apró darabokban hullottak a földre. Könnyei vékony csíkokban folytak végig hófehér bőrén, világosbarna szemei tágra voltak nyílva. Még mindig nem tudta elhinni, hogy mit is tett. Halk zokogásban tört ki és térdre rogyott, fehér ruháját lassan, de biztosan kezdte bemocskolni a vér, csakúgy, mint a lelkét. Már nem volt többé ártatlan. Bűnös lett. Torkából fuldokló hang szakadt fel, s kezdett rajta elhatalmasodni a pánik, ám azt nem tudta volna megmondani, hogy miért. Érthetetlenül állt a történtek előtt. Úgy érezte magát, mintha egy rossz rémálomba került volna, ahol a legsötétebb vágyai valóra váltak, és a félelmei emberi alakot öltöttek volna. Talán így is volt. Szinte fel se tűnt neki a mögötte álló, magas alak, aki talpig feketében volt. Újabb zokogás tört fel a lányból, vérvörös kezeit pedig a fehér, selyemruhájába törölte azzal a céllal, hogy eltűntesse a bűneinek nyomait. Ám azok csak nem akartak eltűnni, sőt egyre vörösebben és erőteljesebben kezdtek el megjelenni. A lány kétségbeesetten nézte, ahogy a letisztított tenyerét újból beborítja a vér. <i>Hogy lehet ez? </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Tekintetét az előtte heverő testre szegezte, amiből megállíthatatlanul szivárgott a vér, beborítva azzal az elefántcsont színű szőnyeget, amit kifejezetten pont Mallory kért tőle, amikor anno megérkeztek. A mögötte álló alak felsóhajtva tette a kezét az előtte térdelő lány vállára, aki összerezzent az érintéstől. Szinte égette őt a másik tenyere, ami rajta pihent. Könnyes tekintettel fordult hátra és nézett fel az alakra, akinek az arcán megértés volt. Ajkait egy együttérző mosolyra húzta, kezeit pedig felfelé kezdte el vinni, s egészen addig vitte, amíg el nem érte a lány feje tetejét, amin egy virágokból borított korona pihent. Lágy mozdulatokkal simított végig a selymes haján, miközben tekintetét egy percre sem vette le a másikról. A lány ajkai megremegtek, szemeit lehunyta.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Én nem akartam ezt – suttogta a lány és egy újabb könnycsepp gördült le az arcán. </div>
<div style="text-align: justify;">
A sötétbe öltözött férfi megértően bólintott egyet, s megállás nélkül simogatta Mallory haját. </div>
<div style="text-align: justify;">
– Nem, persze, hogy nem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Úgy beszélt a lányhoz, mint ahogy egy felnőtt szokott a kisgyerekéhez. Hanglejtése enyhén gúnyoros volt, ami azonnal feltűnt a másiknak, de Mallory jobbnak látta, ha nem említi meg. Szinte élvezettel nézte a férfi, hogy végre sikerült a lánynak megtörnie és beteljesedett az, amitől Mallory leginkább tartott. Minden vágya volt, hogy megrontsa az előtte térdelőt, bűnbe akarta vinni, és sikerült is neki. Meglátta a sötétséget a lány szépségében, amit végre sikeresen előhozott. </div>
<div style="text-align: justify;">
– Te akartad ezt, Mallory, ez volt a szíved legsötétebb vágya – szólalt ismét meg az álló alak, mire a lány heves fejrázásba kezdett.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Nem, ez nem igaz! Én bennem nincs sötétség – tiltakozott erőteljesen, Mallory, s kezdte úgy érezni, mintha elvesztené a józan eszét.</div>
<div style="text-align: justify;">
A férfi felsóhajtva guggolt le a másik mellé, kék íriszeit a lány véres tenyerére irányította, majd vissza az arcára. Amikor megszólalt, Malloryt teljes egészében kirázta a hideg.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Mindenkiben van sötétség – suttogta halkan, egyik kezével végig simított a lány arcán. – És a tiéd most tört felszínre.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Hagyj békén, Michael – válaszolta halkan, Mallory, miközben megtörölte az arcát, annak köszönhetően pedig az arca is véres lett.</div>
<div style="text-align: justify;">
Soha nem gondolta volna, hogy <i>ő</i> fogja tönkretenni az életét. Átlagos, hétköznapi srácnak gondolta Michaelt, amikor először megpillantotta őt az utca túloldalán. Gyönyörű, aranyszőke hullámos haja volt, amihez csontig hatoló kék szemek társultak. Maga volt a megtestesült bűvölet, szinte szerencsésnek gondolta magát, hogy egy olyan helyes srác, mint Michael beszélgetésbe elegyedett vele. Malloryt teljesen magával ragadta, aztán egyik este megtörtént az, amire soha nem számított. Gyönyörű kertben találkoztak, mindent fehér és vörösrózsa borított, ami a lány gyengéi voltak, s azt Michael is tudta. Gránátalmával kínálta meg, miközben édes semmiségeket suttogott Mallory fülébe, aki készségesen elfogadta a gyümölcsöt, nem tudván, hogy azzal együtt elvágta a sorsát véglegesen. Michael mosolyogva figyelte, ahogy Mallory beleharapott a gránátalmába, s annak leve végigfolyt a lány állán. Bűnbe vitte. Az eget beborította a szürkeség és megnyílt előttük a föld, Mallory kezéből pedig kiesett a gránátalma. Mindig is volt valami sötét a fiúban, amit nem tudott hova tenni, egészen addig a pillanatig. Meg akarta tőle kérdezni, hogy<i> „Ki vagy te?”</i>, de a fiú megelőzte őt. Közelebb lépett az ártatlan lányhoz, majd az ajkaiba suttogta:</div>
<div style="text-align: justify;">
– A te sötétséged, az <i>Antikrisztus</i>. S, mostantól az enyém vagy.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azzal a mondattal belökte Malloryt a szakadékba, s utána zuhant, attól a perctől fogva pedig a lánynak nem létezett más, csak szomorúság és sötétség. Hiába kapott saját kertet, tele virágokkal és világosabbnál világosabb színű tárgyakat, úgy érezte teljesen feleslegesek voltak, mert a sötétség napról-napra kezdte őt egyre jobban felemészteni. Küzdött ellene, de a gonosz nyert.</div>
<div style="text-align: justify;">
Michael elégedetten nézte a teljesen összetört lányt, aki végérvényesen eladta a lelkét az ördögnek azzal, hogy ölt. Kék íriszei Mallory arcára siklottak, ami véres volt, de még így is gyönyörűnek látta őt. <i>Tökéletes, az én saját Perszephoném.</i>
Egymásra néztek, a világosbarna tekintet találkozott a kékkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Te vagy maga az ördög – mondta a lány szemrebbenés nélkül, mire a másik szélesen elvigyorodott és egy kuncogás hagyta el az ajkait.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Te pedig az ördög felesége. – Michael oldalra döntötte a fejét és megragadta Mallory kezét. – Érzed ezt, Mallory? Ez tiszta bűn.</div>
<div style="text-align: justify;">
A lány kirántotta kezét a másikéból. Michael mindkét tenyere véres lett Mallory érintésének köszönhetően, amit a fiatal fiú élvezettel csodált. Némán figyelte, ahogy Michael lassú mozdulattal az arcához emelte kezeit, majd Mallory legnagyobb döbbenetére végig kente a vért az arcán és a nyakán. <i>Úgy viselte a vér illatát és a halált, mint a parfümöt.</i> Aztán minden előzmény nélkül talpra rántotta a meglepődött lányt.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Összetartozunk, Mallory, ezt te is tudod – szólalt meg Michael. – Ne viselkedj így – utalt a lány előbbi cselekedetére.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Te bűnös vagy, én nem – makacskodott tovább a lány, körülötte vibrált a sötét energia.</div>
<div style="text-align: justify;">
A fiatal fiú megállt a nála jóval alacsonyabb lány előtt, majd kezei közé fogta Mallory arcát, aki az érintésre azonnal lecsukta szemeit. Újabb kuncogás hagyta el Michael ajkait.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Mindketten bűnösök vagyunk, kedvesem – suttogta és ajkait a lányéra tapasztotta.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ott álltak ketten, egymás karjaiban, az a pillanat csak az övéké volt, s akkor eszmélt rá Mallory, hogy ő akarta ezt az egészet. A vért, a bűnt, a virágos kertet, a márvány palotát és a gránátalmát. Michael csak segített neki ráeszmélni, hogy ő volt Mallory sötétsége és végzete, míg a lány volt a férfi fénye és sorsa. Az egész alvilági királyságban csak neki, Mallorynak térdelt le, mert ő volt a királynője és egyben kegyelme. Összetartoztak, mint <i>Hádész és Perszephoné</i>.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ajkaik egy újabb szenvedélyes csók után különváltak, s Michael átölelte a lányt, aki a fiú mellkasára hajtotta a fejét, míg Michael álla Mallory fején pihent. Lehunyták a szemeiket, s csak a pillanatnak éltek. Egyikük sem vette észre, hogy időközben Mallory koronáján található virágok lassan, de biztosan sötétszürke színt öltöttek fel, s elszáradt szirmaik megadva magukat, a lábaik köré hullottak. Akárcsak a Mallory kertjében található rózsák. Bűnös lelkek voltak, de valahogy az tette őket gyönyörűvé.</div>
<div style="text-align: center;">
<i>„Nem érdekel, ha beleszeretek magába, az Ördögbe.</i><br />
<i>Mindaddig, amíg az ördög szeretni fog engem úgy, </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Ahogy a Pokolt szereti.”
</i></div>
lina m.http://www.blogger.com/profile/00934418280763355080noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-185539446935258309.post-7938470889647538232018-03-22T12:06:00.004-07:002023-10-31T08:15:26.979-07:00You Can Run <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFwqO17LWgm410aZ-4eyAJwd0cKCcd2AYtlHEnqoHSXzcI1MSCzAC0wuWccuZQhNoQ4yc9YIZWFZgE9ckNRyxyehfw8XGehU0B0jiDhn5GQvbz7og7Sv_bVU7lS58HH1L5IsoRE7tGYn8K/s1600/you+can+run_dramione_by_trulymadly.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="756" data-original-width="945" height="256" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFwqO17LWgm410aZ-4eyAJwd0cKCcd2AYtlHEnqoHSXzcI1MSCzAC0wuWccuZQhNoQ4yc9YIZWFZgE9ckNRyxyehfw8XGehU0B0jiDhn5GQvbz7og7Sv_bVU7lS58HH1L5IsoRE7tGYn8K/s320/you+can+run_dramione_by_trulymadly.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b>YOU CAN RUN</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>fandom:</b> harry potter</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>páros:</b> draco/hermione</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>műfaj:</b> általános, AU, és apró angst, songficnek nem mondanám de Adam Jones - You Can Run zenéje ihletet meg, s meg is található a sztoriban</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>besorolás:</b> +16</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>leírás: </b>Draco Malfoy halálfalóként évek óta próbálja teljesíteni a rá bízott feladatot, míg Hermione Granger évek óta meneküléssel tengeti mindennapjait. Aztán egy éjszaka összefutnak.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>figyelmeztetések:</b> durva nyelvezet, enyhe kínzás, ooc!Draco és szerintem ooc!Hermione</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>egyéb megjegyzések: </b>ebben a sztoriban Voldemort nyer + Draco kissé dark, plusz pls fogadjátok el canonnak, <i>kivételesen</i>, hogy Draco utálja az apját.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>ajánlott zenék:</b> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=JxDzNSinu-U" target="_blank">1</a> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=zRHNi3QfFlE" target="_blank">2</a> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=eH4F1Tdb040" target="_blank">3</a> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=FVpG-RtZFE0" target="_blank">4</a> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=GOqL3QLhdRw" target="_blank">5</a> <strike><span style="font-size: x-small;">(egypárat hallgassatok meg, miközben olvassátok, megadja a hangulatot)</span></strike></div>
<div style="text-align: center;">
<br />
jó olvasást! x<br />
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Who's that knocking at your door? </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i> You've got lots to answer for </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Draco Malfoy szótlanul görnyedt egy hosszú térkép felett, mely Európa különböző országait ábrázolta. Némelyik országnál és városnál egy apró X volt rajzolva, jelezve a szőke exmardekárosnak, hogy azzal már nem kellett foglalkoznia. </div>
<div style="text-align: justify;">
A roxforti csata óta öt, hosszú év telt el, s az idő alatt Dracónak mindössze hat darab helyet sikerült csak megjelölnie a térképen. Legnagyobb bosszúságára a többi ismeretlen maradt számára, hiába küzdött már évek óta azzal, hogy leszámoljon véglegesen a még életben lévő Főnix Rend taggal. Egyszerűen nem tudta megtalálni őt, pedig szinte mindenhol voltak kémeik a Halálfalóknak, ráadásul mióta Voldemort került a hatalomra, senki nem mert ellene szegülni, legfőképpen azért, mert féltek tőle. Draco azt is látta, ahogyan a Sötét Nagyúr megbüntette azokat, akik nem fogadtak neki hűséget. Élénken élt az emlékeiben, ahogyan Ron Weasley az utolsó lélegzetével felé fordult, majd miután egy nagyobb adag vért köpött a padlóra, megkérdezte Malfoyt, hogyan tud a tükörbe nézni azok után? A fiatal Halálfaló nem válaszolt, csak belerúgott a másik férfi oldalába és hagyta elvérezni a padlón egy <i>Sectumsempra</i> átok után. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az elmúlt öt év mélységesen megváltoztatta Dracót, ő is észrevette magán a változást, nemcsak az édesanyja, Narcissa, aki elkeseredetten figyelte mi válik a fiából. Kegyetlen lett, pont olyan, mint amilyennek a Sötét Nagyúr akarta.
Gondolataiból egy váratlan kopogás rántotta ki, tekintetét azonnal az ajtóra szegezte, ami azonnal kinyílt és az idősebb Malfoy lépett be a dolgozószobába. Halkan csukódott mögötte be a tölgyfaajtó, Draco azonnal tudta, miért jött az apja meglátogatni őt. </div>
<div style="text-align: justify;">
– A Nagyúr kérdi, fiam, hogyan állsz a küldetéssel – Lucius hangja szokatlanul halkan csengett, mintha csak félne a választól. </div>
<div style="text-align: justify;">
– Több időre van szükségem – jött a szűkszavú felelet, az idősebb férfi pedig nyelt egyet. </div>
<div style="text-align: justify;">
– Még mindig? </div>
<div style="text-align: justify;">
Draco hirtelen erős késztetést érzett arra, hogy elátkozza, s a túlvilágra küldje az apját. Ahogy teltek az évek, egyre inkább nem tudta már elviselni az apját, főleg olyankor, mikor meg akarta neki mondani mit csináljon. Az ifjabb Malfoy pedig nem szerette, ha valaki irányítani akarta őt. </div>
<div style="text-align: justify;">
– Már nem kell sok, hogy megtaláljam őt – válaszolta végül az apjának, majd figyelmét ismételten az előtte heverő lapra irányította.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Hónapok óta ezt mondod – ingatta meg a fejét Lucius. – A Nagyúr kezd türelmetlen lenni, Draco, tudod mit veszíthetünk.. </div>
<div style="text-align: justify;">
– A <i>Nagyúr </i>– nyomta meg gúnyosan a szőkeség a szót –, bizonyára tud még várni egy keveset. </div>
<div style="text-align: justify;">
S, azzal a mondattal a fiatal Halálfaló lezártnak tekintette az apjával folytatott beszélgetést, aki egy halk sóhajt követően távozott a régi dolgozószobájából. Draco újból belemerült a térkép elemzésébe, de sehogy sem tudta kifürkészni, mi alapján mozog az utolsó, élő, rendbeli tag. Semmi összefüggést nem látott a bejelölt falvak és városok között, ez pedig még inkább felbőszítette. Fel sem tűnt neki, hogy ujjaival görcsösen szorítja a fekete márvány asztalt, egészen addig, amíg a mellette lévő asztali lámpa remegni nem kezdett. A szőkeség mélyen beszívta a levegőt, majd azzal a lendülettel az összes cuccot, ami az asztalon található volt, lesöpörte teljes erőből. A méregdrága, üres whisky-s poharak csörömpölése és a lámpa sercegése, ahogy a padlóval találkoztak, betöltötték a hatalmas szobát és szinte teljesen elnyomták a férfi mérges zihálását. Draco Malfoy leírhatatlan dühöt érzett, a testében áramló sötét mágia ki akart törni. <i>Kontrolláld magad. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Pár másodpercig mozdulatlanul állt a széttört üvegek között, aztán egy hanyag mozdulattal félresöpörte őket a fekete cipőjével, majd az ablak felé fordult, ahonnan már beszűrődött a hold fénye, jelezve, hogy későre jár az idő. De ez őt nem érdekelte, meg kell találnia a lányt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Igen, meg kell találnia és <i>megölni</i>, úgy ahogy azt a többiekkel tette. </div>
<div style="text-align: center;">
*** </div>
<div style="text-align: center;">
<i>Pray the Lord your soul to keep, </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>You got problems now, my friend </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Hermione Granger nem gondolta volna, hogy az elkövetkezendő éveit állandó meneküléssel fogja tölteni. A Halálfalók jóformán állandóan a nyomába voltak, legfőképpen egy bizonyos tejfölszőke hajú fiatal férfi, aki egykoron az évfolyamtársa volt a Roxfortban, azonban most már csak egy <b>mocskos Halálfaló</b>, semmi más. Nem hitte volna azt se, hogy Draco követni fogja az apja példáját és a sötét oldalhoz áll, ám még is így lett. Örökre beleégett az elméjébe, ahogyan a fiatal férfi száját elhagyta az a kettő, <i>bizonyos</i> szó és Ginny Weasley élettelen teste Hermione lábai elé zuhant. Ott, abban a pillanatban, valami véglegesen elpattant benne. Hit, remény, boldogság. Mindegyik oda lett, mikor sorra kezdtek elhullani a Rend tagok, egyedül ő maradt életben, ami talán a szerencsének vagy a sorsnak volt köszönhető. Ám a fiatal boszorkány átokként fogta fel. Egy olyan átokként, ami arra kényszeríti őt, hogy végig nézze ahogyan a szerettei sorra hunynak el a Halálfalók keze által.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy könnycsepp gördült végig Hermione arcán, ahogy kiszakadt az emlékei világából és újból Devonshire erdöjében találta magát, ami meglehetősen félelmetesen festett késő éjjel. A baglyok vadul huhogtak a fák ágain, néhol egy varjú muzsikája is felcsendült a holdfényes éjszakában, Hermionénak pedig fogalma sem volt, hogy hány órára járhatott az idő. Éjfélre tippelt, így egy mély levegővételt követően tovább folytatta az útját, mielőtt még a nyomára bukkannának a Halálfalók. Semmi hangulata nem volt ahhoz, hogy ismételten helyszínt váltson, ám muszáj volt neki, ha nem szerette volna holtan végezni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy egyre mélyebbre haladt az erdőben a rossz érzés kezdett rajta eluralkodni, amit nem tudott hova tenni, hiszen rajta kívül senki nem ólálkodna ilyenkor egy elhagyatott, angliai erdőben, ami elég messzire esett a várostól és falvaktól. Hermione hirtelen megállt, majd óvatosan körbenézett, lábai alatt ropogtak a falevelek és ágak, melyek kettétörtek a ránehezedett súlynak köszönhetően. Fejét jobbra fordította, amit abban a pillanatban meg is bánt, ugyanis éles fájdalom hasított az arcába. Kezét automatikusan a karcolásra helyezte, s kelletlenül állapította meg, hogy a kiállt faág olyan mélyen felsértette a bőrét, hogy kiserkent a vére. </div>
<div style="text-align: justify;">
– Remek – mormogta maga elé a lány, majd hanyagul a nadrágjába törölte a véres kezét. </div>
<div style="text-align: justify;">
Csak remélni tudta, még azelőtt kijut az erdőből, hogy a farkasok megérzik a vér szagát. Hatalmas bajba kerülne, ráadásul hangulata meg energiája sem volt ahhoz, hogy farkasokkal foglalkozzon, netán harcoljon. Voltak annál nagyobb gondjai is. Mélyen felsóhajtott, aztán lefordult a jobb oldali irányba, nem tulajdonítva több jelentőséget a vérző sebének és a farkasoknak, percek múlva pedig végre kiért egy ösvényhez. A megkönnyebbültség érzése töltötte el a fiatal boszorkát, ugyanis nem kellett már sokat mennie, hogy elérje azt a helyet, ahol biztonságosan tudott majd hoppanálni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán váratlanul megtörtént. Teljesen felkészületlenül érte. Ha nem lett volna kitűnő hallása, akkor talán meg sem hallotta volna, de Hermione remek hallással rendelkezett, ráadásul csendes volt az erdő, még a legkisebb neszt is hallani lehetett. Egy halk pukkanás volt, jelezve, hogy <b>valaki</b> éppen hoppanált. Apró, csendes káromkodás hagyta el az exgriffendéles száját, s átkozta magát azért, hogy nem korábban ment el a devonshire-i erdőből. Gallyak recsegése hallatszott, közvetlenül mögüle és szépen, lassan tudatosult benne, hogy már késő. Itt a vége. Ajka megremegett, keze görcsösen szorult a varázspálcája köré, a recsegő hang pedig egyre jobban felerősödött, aztán váratlanul elhalkult.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Megállt. </i>Meg sem kellett fordulnia, hogy rájöjjön, ki állt mögötte. Szinte érezte a sötét mágia vibrálását a levegőben, a rossz energia teljesen körül ölelte őt és az erdőt is. Hermione lassú mozdulattal fordult szembe Malfoyjal, pálcáját olyan erősen szorította a lány, hogy ujjpercei teljesen elfehéredtek. A férfi arcára diadalittas és egyben félelmetes mosoly ült ki, melytől a boszorkának erős hányingere támadt, s úgy érezte forog körülötte a világ. Szíve hevesen verődött neki a mellkasának, a pánik pedig kezdett lassan, de biztosan eluralkodni rajta.
Hermione minden előzmény nélkül hátat fordított és rohanni kezdett. </div>
<div style="text-align: center;">
<i>You can run,
You can run, </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>I don't mind </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Draco hangosan felnevetett a lány gyávaságán. <i>Szánalmas</i>. </div>
<div style="text-align: justify;">
– Elfuthatsz, Granger, de úgy is el foglak kapni – kiabálta a távolba a szőkeség, majd azon nyomban a boszorka után eredt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kegyetlenül üldözte őt, a nyomában volt, mint egy árnyék, amely hamarosan elnyeli a gazdáját. Mögötte volt, mint a biztos halál, ami eljött érte. Magával akarta rántani, egyre mélyebbre és mélyebbre, hogy ne tudjon megszökni. Dracót a sötét energia vette hatalmába, s érezte, mintha valami természetfeletti dolog megszállná. Egyetlen cél lebegett a szeme előtt, hogy elkapja a sárvérűt és a mocskos földre ránthassa, ahova mindig is való volt. Meg fogja mutatni, hova tartozik a lány, nem fog kegyelmezni. A nyomába volt, már nem kellett sok neki, hogy elérje a célját. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hermione füle zengett a ropogó hangoktól, amelyet az aljnövényzet adott ki a lábai alatt. Arcát egyre jobban kezdték a karcolások beborítani, s makulátlan bőre már vörös mintázatokban tündöklött, ám ez cseppet sem érdekelte. Szemei előtt a menekülés szó lebegett. <i>Nem halhatok meg, nem halhatok meg. Így nem!</i>
A fiatal boszorkány hangosan felkiáltott, ahogy egy csonka gyökér elkapta a lábát és hasra vágódott. A nedves falevelek és föld szagától a lánynak újból forogni kezdett a gyomra, s félő volt, hogy viszont fogja látni a vacsoráját. Kezeivel nehézkesen feltápászkodott, a sáros földet pedig lerázta magáról. A homlokán lévő sebből legördült vér egy hosszú, egyenes csíkkal borította be a jobb arcfelét, amihez még egy kevés sár is keveredett. Tüdeje majd’ kiszakadt a helyéről, ám nem állhatott meg. Tovább kellett futnia.
Újból elindult, miközben átkokat szórt a háta mögé, hogy lassítsa a fiatal Halálfalót, azonban egyik sem találta el a szőkeséget. Ellenben Hermionét hirtelen eltalálta egy kábító átok, így ismételten a talajjal nézhetett szembe. </div>
<div style="text-align: justify;">
Felnyögve gördült át a hátára, miközben az egyik kezével a fejét szorongatta, ami egyre jobban hasogatott. Mikor pedig hallotta, hogy valaki közvetlen közel megállt előtte, óvatosan felpillantott, barna szemei azonban döbbenten kerekedtek ki a látványtól. </div>
<div style="text-align: center;">
<i> You saw things that shook your core, </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i> Things you've never seen before </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Draco Malfoy tornyosult föléje teljes valójában, sápadt arcbőrét szintén vörös karcolások ékesítették, nyilván ő is belefutott pár kiálló ágba. Erőteljesen zihált, mellkasa fel-alá járt, szürke szemei majdhogynem vérben forogtak. A fiatal boszorka akaratlanul megborzongott. Olyan volt az egész helyzet, mint egy lidérces álom, ahol az exmardekáros volt a vadállat, Hermione pedig a préda, s csak idők kérdése volt, mikor fogja a bestia felfalni az áldozatát.
Az exgriffendéles szótlanul feküdt a földön, várta, hogy Malfoy végre ráküldje a halálos átkot, azonban nem történt semmi sem. Némán meredtek egymásra perceken keresztül, míg végül Draco megelégelte a dolgot, s közelebb lépve teljes erőből belemarkolt a lány hullámos fürtjeibe, majd a hajánál fogva talpra rántotta. Hermione torkából fájdalmas kiáltás szaladt fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Tényleg azt hitted, hogy hagylak megszökni? Pont, mikor már a karmaim között vagy? – sziszegte gúnyosan a lány arcába a szőkeség, mire Hermione erős késztetést érzett arra, hogy arcon vágja a fiút.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Ha ennyire meg akarsz ölni, akkor tedd meg! Tedd meg, Malfoy, ne habozz! – zihálta az exgriffendéles, kezeivel provokálóan lökött egyet. </div>
<div style="text-align: justify;">
Draco mélyen beszívta a levegőt. </div>
<div style="text-align: justify;">
– Először szórakozzunk inkább – suttogta, hangja a szokásosnál is veszélyesebben csengett. </div>
<div style="text-align: justify;">
Azzal a mondattal ismételten a földre lökte a lányt, mielőtt az bármit is mondhatott volna, pálcáját másodperceken belül előkapta és Hermionéra szegezte, aki felemelt fejjel nézett vele farkasszemet. <i>Mintha csak gúnyolni akarna</i>, gondolta magában Malfoy, keze pedig hirtelen megremegett. Hermione észrevette és ajkaira gúnyos vigyor ült ki. </div>
<div style="text-align: justify;">
– Na, mi van? Nem mered rám szórni az átkot? – A lány próbált magabiztosnak tűnni, de a hangja megremegett, csakúgy mint ő. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>– Crucio! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Egyszerű szó volt, mégis hatalmas jelentőséggel bírt. <i>És felbecsülhetetlen fájdalommal. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Hermione nem is emlékezett rá, mekkora fájdalommal és kínnal járt a <i>cruciatus átok</i>, úgy érezte lassan szétszakad a teste, feje pedig kezdett egyre erősebben zsongani, s félő volt, hogy valami elfog pattanni az agyában. Egész testében érezte a hosszú késszúrásokat, amelyek mélyebbre és mélyebbre hatoltak, könnyei teljesen eláztatták már az arcát. Fogalma sem volt, hány percig lehetett az átok hatása alatt, de annyit tudott, hogy egy örökkévalóságnak tűnt. Aztán hirtelen már nem érzett semmit. <i>Meghaltam volna?</i> </div>
<div style="text-align: justify;">
A világ teljesen elmosódott előtte, ahogy kinyitotta barna szemeit, s csak homályosan tudta kivenni, hogy valaki leguggolt mellé. Malfoy. Hermione fájdalmasan felnyögött, testét átjárta a cruciatus átok utóhatása. </div>
<div style="text-align: justify;">
– Látod, <i>sárvérű</i> – kezdte a szőkeség –, pont ott vagy, ahová tartozol.. A mocsokba. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hermione arcon köpte Dracót. </div>
<div style="text-align: justify;">
– Dögölj meg, Malfoy – vágott vissza a lány, kezével óvatosan és feltűnésmentesen megragadta a pálcáját. </div>
<div style="text-align: justify;">
– Meghatóak a jókívánságaid, Granger, de itt ma csak egy valaki fog meghalni, és az te leszel – sóhajtott fel drámain a fiatal Halálfaló, miután letörölte Hermione nyálát az arcáról, majd szürke íriszeivel az égre pillantott, amit csillagok borítottak be. </div>
<div style="text-align: justify;">
– Én ebben nem lennék olyan biztos – döntötte oldalra a fejét a lány, majd felemelte a pálcáját. – <i>Stupor! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Dracót váratlanul érte a kábító átok, ami telibe találta őt, annak köszönhetően pedig hátra repült pár métert, így az exgriffendélesnek volt ideje arra, hogy felkeljen a földről. Pár lépést tett csak meg, amikor érezte, hogy bal karját elkapta a <i>Sectumsempra</i> átok, a mély vágás pedig azonnal vérezni kezdett. <i>A francba!</i> Felszisszenve szorította a sebre tenyerét, amin másodperceken belül átfolyt a mélyvöröses nedv és végig csordogált a kezén, majd végül a sáros talajon végezte. Hermione torkát egy elkeseredett kiáltás hagyta el, másik karját felemelte, majd Malfoyra szegezte pálcáját, aki időközben pár méterre állt csak az egykori évfolyamtársától egy kaján vigyorral az arcán. </div>
<div style="text-align: center;">
<i> Truth gonna come out, someday </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i> It's gonna wipe that smile right off your face </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindkettőjük kezében ott volt a pálca és egymásra szegezve tartották, miközben lassú, óvatos léptekkel körbementek. Támadó állásban voltak, lábaik alatt keservesen ropogtak a gallyak és a falevelek. Hermione remegett az egész testében, csakúgy, mint Malfoy. </div>
<div style="text-align: justify;">
– Engedd le a karodat, Granger. Mindketten tudjuk, hogy te nem vagy gyilkos – törte meg a csendet a férfi, fejét enyhén megingatta. </div>
<div style="text-align: justify;">
– Fogadjunk? – vonta fel a szemöldökét az exgriffendéles. – <i>Avada Kedavra! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
A gyilkos átok teljesen felkészületlenül suhant el Draco feje mellett és csapódott bele az egyik fába, ami azon nyomban megadta magát és eldőlt. A fiatal férfi arcán egy pillanatra döbbenet suhant át, aztán szélesen elvigyorodott, szemeiben elismerés és büszkeség csillant meg. Hermione nyelt egyet. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>– Capitulatus!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>– Protego! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Megálltak. Percekig némán nézték egymást, egyikük sem mert megmozdulni. Az erdőben egyedül a szaggatott levegővételüket lehetett hallani, amit a baglyok huhogása szakított néha félbe. Malfoy összeszűkítette szürke szemeit, Hermione pedig pislogás nélkül nézett ellenfelére. Követték egymás apró mozdulatait a tekintetükkel, a feszültség szinte tapintható, elviselhetetlen volt és teljesen körülvette őket. Míg a fiatal boszorka elégtételt akart venni a másikon, addig Dracót a bosszúvágy vezérelte. Vibrált a levegőben a sötét és világos energia, már-már taszította őket. </div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán hirtelen megtörtént, minden előzmény nélkül. Apró, könnyed mozdulat volt, majdhogynem légies. Egy kar fellendült a magasba és elhangzott az a bizonyos átok. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>– Avada Kedavra! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
A gyilkos átok pedig célt talált. </div>
<div style="text-align: center;">
<i> But you can run </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i> You can run. </i></div>
lina m.http://www.blogger.com/profile/00934418280763355080noreply@blogger.com4